Jubileumi magyar napok Marosszentgyörgyön

Hagyomány, identitás, érték

Tizedik alkalommal rendezték meg október 11-én, szombaton a magyar közösségek napját Marosszentgyörgyön. Az esemény célja a közösségépítés, valamint a hagyományok ápolása. 

A rendezvény 12 órakor ökumenikus istentisztelettel kezdődött, igét hirdetett Becsky Eörs marosszentgyörgyi református lelkipásztor, Kis János Csaba marosszentgyörgyi unitárius lelkész, valamint Szabó Andor Gellért csejdi református lelkipásztor. Ezt követően emlékműsor kezdődött a helyi római katolikus templom kertjében, majd megkoszorúzták a Hősök szikláját. Koszorút helyezett el többek között a község polgármestere és alpolgármestere, Sófalvi Szabolcs, illetve Birtalan István, dr. Vass Levente parlamenti képviselő, Győri Tamás, a rendezvény fővédnöke, valamint a Kolping család, illetve a 21. gróf Petki Dávid cserkészcsapat tagjai. 

A nemzeti imák eléneklését követően az egybegyűltek átvonultak a plébánia udvarára, ahol frissen sült fánk várta a rendezvényre látogatókat, a levegőben pedig ínycsiklandó illatok terjengtek, ugyanis az üstökben már javában főtt az ízletes gulyás és a hagyományos szilvaíz. A helyszínen felállított színpadon a délután folyamán számos zenés, illetve táncos produkció volt látható: fellépett többek között a Marosszéki Harmónia, valamint a Csíkcsobotfalvi Népi Zenekar, a Székelykáli Néptánccsoport, az Öreg Fenyők táncegyüttes, az Ágocska néptánccsoport pedig nyárádselyei, palatkai és felcsíki táncokkal örvendeztette meg a szép számban összegyűlt közönséget. 

A gyerekek számára tucatnyi hagyományőrző tevékenységgel készültek: egyebek mellett volt gólyalábon járás, lovaglás és íjászat, a történelem szerelmesei pedig egy valódi jurtába is betekinthettek. Az egyik legnépszerűbb attrakciónak a régimódi körhinta – aminek az ülőkéje fonott kosárból készült, a szerkezetet pedig kézzel kellett hajtani – bizonyult, amely szüntelenül rótta a köröket, mosolyt csalva számtalan gyerek arcára. A kézműves tevékenységek iránt szintén nagy volt az érdeklődés: a mézeskalácsdíszítés és a nemezelés felszínre hozta a kicsik kreativitását, a szőnyegszövés és a kosárfonás pedig valódi kalákahangulatot idézett elő. 

A község polgármestere, Sófalvi Szabolcs lapunknak elmondta, hogy rendkívül fontosnak tartja, hogy egy közösségnek legyen alkalma a közös ünneplésre, a hagyományok ápolására – ezért döntöttek úgy tíz évvel ezelőtt, hogy a marosszentgyörgyi magyar közösségnek ünnepnapot szerveznek. 

„Meggyőződésem, hogy egy nemzetnek ahhoz, hogy tovább éljen, szüksége van arra, hogy megőrizze hagyományait, nyelvét, kultúráját, fiataljait – emellett, pedig közösségi élményben legyen része. Ezért döntöttünk úgy, hogy az október 6-hoz közel eső hétvégén szervezzük meg ezt az eseményt a római katolikus plébánia udvarán, ami szép nagy teret biztosít a közös ünneplésre” – mondta. A polgármester kiemelte ugyanakkor, hogy a rendezvényt három alapvető pillérre építették fel: a hitbeli megújulás érdekében mindig ökumenikus istentisztelet nyitja a napot, a programkínálatban pedig leginkább népzenei és néptáncelőadások szerepelnek, emellett pedig igyekeznek a gyerekfoglalkozások és kézműves-tevékenységek segítségével feleleveníteni a hagyományokat a fiatalok számára. 

Sófalvi Szabolcs hangsúlyozta, hogy az esemény szükségességére leginkább a Covid-időszak világított rá, amikor a korlátozások miatt nem találkozhattak az emberek, ezért elmaradt a közösségi élmény. „Az elmúlt években a megszokottnál is nagyobb lelkesedéssel jönnek az érdeklődők, és úgy vélem, ez hatalmas kincs a mai rohanó világban. Úgy érzem, hogy főleg olyan helyeken, mint Marosszentgyörgy, ahol lassan szórványban van a magyarság, nagyon fontos megerősíteni az identitásunkat – a rendezvény is ezt a célt szolgálja” – mondta a polgármester. 

A tizedik marosszentgyörgyi magyar közösségek napján az olykor barátságtalan időjárás ellenére is több tucat látogató megfordult. A tábortűz mellett az est leszálltáig tartó nótázás méltó zárása volt a jubileumi rendezvénynek.