Újabb közéleti pengeváltás körvonalazódik, miután a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) negatívan véleményezte az igazságügyi miniszter asszony jelöltjeit a főügyészi és a korrupcióellenes ügyészség igazgatói tisztségébe.
Újabb közéleti pengeváltás körvonalazódik, miután a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) negatívan véleményezte az igazságügyi miniszter asszony jelöltjeit a főügyészi és a korrupcióellenes ügyészség igazgatói tisztségébe. Noha a két jelöltet az előterjesztő személy kivételével a tanács egyetlen tagja sem találta alkalmasnak, a jelöléseket szinte biztosan megküldik majd a végső döntési jogkört birtokló államfőnek. Akinek a CSM csak konzultatív jellegű véleménye alapján sincs más választása az elutasításnál, de ez jó indok lehet majd az ékesszóló, mások szellemi tollaival díszelgő kormányfőnek egy új nyilatkozatháborúra.
Jó példa ez a kinevezősdi a porhintésre is, hiszen az egyszerűen képtelenség, hogy olyan „szakembert” jelöljenek ki korrupcióellenes főügyésznek, akit alig néhány éve ennek az intézménynek a kolozsvári hivatala éléről váltottak le azért, mert három esztendő alatt összesen négy vádiratot tudott összetákolni. A főplagizátor által nemrég kinevezett miniszter asszony nemcsak ilyen jelölésekkel tette magát sikeresen nevetségessé, hanem ezt még azzal is fokozta, hogy egy televíziós műsorban elmondta, nem tudja mit fog tenni, ha jelöléseit elutasítják. Remélhetőleg nem a személyzeti tanácsadói pályán fog próbálkozni, mert az a cég sem lenne hosszú életű, ahová ő válogatna személyzetet…
A viccen túl kilóg a lóláb, hogy itt a kormányzatnak az arra irányuló próbálkozásával állunk szemben, hogy az utóbbi időben már komolyabb eredményeket is felmutató igazságszolgáltató rendszert féken tartsák. Ilyen
„kvalitású” főügyészek ugyanis teljes mértékben ki lennének szolgáltatva a politikai parancsoknak, nem lennének egyebek a szociáldemokrata pártszékházból érkező telefonokra bólogató báboknál. Akik készségesen elfektetik a parancsadóik klienseit érintő vizsgálatokat. Ilyen
„szakértők” irányítása alatt aligha jutott volna például egyáltalán a tárgyalóteremig is az azóta már hűvösre ültetett volt kormányfő korrupciós pere is, és a besúgói körökben Félixként ismert televíziótulajdonos sem kellett volna nagy sietséggel lemondjon a szenátori székről, csak azért, hogy időt nyerjen az ítélethirdetés előtt álló ügye áthelyezésével. Ha a jelenlegi hatalom kormányoz jövőre is, alighanem az ügyét is ejtik. És ilyen kinevezési javaslatokkal az országnak a schengeni övezethez való csatlakozása is még sokáig álom maradhat.
