Pár nap alatt két fejlemény is történt a kábítószer hatása alatti járművezetés büntetésére vonatkozó szabályrendszerben. Január 27-én a legfelsőbb bíróság úgy döntött, a drogos vezetés csak akkor bűncselekmény, ha bizonyítható, hogy ez befolyásolta az elkövető járművezetési képességeit. Majd három napra rá a liberálisok volt igazságügyi miniszter asszonya előállt egy törvénymódosító javaslattal, miszerint a tudatmódosító szernek az elkövető vérében való jelenléte már számítson bűncselekménynek. Tipikus példáját látjuk annak, amikor a politikum úgy tesz, mintha komolyan foglalkozna egy problémával, de valójában csak túlbonyolítja a megoldás helyett, aminek ártatlanok isszák meg a levét, a fő felelősök pedig átslisszolhatnak a szabálylabirintus kiskapuin.
A drogos vezetés büntetésének szigorítása azóta téma, hogy még 2023 nyarán egy jó politikai kapcsolatokkal rendelkező családból származó fiatalember annyi droggal a vérében, amivel egy mezei halandó a detoxikálóban kötne ki, halálra gázolt két másik fiatalt a tengerparton. Az ügyből országos botrány lett, és nem véletlenül, mert hamar kiderült, hogy vitézünket nem sokkal a tragédia előtt lekapcsolták, majd útjára engedték a rendőrök, le is mondatták a parancsnokukat érte. A felháborodás elszabadította a politikusok szigorfaktorát, gyorsan és látványosan megemelték a büntetési tételeket, és ellenőrzésekbe kezdett a rendőrség is. Biztosan szűrtek ki kábszeres vezetőket is a forgalomból, de a nagy nekibuzdulásban sikerült drogos sofőrré minősíteni jócskán olyan embereket is, akik csak az orvos által felírt gyógyszerüket vették be. Ilyen, a szigorítás hálóján talán jogtalanul fennakadt emberek bírósági ügyeinek láttán lépett a legfelsőbb bíróság, kimondva, hogy mielőtt lecsukunk valakit drogos vezetésért, tán azt is meg kéne nézni, hogy akármi van az elkövető vérében, az befolyásolja-e egyáltalán az illető járművezetői képességeit. És erre reagált az egykori igazságügyi miniszter az újabb szigorító javaslattal.
Ha értelmes országban élnénk, akkor elsősorban azt várhatnánk el joggal az illetékesektől, hogy a tengerparti ámokfutóhoz hasonló egyedeket vonják ki a forgalomból. De ebben már nem olyan nagy a buzgalom. Közel másfél évvel a két emberéletet követelő tragédia után az elkövetőt még első fokon sem ítélték el, holott egy tisztességes országban már rég életfogytiglanra ítélve kéne vágnia a nádat, csak hogy ne szenvedjen hiányt füves környezetben. Az enyhén szólva is gyomorforgató bírósági eljárásban a napokban várható ítélet, de ettől még a sztorinak messze nincs vége, mert Iustitia útjai kanyargósak. Nyoma sincs itt annak, hogy egy példás ítélet elrettentő erejével próbálnák meg a hasonszőrű vitézek ámokfutó kedvét mérsékelni.
A fejetlen törvényszigorításokkal azonban lehet azt a benyomást kelteni az átlagos halandóban, mintha tényleg rendet akarnának tenni a drogos vezetés kérdéskörében. Az ilyesmit értelmesebb helyeken úgy próbálnák megoldani, hogy lehetőleg ne ártsanak vele ártatlan embereknek, csak azokat büntessék, akik ezt megérdemlik. De ilyen apróságokra a betépett vadkeleten oda sem rántanak.
