Kajántó Beáta: Fiókok

– Fiókok! Üresen vagy megtelve, Tölgyből vagy hársból, kicsik és nagyok,

Incze István festménye (Mellékletünket az Incze család kultúrpalotabeli tárlatán látható munkáival illusztráltuk, fotó: Nagy Tibor)

– Fiókok! Üresen vagy megtelve,

Tölgyből vagy hársból, kicsik és nagyok,

Nélkületek olyan magányos vagyok, –

Így dalolt a nagyszekrény ólom-nyelve.

– Nem érdekel a nagyasszony elve,

Miszerint száz estélyi elég nagy ok,

Hogy vállfát lógassak, mert ott ragyog

Igazán a gyöngy, a pompát emelve.

Nekem a fiókok minden kilincse

Azt susogja halkan: nekünk nincs-e

Egy kis maradék hely még tebenned?

Kiköptem hát minden ruhát a percen,

S azóta bennünk minden szú így percen:

Örök szerelemért bútorrá kell lenned!