A kaméleonná tett szakoktatás
2012-08-09 16:28:13
- Bodolai Gyöngyi
A sors iróniája, hogy akkor akarják feléleszteni a szakoktatást Romániában, amikor az a szocialista politikusasszony került vissza a tanügyminisztérium élére, aki 2003-ban átalakította a már nehézkesen, de még működő romániai szakképzést.
A sors iróniája, hogy akkor akarják feléleszteni a szakoktatást Romániában, amikor az a szocialista politikusasszony került vissza a tanügyminisztérium élére, aki 2003-ban átalakította a már nehézkesen, de még működő romániai szakképzést. Ecaterina Andronescu minisztersége idején jött létre a kissé fellengzős elnevezést viselő Mesterségek és művészetek iskolája, a SAM. Vitatható módon ide sorolták be a művészeti iskolákat is. Elméletben jól elképzelhető volt a háromlépcsősre tervezett szakoktatási forma, amely a 13. osztály elvégzésével bocsátott volna ki érettségivel is rendelkező, képzett szakembereket.
A kísérlet, az ágazatban dolgozó pedagógusok szerint, teljes kudarcot vallott. Bár ezekbe az iskolákba a leggyengébb képességű diákok is bekerültek, sokkal több elméleti és gyakorlati ismeretet kellett volna az első két évben elsajátítaniuk, mint az elméleti középiskolákba járó társaiknak. A tanulók egy része fokozatosan lemorzsolódott, kimaradt, az eredetileg meghirdetett szakok egy része megszűnt, s végül azok a diákok maradtak, akik eljutottak a 13. osztály végére, ami a Művészetek és mesterségek iskolájának a szakközépiskolákká való átalakulásához vezetett. A jó képességű diákok mellett a tanulásban nem jeleskedők előtt is felcsillantotta az érettségi, majd a pénzért történő továbbtanulás lehetőségét. Aki le tudta pengetni a sokszor nem kevés főiskolai, egyetemi tandíjat, vizsgadíjakat, a diplomagyárakban könnyen megszerezte az oklevelet.
2009-ben az oktatási tárca élére visszatérő miniszter asszony rájött, hogy fölösleges 13 évet járatni iskolába a szakmát is tanulni óhajtó diákokat, s a Mesterségek és művészetek iskolájának a megszüntetésével „egységessé” tette a modulokban elképzelt szakközépiskolai oktatást. A cél elméletben nem volt rossz, sőt EU-s mintákat is követett, amelyek szerint az első két évfolyamon tanított alapismeretek lehetővé kellett volna tegyék a szakmák közötti könnyebb átjárhatóságot.
Bár a nyugat-európai mintákat követve a diákok 60 százalékát szerették volna a szakképzés felé irányítani, romániai viszonylatban ez az elképzelés soha nem valósult meg. Valószínű azért, mert a szakközépiskolák (néhány sikeres szakot kivéve) nagyon vegyes, vagy többségükben gyenge színvonalon működtek és működnek ma is, s a fegyelemmel is egyre nagyobb gondok vannak. Mivel a mindenki számára kötelezővé tett érettségin a szakoktatásban részt vevő diákok közül csak kevesen érték el a mércét, a csalás legkülönbözőbb formáit felhasználva próbáltak átevickélni a vizsgán. Ezért elsősorban a rendszer tekinthető hibásnak, amelynek szervezési formáit az 1990 óta eltelt 22 év alatt sem sikerült a romániai diákok értelmi képességeihez igazítani. Az évek óta folyó szemfényvesztésbe Daniel Funeriu volt oktatási miniszter „tenyerelt bele” két évvel ezelőtt. A bekamerázott osztálytermekbe terelt diákok teljesítményéből az derült ki, amit amúgy is tudni lehetett: az érettségi követelményeknek a jó hírű elméleti iskolák végzősei könnyen eleget tudnak tenni, de azok, akiket a szakközépiskolákban is nehezen toszogattak el az érettségi vizsgáig, kudarcot vallanak.
Ilyen helyzetnek egyetlen európai országban sem teszik ki a diákokat. A tudásukat idejében felmérve, olyan iskolába irányítják őket, amelyet el tudnak végezni, s megkímélik őket a sikertelenség élményétől. Erre szolgálnak a különböző szintű (néhol két-, másutt háromfokozatú) vizsgák, amelyek követelményrendszere a diákok képességeihez és felkészültségéhez igazodik.
Miközben a jelenlegi szakközépiskolák diákjainak többsége elméletből behozhatatlanul lemarad, néhol a gyakorlati oktatás szintje is egyre mélyebbre süllyedt az utóbbi időben. A tanműhelyek korszerűtlenné váltak, sok helyen felszámolták, sőt néhol el is adták (!) azokat. Számos országban, köztük Magyarországon is, a szakoktatás támogatására kapott uniós összegekből a legkorszerűbb felszerelésű területi szakképző műhelyközpontokat hoztak létre, ahova a különböző iskolákból gyakorlatra viszik a diákokat. Megyénkben az európai uniós pénzekből három szakközépiskola (a szovátai, marosludasi és a dédai) tanműhelyét korszerűsítették.
Az elképzelés, hogy a diákok a cégeknél fogják tökéletesíteni a szakmai tudásukat, néhány éve újabb visszaélésekre ad lehetőséget. Az érettségi előtti szakmai gyakorlatról szóló bizonylatot pénzért vásárolja meg vagy ismeretségi alapon szerzi be a diákok egy része, anélkül, hogy egy napot is munkával töltött volna. Egy olyan cégnél, ahol nem az oktatásra szakosodtak, hanem folyamatosan termelni kell, kevés az idő és a türelem, hogy támogatás hiányában a diákokkal is foglalkozzanak.
A mesterség alapjait az iskolai tanműhelyekben kell elsajátítani. Amikor a diák már birtokában van a legfontosabb alapismereteknek, akkor lehet a termelési gyakorlaton folytatni a szakosodást – osztja meg tapasztalatait Pethő László, a marosvásárhelyi Elektromaros Iskolaközpont tanára.
Ami most szakoktatás címen kilencedik osztály után elkezdődik – s amit az új tanügyi törvény alapján az a miniszter asszony vezet vissza, aki ezt az oktatási formát megszüntette –, továbbra is a cégekre bízza az oktatás gyakorlati részét. Ha arra gondolunk, hogy mindez a diák, szülő, az iskola és a cég közötti szerződés alapján történik, akár reménykedni is lehet, hogy meghozza a várt eredményt. Ha a vonatkozó kormányrendeletben a diákok elszállásolási és étkezési költségeire ígért ösztöndíjat is megadják, s az európai uniós támogatáshoz az iskolák és a diákok oktatásában részt vevő cégek is hozzájutnak, akkor valami elkezdődhet. A kétségek ellenére, hogy a szép elméletek nálunk sorra csődöt mondanak, figyelemre méltó, hogy a kétéves és hat hónapos szakiskolába járó tanulók nem kell érettségi vizsgát tegyenek. A szakiskolai oktatás újbóli bevezetése idővel valószínűleg csökkenteni fogja a sikertelenül érettségizők arányát, de olyan kevés osztály indulását tervezték, ami az alapvető problémára egyelőre nem jelent kielégítő megoldást. Különösen ha arra gondolunk, hogy az elmúlt évben az Országos Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség által meghirdetett 5.809 állásból mindössze 458-at kínáltak felsőfokú végzettségűeknek, 5.351 helyre szakképzett vagy szakképzetlen munkásokat kerestek. Külföldre pedig jobbára mezőgazdasági munkásokat alkalmaznak.
