Kampány

Friss hír, hogy Florin Zamfirescu – mostanság inkább valamilyen gyógyszerreklámból, mint filmekből ismert színész – lett a Nagy-Románia Párt szóvivője. Azt állítja, soha nem vonzotta a politika, de azt, ami ebben az országban történik, nem hagyhatja szó nélkül. Ezért fogja a szélsőséges nacionalisták szervezetében vinni a szót. Azt, hogy milyen lesz, ismerve a politikai alakulat múltját és „hagyományait”, bárki kitalálhatja. A színész szerint abnormális világban élünk – ezzel egyébként teljes mértékben egyetértünk –, és mivel úgy gondolja, az ország lakóinak nagy része kiábrándult és változásra vár, elhatározta, kipróbálja a nacionalista politikai terepet. Azt mondja, olyan világban élünk, amikor „bűnösnek érezzük magunkat, mert szeretjük a hazánkat, mert szeretjük a szüleinket, szeretjük a temetőinket, a nagyszüleinket és a hagyományainkat”. Pedig csak „hazafiak vagyunk”. Nos, ezzel is egyetértünk, főleg itt, Erdélyben, mert mi is szeretjük a szüleinket, a hagyományainkat, a temetőinket. Csakhogy éppen ezt akarják a román nacionalista politikusok elvitatni tőlünk. Minket szeparatistának, felforgatónak és ki tudná felsorolni, mi mindennek neveznek, és azzal riogatják a román lakosságot, hogy le akarjuk választani Erdélyt Romániáról.

Különben nem meglepő az újabb nacionalista színre lépés. Hiszen választási évben vagyunk, az év végére új parlamentet kell választani. A választásokat mindig kampány előzi meg, kampányban pedig mindig felerősödnek a nacionalista hangok, „menő” lesz a nacionalista retorika. 

Ez alól egyetlen román párt sem kivétel, kezdve a volt elnöktől, aki mostanában igencsak elkezdett aggódni a Hargita és Kovászna megyei románok sorsa miatt, a legutóbbi „pártvezérig”, Marian Munteanuig, aki új párttal, a Szövetségünkkel (Alianţa Noastră) rukkolt elő, indulni készül és minimum 12 százalékot akar elérni a parlamenti választásokon. 

Szintén a nacionalizmus eszközeivel próbál politikai tőkét kovácsolni magának Mircea Găinuşă volt SPP-ezredes, aki Nemzeti Erő (Forţa Naţională) néven alapított pártot, és akinek a legjobb barátja a franciaországi Nemzeti Front vezetője, Marine Le Pen. 

De a szociáldemokraták is nacionalista üzenetet fogalmaznak meg, emlékezzünk 2012-re, amikor Victor Ponta a „Büszke román vagyok” szlogennel kampányolt, vagy az új főpolgármester, aki ugyancsak a nacionalista szavazatokkal nyerte el a tisztséget. És akkor még nem szóltunk az Új Jobboldalról, sem Mircea Diaconu pártjáról, aki ugyancsak a szélsőséges nacionalizmus egyik fő zászlóvivője.

Felerősödtek a nacionalista hangok, egyre gyakoribb a nacionalista retorika. Ez pedig egyet jelent: kampányban vagyunk.