Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A román nemzet jelenkori „hősei” között olyanok akadnak mostanság, hogy Verne Gyula is megirigyelhetné. Az ő egyik hősének például annak idején nyolcvan napra volt szüksége, hogy körbeutazza a Földet, minálunk azonban egy tévétulajdonos kevesebb mint két nap alatt utazta körbe Európát. Egyszerű matematikai számítás: ha egy kontinens körbeutazásához elég negyvenvalahány óra, akkor öt világrészt ötször negyvennyolc óra alatt „le lehet tudni”.
Mitől hír, hogy Dan Diaconescu – hiszen mindenki rájöhetett, róla van szó – keresztül-kasul furikázik Európában? Attól, hogy privatizálják az Oltchim vállalatot, és botrányos tárgyalássorozatot követően a sajtómogul nyerte meg a versenytárgyalást. Ha valaki azt hitte volna, hogy ezzel lezárul a botrányok sorozata, tévedett: ezzel kezdődött el az igazi konfliktus a kormányfő, a frissen született cégtulajdonos, a politikai osztály egy része között, csak ekkor indultak be valójában a „dă-i cu părerea” műsorok. Az új tulajdonos nem volt hajlandó aláírni a szerződést, a kormányfő fenyegetőzik, a sajtó éjjel-nappal az ügyről harsog, a vállalat dolgozói pedig két hónapja nyelik az éhkoppot. Ugyanis az új tulajdonos egyelőre egyetlen lejt sem fizetett, de máris úgy viselkedik, mint egy igazi „patron”, úgymond piacot keres a termékeiknek, és kijelentette, ha a kormány csődbe is akarná vinni, ő megmenti a vállalatot és a „népet”.
Egyelőre rejtély, hogy a törvényes határidőn belül három D képes lesz-e előteremteni az Oltchim megvásárlásához szükséges összeget. A kormány szerint a határidő hétfőn jár le, a DD-PP elnöke szerint két hét múlva. Addig van amivel foglalkozniuk a kereskedelmi tévéknek, reggeltől reggelig rághatják a gumicsontot. Az ügynek azonban vannak érdekes mozzanatai is: nem mellékes, hogy Moszkva bukaresti nagykövete ellátogatott az iparügyi minisztériumba, ami arra enged következtetni, hogy Oroszország is érdeklődik, de épp annyira figyelemre méltó DD látogatása az amerikai nagykövetségen.
Áll tehát a bál a kormány és az Oltchim, de DD háza táján is. A jelek szerint sok víznek le kell folynia a Maroson, Olton és Dunán, amíg az ügy megoldódik. Tekintve, hogy az egész műbalhé főszereplője az Elodia-sorozat „atyja”, előrevetíthető, addig húzza-nyúzza a „témát”, amíg csak lehet. Közben pedig hivatalosan is beindul a választási kampány, és kell-e jobb reklám, mint egy országos, sőt az ország határain is túldagadó, két világhatalom érdeklődését is felkeltő ügy középpontjában állni? Az államelnöki tisztségre is áhítozó sajtómogul politikai tőkét halmozhat fel, ezúttal egyfajta újkori Messiás szerepben, és biztos szavazatokra számíthat decemberben. Hacsak időközben nem kérik fel az oroszok vagy az amerikaiak a világ megmentésére!