Az utóbbi időben felerősödő magyarellenes propagandát, úgy tűnik, lehetetlen abbahagyni. A hét végén például még a vasárnap délutáni orkánszerű, halálos áldozatokat is követelő hatalmas vihar sem tudta „feledtetni” egyesekkel a magyar „problémát”.
Az utóbbi időben felerősödő magyarellenes propagandát, úgy tűnik, lehetetlen abbahagyni. A hét végén például még a vasárnap délutáni orkánszerű, halálos áldozatokat is követelő hatalmas vihar sem tudta „feledtetni” egyesekkel a magyar „problémát”. Legkézenfekvőbb példa az a jegyzet, amelyet egy vásárhelyi parlamenti képviselő posztolt a minap közösségi oldalán Háborús propaganda Románia ellen címmel. Hangzatos cím, amely azonnal felkelti a figyelmet, és igencsak fel tudja az érzelmeket korbácsolni. Olyanokat, amelyek – bár még nem vagyunk választási kampányban – esetleg egy újabb mandátum biztosítékai lehetnek. Hacsak nem valamiféle rögeszme szüleménye.
Visszatérve a jegyzethez, nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, miről van szó. A szerző ezúttal is szokott vesszőparipáján lovagol, és „a magyar megszállás alatt” a románokra nehezedő kegyetlen elnyomásról ír, amikor állítólag még nemzeti kisebbségként sem voltak elismerve. A képviselő szavai szerint „kutyának tekintették őket, jobb esetben a grófok rabszolgáinak”, annak ellenére, hogy számszerű többségben voltak. És fáradhatatlanul sorolja a sérelmeket: nem építhettek „igazi kőfalú templomot”, csak fatemplomokat, nem lehettek tulajdonaik, nem voltak iskoláik, nem ismerték el a nyelvüket, sőt – fokozza a feszültséget – „folyamatos elnyomásnak, gyalázatnak és erőszakos asszimilációnak” voltak kitéve, bár „az ő munkájuk, adóik eredményeképp épültek fel a Monarchia legfontosabb 19. és 20. századi épületei Erdélyben”.
Ezután tér át az 1918. december 1,, illetve a Trianon utáni időkre, és arra, amikor a magyar uraknak választaniuk kellett a magyar vagy román állampolgárság között, és állítja, hogy akik elmentek, „Erdély 80 százalékát birtokolták”. Innen már a megszokott stílusban folytatja, a „hatalmas” kártalanításoktól egészen a „törvénytelen” visszaszolgáltatásokig, amelyeket még „háborús bűnösök” is megkaphattak, de – teszi hozzá –, amikor prefektusként fungált, sikerült „blokkolnia” és bíróságokon érvénytelenítenie néhány ilyen esetet. „Folytatom a küzdelmet”, jelenti ki határozottan, mert a „budapesti propaganda” most, a nagy egyesülés centenáriuma előtt felerősödött... És fészbuk-oldalára küldött – valóban meglehetősen vehemens – bejegyzésekkel próbálja védeni „igazát”.
Ez tehát a legfrissebb „propagandasztori”. Kérdés, hogy valóban tiszta propaganda-e vagy..., hiszen ismerve a szerző sokéves megnyilatkozásait, ez már-már a rögeszme irányába mutat.
A baj az, hogy a következő esztendő „nagy” felkészülése is hasonlókról fog szólni.
