Kanadaiként jó volt Marosvásárhelyen futballozni

Kanadai játékossal kiegészülve készült egy ideig a nyáron az MSE U15-ös korosztálya. A „légiós” egy Marosvásárhelyről elszármazott sportember, a sportiskola és a Metalotehnica ifjúsági kosárlabdázója, Borbély Csaba fia, Péter, aki már a tengerentúlon született és Torontóban aktív játékos, a Scorborough Academy labdarúgója. A vakációs időszakot nem akarta tétlenül tölteni, ezért kért és kapott engedélyt az MSE vezetésétől, hogy a klub edzéseit látogassa.

„Jó érzés visszagondolni azokra a napokra, kanadaiként jó volt Marosvásárhelyen futballozni” – mondta el a 14 éves Borbély Péter, aki már 4 éves korában elkezdett focizni járni. Kezdetben egy ún. házi ligában szerepelt, ahol kerületenként voltak bajnokságok, lányok és fiúk egyaránt helyet kaptak a csapatokban, és nem volt sem győztes, sem vesztes a mérkőzéseken. Közben viszont játékosmenedzserek figyelték őket, és a tehetségesebbeket kiszemelték, majd ajánlatot tettek a szülőknek, hogy ha szeretnék, magasabb szinten is sportoltathatják a gyereküket. 

„Péter szélsőt játszik, ő is így került a Scorborough Akadémiához, ahol a 2008-as születésűekből álló U15-ös csapat tagja volt az elmúlt évadban, habár ő 2009-es. Azonban jól bírta a terhelést, és hogy az együttes fontos tagja, mutatja, hogy ő végezte el a szabadrúgásokat, a szögleteket, sőt a büntetőket is. Az edzői ügyes, tehetséges, technikás játékosnak könyvelik el, a fizikai adottságai is megvannak, úgyhogy bármi lehetséges, de ő is tudja, hogy ezzel együtt rengeteget kell dolgoznia, hogy feljebb kerüljön” – mondta el Borbély Csaba, akivel az MSE edzésén jártunkban találkoztunk. 

Érdekesség, hogy a kanadai labdarúgó-akadémiáknál inkább technikailag készítik fel a gyerekeket, az erőnléti részt a játékosok feladata megoldani. „Az ottani edzők szerint amit a gyermekek meg tudnak tanulni maguktól, azzal ők nem foglalkoznak. Ehelyett inkább rádolgoznak mindkét lábukra, hogy egyaránt jól kezeljék a labdát jobbal és ballal is, és folyamatosan odafigyelnek rájuk, még a pandémia alatt is folyamatos volt a tevékenységük, online edzéseket tartottak, a számítógépen figyelték a mozgásukat, és ha kellett, kijavították – magyarázta. 

– A Scorborough egyike azoknak az akadémiáknak, amelyek sokat fejlődtek az évek során. Itt 19 éves korukig edzenek a gyerekek, az ügyesebbek kiváló egyetemekre kerülnek, ösztöndíjasként, utána pedig profi szerződést is kaphatnak. Ritka itt a túlsúlyos gyerek, őket már korábban kiszűrik, viszont nagyon sok a bevándorló-gyerek, aki már ott született, így van cseh, magyar, angol, egyiptomi, albán, bulgár és görög is. Nem véletlen, hogy a kanadai futball az utóbbi években feltörekvőben van, hiszen kiváló sportlétesítmények épültek országszerte: csak Torontóban annyi van talán, mint az egész Erdélyben, lámpafényes mérkőzéseket játszanak műfüves pályán a 12-13 éves gyerekek. A Petiék akadémiáján a többi közt egy műfüves és két lámpafényes pálya van öltözőkkel, minden felszereléssel ellátva, emellett két baseballpálya is létezik a szomszédságában a salakos és gumírozott borítású atlétikapálya mellett. A sportbázis összfelülete mintegy tíz futballpálya méretével egyenlő! Emellett a lakónegyedekben is számos füves és műfüves pálya létezik.”

A kiváló körülmények használata azonban nem olcsó mulatság, a gyerekek sportoltatásáért mélyen a zsebükbe nyúlnak a szülők. „Egy vagyonba kerül minden: egy zoknit, egy csukát vagy egy tréninget sem adnak ingyen, emellett a kaja, a kiszállások és a tornarészvételek komoly anyagi erőfeszítést feltételeznek minden szülő számára! Péter késő ősszel futballtornán volt Floridában, aztán Bostonban, a nyáron New Jersey-ben szerepeltek. A nagyfiunk, Robert is itt futballozott évekig középhátvédként – ő 18 évesen a  továbbtanulást választotta –,  úgyhogy tudjuk, mit jelent ez. Kanadában sem leányálom sportoltatni a gyerekeket, de megéri” – zárta mondandóját Borbély Csaba, Péter édesapja.