Karamazovoktól a Tündérkertig

Beszélgetés a Tompa Miklós Társulat régi-új tagjával, Bokor Barna színművésszel

– Elsősorban a filmes munka egyeztetése miatt voltam Magyarországon. A Thália Színház biztosította az egyeztetéseimet, és szerződést is ajánlott erre az időszakra. Nagyon érdekes tapasztalás volt a Thália Színházban, a főváros egyik szórakoztató nagyüzemében, a Nagymező utcában, a pesti Broadway-on belekóstolni ebbe a fajta létezésbe és színházcsinálásba. De az elsődleges szempont a Tündérkert című filmsorozatban való szereplésem volt, és hogy ez ne ütközzön a marosvásárhelyi színházi munkáimmal, átszerződtem Magyarországra. Miután lejárt az egyéves tháliás szerződésem, a Karinthy Színházban vendégszerepeltem. Ez egynyári munka volt, idén júliusban kezdtük el a próbafolyamatot, és szeptember elsején, Karinthy Márton születésnapján mutattuk be az előadást: egy Hamlet-értelmezést, amely – ahogy a plakát hirdeti – „Klasszikus dilemma”. Nagyon felerősödtek azok a hangok, amelyek a darab kapcsán is erősek a mában: hogy egyszerűen egy piros gombbal elpusztíthatjuk ezt a világot, amelyben élünk – ez volt a Hamletnek a rendező általi megközelítése. A plakátra ki is került, hogy Cool and crazy: mint egy üdítőital-reklám, amit nem igazán szoktam látni színházi plakátokon, de aztán megértettem, hogy ez valóban egy újszerű Hamlet. Öt szereplő játssza a teljes garnitúrát, és az előadás felépítése is nagyon hasonló ahhoz, amit például a Tompa Miklós Társulat Karamazovok című produkciójában láthatnak a nézők. Például hogy egy bundával jelezzük, ha egy másik szereplő bőrébe léptünk – ilyen értelemben hasonló a játék, de azért nyilván egészen más jellegű az az előadás. Azért említettem ezt a párhuzamot, mert szeptember 13-án, szerdán ismét a Karamazovokat játsszuk a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. A hivatalos visszatérésemet követően ez lesz az első előadásom.

– Milyen érzés volt visszatérni?

– Rengeteg dolog kavarodik ilyenkor az emberben. Visszajöttem ugyanarra a helyre, és sokan megkérdezték, hogy minek tekintem a visszatérésemet? Hogy visszalépés-e ez számomra? De nem az. Nekem itt van dolgom. Nyilván fölvetődött, hogy maradjak Magyarországon, kaptam felkéréseket, hogy hosszabbítsak vagy maradjak ott, de nekem itt él a családom, itt él mindenkim, nagyon nagy lett volna a szakadás attól, amim már megvan. És ezt nem kockáztathattam a következő időszakban. Gyakran úgy képzeljük, hogy a karrier egy nagyobb városhoz kötődik, perspektivikusabb feladatokkal, de én úgy gondolom, hogy erdélyi színészek előtt már nem képez akadályt részt venni magyarországi filmes vagy színházi produkciókban, hiszen repülővel ott vagyunk egy óra alatt. Ha tényleg fel tudjuk mutatni az értékeinket, akkor az együttműködés úgy is elképzelhető, hogy megőrizzük az identitásunkat és társulati tagságunkat. Nyilván sokkal egyszerűbb a helyzetük azoknak, akik Pesten laknak, de én erdélyi vagyok, úgyhogy nekem itt kell élnem.

– A Karamazovokra visszatérve, ennyi kihagyás után hogy gondolod, változni fog valami, például a te szerepkörödben?

– Állandóan változik. A Karamazovok egy folyamatosan változó előadás. Néha mi is meglepjük önmagunkat és a kollégáinkat, annyira új színek jönnek elő belőle. Vannak visszajáró törzsnézőink, akik kimondottan erre az előadásra jönnek el, és még mindig nem unták meg, mert akárhányszor megnézik, mindig találnak benne valami újat. Igen különleges és sokrétűen felépített produkció, melynek a hatása is több rétegben érinti meg az embert. Nagyon szeretjük, és kimondottan jó harmóniában vagyunk benne egymással: a darabot is, az előadást is és egymást is szeretjük.

– Hogy érezted magad a Tündérkert forgatása során, milyen benyomásokkal távoztál a forgatásról?

– A Tündérkert az utóbbi időben a legkomolyabb felkérés, kihívás és megmérettetés volt számomra, ami filmben ért. Más a kamerák előtt játszani, ráadásul ez nem is nagyjátékfilm, hanem sorozat, amelynek saját szabályai vannak. A forgatókönyv Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájából íródott, nagyon hosszú idő alatt készült, a ráhangolódás, rákészülés is több napig tartott. Végre sikerült leforgatni az első évadot, amelyben én is szerepet kaptam. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ez velem megtörténhetett, ráadásul úgy, hogy Bethlen Gábor szerepét alakíthattam, aki – túl azon, hogy számomra vagy számunkra, erdélyiek számára hatalmas jelentőséggel bír – egy olyan példakép, akinek az öröksége mindmáig él, és egyre aktuálisabb. A forgatás, a fantasztikus csapat, a film örök élmény marad számomra.

Az interjút készítette: 

Kaáli Nagy Botond

A Tompa Miklós Társulat sajtóirodája