Kárpáti kalandverseny

Augusztus 9–13. között 11. alkalommal szervezte meg a marosvásárhelyi Outward Bound Társaság az Ifjúságért és az Örökmozgó Természetjáró Egyesület az ország egyetlen nemzetközi túlélőversenyét. Az idei helyszín a Torockói- és a Gyalui-havasok voltak.

Fotó: Vajda György

Augusztus 9–13. között 11. alkalommal szervezte meg a marosvásárhelyi Outward Bound Társaság az Ifjúságért és az Örökmozgó Természetjáró Egyesület az ország egyetlen nemzetközi túlélőversenyét. Az idei helyszín a Torockói- és a Gyalui-havasok voltak.

 A gazdasági válság miatt bizonytalanná vált, hogy lesz-e egyáltalán 11. Kárpáti kalandverseny. A szervezők a 10. jubileumi rendezvénnyel szerettek volna zárni, azonban több résztvevő levélben kérte, hogy az idén is legyen challange-verseny. A bizonytalanság rányomta a bélyegét a szervezésre, ugyanakkor a válság miatt számtalan korábbi támogató visszalépett, mi több, az elvártnál kevesebb csapat jelentkezett. Igazi egzotikumnak ígérkezett két afrikai csapat benevezése Gambiából, azonban a konzullal való tárgyalás nyomán sem sikerült elérniük a szervezőknek, hogy megkapják a beutazáshoz szükséges vízumot. A balszerencse nem kerülte el a benevező csapatokat sem. Három esetében a kezdés előtti napokban derült ki, hogy kiszemelt hölgytagjaik különböző okok miatt nem tudnak csatlakozni, így a fiúk kénytelenek voltak versenyen kívül vállalni a megmérettetést. Végül a torockói Tóbiás házban felütött alaptáborban augusztus 10-én, szerdán délben a szabálynak megfelelően (sz. m.: négytagú csapatok, amelyekben legkevesebb egy nő kötelezően kell legyen) mindössze 15 csapat állt rajthoz.

A versenyzők először a hegyikerékpáros szakaszt kellett megtegyék, amely mintegy 130 km volt és érintette a Bélavárát, illetve a Buszkát-hegyet a Gyalui-havasokban. Alig indultak el a csapatok, az egyik résztvevő a SCAPIM csapatból lesérült, így már a kezdetén kiálltak a szabályos vetélkedőből, s ők is csak hárman folytatták a versenyt, ameddig bírták.

A hazaiak mellett az idén Magyarországról két visszatérő csapat nevezett be, de jöttek Moldova Köztársaságból és Bulgáriából is. Az utóbbiak igen esélyesként indultak, azonban a kerékpározás kikészítette egyik társukat, és ők is visszaléptek. Az igazi kalandot végül is az éjszakai köd okozta, ugyanis az Öreghavas környékére sűrű köd ereszkedett és sokan nem találták meg a lefelé vezető utat. Az egyik csapat a hegytetőn levő tiltott övezetbe jutott, végül a katonai egységhez kérezkedett be. Székely „Indián” László, a verseny technikai igazgatójának közbenjárá-sára sikerült a hegyimentőknek visszavezetniük a csapatot a jó útra. Az élbolyban bringázókat is kirostálta az éjszakai kerékpározás az erdőben. Többen 10–20 km-rel többet tettek meg, míg elérték az Aranyos völgyében levő Aranyoslonkát, ahol a szervezők által előkészített tutajfelszerelések várták őket. Az előző évektől eltérően az idén az általuk négy felfújt gépkocsi-gumiabroncsból, öt deszkából és kötélből készített tutajjal nem tavon, hanem az igen változatos terepet kínáló Aranyoson eveztek mintegy 7 km-t. Gondot okozott az, hogy a szervezők biztonsági okok miatt éjjel lezárták ezt a szakaszt, és kilenc csapat torlódott hajnalban az indulásnál. Ezen a szakaszon a későbbiekben baleset is történt. Az egyik csapat lánytagja vízbe esett, a tutaj a vízparthoz préselte a versenyzőt, akit kivizsgálásra a topánfalvi kórházba szállítottak. Szerencsére kisebb zúzódással megúszta a balesetet, ebben pedig nagy szerepe volt a kötelezően viselt mentőmellénynek.

A tutajozás után a versenyzők visszatértek az alaptáborba, többen azonban elkarikáztak a 10 km-re levő Kőközi-szorosba, ahol mintegy 40 méteres sziklafalon ereszkedtek le kötéllel.

A gyalogtúra a csodálatos Székelykő megmászásával kezdődött, majd a Bedellői-havasok gerincén a hasonló nevet viselő cseppkőbarlanghoz jutottak el a csapatok, ahol a falakra szétszórtan felírt betűket kellett megtalálják, majd egy szót alkossanak – így folytathatták útjukat. A barlángászást követően igen izgalmasnak tűnt a remetei szoros. A majdnem három kilométeres, sziklák övezte szorosban több alkalommal derékig érő hideg vízben kellett haladniuk. Több csapat éjjel járt ezen a helyen, ami nagyon megnehezítette a haladást, s volt olyan is, aki ismerve a terepet – nem veszélytelenül –, felkapaszkodott a falakra és kikerülte a vizes szakaszt. A kalandozás igen szép tájakon zajlott, hiszen érintették a szolcsvai búvópatakot, az Ordaskövet is, amelyek önmagukban különleges természeti ritkaságok.

Az időjárás – az első nap kivételével – kedvezett a versenyzőknek, hiszen csodálatos napsütés volt, sőt mindkét éjszaka a telihold is segítette a tájékozódást, így az említetteken kívül különösebb baleset nem történt. A kisebb horzsolásokat Györffy Árpád, a marosvásárhelyi sportpoliklinika asszisztense az alaptáborban kezelésbe vette.

Végül 10 csapat fejezte be szerencsésen a versenyt. Az elsőnek beérkezők összmenetideje 44 óra 31 perc volt, míg az utolsók 70 óra 15 perc alatt tették meg a kijelölt útvonalat. A díjazást egy kis incidens előzte meg, ugyanis nem az elsőnek beérkezett csapat léphetett a dobogó legfelső fokára, mivel az összmenetidő kiszámítása után kiderült, hogy a másodiknak beérkezők gyorsabbak voltak. A II. díjazott csapat tiltakozásul nem vette át a jutalmat.

A nyertesek névsora: 1. Aconcagua (Popa Georgiana Camelia, Ursu Gabriel, Tudor Paul Cătălin, Muşat Florin-Daniel – Bukarest–Ploieşti), 44:31:00, 2. Fata babei şi noi doi (Baba Mircea, Drăgoiu Claudiu, Rigler Roland, Zvânca Raluca-Natalia – Temesvár–Déva), 3. Bikers Team (Trofin Alina, Buciuc Sergiu, Bălan Silviu Cătălin, Solomon Gabriel – Bukarest–Szecseleváros), 4. Explorer Team (Chifu Mădălina, Chifu Mihai, Butiurca Sándor, Gál Gergely – Marosvásárhely). A szintén marosvásárhelyi Master Ski and Bike csapat a 9. helyen végzett 69 óra 53 perc menetidővel.

A jól teljesítő csapatok pénzjutalmat, elismerő oklevelet, kupákat és érmeket kaptak.

A verseny technikai igazgatója, Székely „Indián” László, az Örökmozgó Természetjáró Egyesület elnöke az útvonalakat, az irodai munkát és a logisztikát Horváth Kovács Ádám, az OB igazgatója és csapata biztosította. A programvezető Vajda Kinga, az OB alkalmazottja volt. A szervezőket a Maros Megyei Tanács, a Merrell, az Uniprest Install, a Fomco, az Alpin expe, az RTV-filmgyártó, illetve a Păcurariu, Iliescu és Măzăreanu Ügyvédi Társaság segítette.