Kedves marosvásárhelyiek!
Az elmúlt napokban, hetekben sokat találkozhattak a nevemmel, mikor pozitív, mikor negatív értelemben.
Az elmúlt napokban, hetekben sokat találkozhattak a nevemmel, mikor pozitív, mikor negatív értelemben.
Nem volt szokásom az elmúlt tizenkét évben alpolgármesterként másképp Önökhöz szólni, mint a munkámon keresztül. Most úgy érzem, bizonyos dolgokról személyesen tőlem kell értesüljenek, ezért fordulok Önökhöz ezekkel a sorokkal.
Mint ismeretes, szándékomban állt független képviselőjelöltként indulni a december 9-i választáson.
Az erre vonatkozó aktacsomagot a választási iroda elutasította, kétszeri fellebbezésemet a törvényszék most már végleges határozattal szintén elutasította. Az oka az elutasításnak formai hivatkozású, éspedig az, hogy csak egy eredeti támogató aláíráslistát adtam le a jelentkezésnél, a másik három hiteles másolat volt.
Mivel a hiteles másolat a törvény előtt egyenértékűnek számít az eredetivel, jogtalannak tartom ezt az eljárást (2008-ban hasonló helyzetben levő két jelölt pert nyert), tovább folytatom a megfelelő nemzetközi fórumokon ennek igazolását, bár tudatában vagyok annak, hogy ez a választások szempontjából már nem ad semmilyen lehetőséget.
Azt gondolom, hogy ebben a politikai hangulatban szükség lett volna a független jelölt hangjára, esélyem lett volna az általam képviselt emberi értékekkel bejutni Románia törvényhozásába.
Hogy mik is voltak ennek a helyzetnek az előzményei?
RMDSZ-es alpolgármestere voltam Marosvásárhelynek 2000-től 2012-ig.
A 12 év alatt a város életében nagyon sok eseménynek voltam nemcsak szervezője, de kezdeményezője is. A város jelenlegi infrastrukturális, gazdasági, kulturális, energetikai képének kialakításában jelentős szerepet játszottam.
Ez alatt a 12 év alatt végig a szervezet magas vezetésével ellenszélben kellett cselekednem, mert a politikai irányvonal az volt, hogy ne beszélni az eredményekről, ne támogatni semmilyen tevékenységet addig, míg ez a polgármestere Marosvásárhelynek.
Az én egyszerű emberi hozzáállásommal ezt nem tudtam elfogadni, sőt én a magam részéről minden energiámmal igyekeztem olyan kezdeményezéseket javasolni, kivitelezni, amelyek a város haladását szolgálták.
Az évek során több ízben is azt éreztem, hogy az RMDSZ elszakad az oly népszerűvé vált jelmondatától – minden magyar számít –, bizony nagyon sokszor nyilvánvaló volt, hogy nem minden magyar számít, sőt az utóbbi két választás alkalmával egyenesen az lett nyilvánvaló, hogy minden magyar nem számít, semmibe vesszük a helyi szerveződések, választmány, körzetek javaslatait, szavazatait, és két-három vezető dönti el, hogy ki vagy kik legyenek a jelöltek listáján.
Ezzel kapcsolatosan az elégedetlenségemet több ízben is jeleztem a szervezet belső fórumain, nem a sajtóban, nem nyilvánosan, hanem a kritika pozitív értelmében reméltem, hogy módosítani lehet, javítani lehet mindezeken az eljárásokon, úgy, hogy mindenki jól érezze magát abban az ernyőként emlegetett demokratikus szervezetben úgy, hogy azáltal erősíteni lessen a szervezetet.
Észrevételeim, javaslataim nem találtak meghallgatásra a magas vezetők körében, ellenkezőleg, már néhány éve ellenem alaptalan, vádaskodó, lejárató, Marosvásárhelyre jellemző összesúgás-stílusban terjesztett kampányt folytattak.
A fordulópont a júniusi választások alkalmával következett be, amikor, szintén ezzel a módszerrel, hogy két-három vezető kimondja, kik legyenek a jelöltek, lettek a választásra olyan városi tanácsosjelöltek javasolva, akiket szakmailag nem tudtam elfogadni magam előtt, ezért lemondtam, hogy részt vegyek a városi tanácsosi jelöltségben a tizedik helyen.
A szakmai értékeimet ismerve és elismerve ajánlotta fel a polgármester nekem a tanácsadói szerepkört, amelyet azért fogadtam el, mert ezáltal továbbra is érvényesíteni tudom eddigi tapasztalataimat a közösség érdekében.
A júniustól októberig zajló ingyencirkusz, ami a helyi szervezeti életet illeti, hogy van szervezet – nincs szervezet, van választmány – nincs választmány, amelynek én voltam az elnöke, érlelte meg bennem a gondolatot, hogy tulajdonképpen egy szervezet önkényes kisajátításáról van szó, amelyben így már nem tudok vezető lenni. Ezt a kialakult önkényeskedő vezetést visszaélésnek tartom azokkal az emberekkel szemben, akik a helyi szervezetet jelentik, akiknek az elmúlt 22 éves önkéntes munkájuk nélkül nincs is RMDSZ.
Így fogalmazódott meg bennem a függetlenségi jelölési szándék.
Ezt a lépésemet a magas vezetők, alaptalanul, súlyos lejárató kampánynak vetették alá. Interjúkat nem jelentettek meg újságokban, a rádióban nem élhettem a replika jogával, hogy megvédhessem magam, a jelölési fellebbezésemre azonnal beadvánnyal kérték, hogy a törvényszék azt ne fogadja el, és még sorolhatnám.
Az alapvető vád az, hogy az RMDSZ ellen indultam volna mint független jelölt a választáson.
Ha az RMDSZ abból a pár személyből áll, akik e vádaskodás mögött vannak, lehet, igazuk van, némileg ellenük is akartam megszólalni, főleg az általuk gyakorolt önkényeskedés ellen.
De ha az RMDSZ azokból az emberekből áll, akikkel együtt én az elmúlt években dolgoztam, akikkel a város problémáiban, életében komoly lépéseket sikerült tennünk, akikkel nap mint nap kezet fogok, és folyamatosan, bármilyen problémával fordulnak hozzám, igyekszem segíteni rajtuk, ez a független jelöltségem elsősorban értük lett volna.
Azt reméltem, hogy a független hangjával sikerül olyan értékekre rávilágítani, amelyek az utóbbi időben a politikai ambíciók mellett nagyon eltörpültek, a helyi és a csúcspolitika közé egy járható, direkt utat szerettem volna nyitni.
Ehhez a szándékomhoz jött erősítésnek a 3800 támogató aláírás (2500 volt a kért minimum), ez több mint 40%-át jelentette a megkérdezetteknek.
Ők szeretnék a változást, s biztos vagyok benne, hogy még sokan.
Köszönöm mindannyiuknak az eddigi támogatást, bízva a további bátorításukban, azt gondolom, hogy ezt az utat folytatnom kell.
Csegzi Sándor, www.csegzi.eu
Marosvásárhely, 2012. nov. 5.
(Fizetett politikai hirdetés)
