Kedves Tomcsányi Mária!
Sajnálom, hogy a nyilvános levelezést választotta kommunikációs eszközként, hiszen úgy gondolom, sem a módja, sem a címzett nem helytálló ebben a kérdésben, és semmiképpen nem vezet a megoldáshoz.
Sajnálom, hogy a nyilvános levelezést választotta kommunikációs eszközként, hiszen úgy gondolom, sem a módja, sem a címzett nem helytálló ebben a kérdésben, és semmiképpen nem vezet a megoldáshoz. Az irodám ajtaja mindig nyitva áll, mindennap több tucat marosvásárhelyi személyesen fordul hozzám ügyes-bajos dolgaival, beleértve a fakivágásokat is. Ezenkívül többen az élő rádióműsorokat részesítik előnyben, akkor, amikor el óhajtanak érni valamit vagy éppen panasszal fordulnak hozzám. És vannak olyanok is, akik a számítógép adta lehetőségeket használják ki, drótpostán vagy közösségi oldalon küldenek nyilvános vagy személyes üzenetet. És megint mások a telefont, mobiltelefont veszik igénybe, hogy elérjenek engem. Ez azt jelenti, hogy nap mint nap több száz üggyel foglalkozom, lehet, egyesek úgy gondolják, ezek „kis ügyek”, de én úgy gondolom, hogy azok számára, akik megkeresnek, ezek a „legfontosabb ügyek”.
Amúgy, az első nyílt levelét követően, már Önnel is próbáltam felvenni a kapcsolatot, az egyik közösségi oldalon, sajnos mindeddig sikertelenül. Továbbra is bizakodva és türelemmel várom, hogy megtiszteljen bizalmával, és legyen partner legalább egy személyes megbeszélés erejéig.
És akkor a konkrét problémafelvetésre szeretnék reflektálni a következőkben. Az eredmény: sikerült leállítani a további fametszéseket, fakivágásokat, legalábbis őszig. Ettől kezdve a munkatársaim ősszegyűjtik a fahulladékot és eltakarítják a szemetet. A következmény: amióta elterjedt a városban ez „az eredmény”, nap mint nap felkeresnek elkeseredett, bánatos tömbházlakók (elsősorban magyarok), hogy náluk miért nem lehet lemetszeni a fát, miért nem lehet kivágni a fákat. Az indoklások a legváltozatosabbak, az árnyéktól, a gyökértől a penészig, a falevelek okozta szeméttől a javak, illetve személyek sérülésének féltéséig. És egyesek, akik igazságosabbak, azok elmondják, tulajdonképpen nem mindenki ért egyet a fakivágással, mert akinek ablaka nem a fára nyílik, az meg akarja menteni, akit zavar, az mindent elkövet, hogy kivágják (főleg a földszinten és alsóbb emeleteken lakók).
Mit tettünk eddig, hogy igazságos és törvényes keretet biztosítsunk a „zöld szigetek” védelmezése érdekében? Elsősorban az RMDSZ-frakció nyomására sikerült büntetéseket megszabni az indokolatlan fakivágásokra. Másodsorban megváltoztattuk a szakbizottság összetételét, hogy többségbe kerüljenek a városi tanácsosok, illetve szavazati jogot biztosítottunk a civil szervezetek képviselőinek. Harmadsorban a döntéshozás folyamatába beépítettünk egy sor „szűrőt”, egyrészt fotódokumentációt kérünk minden egyes kivágásra javasolt fáról, másrészt helyszíni terepszemlét kell végezni azokban az esetekben, ahol nem látszik indokoltnak a fakivágás, harmadrészt a végső döntést a városi tanács hatáskörébe tettük át. Sőt a múlt év április 11-én, tiltakozásképpen bojkottáltuk a városi tanács gyűlését, erre először került sor Marosvásárhelyen. Sajnos bebizonyosodott, hogy mindez nem elég!
Ezért jelen pillanatban az RMDSZ-frakció dolgozik egy szabályzaton, amely részletezi a zöldövezetek karbantartására és a beavatkozásra vonatkozó pontos és szakszerű eljárást. Szívesen egyeztetnék, kikérném véleményét a tervezett szabályzattal kapcsolatban. Megtisztelne, ha elfogadná felkérésemet és meghívhatnám egy személyes beszélgetésre!
Alázatos szolgája, Peti András
