Kellemes csalódásnak bizonyult az előkészítő osztály

Már lassan három hónapja, hogy működnek az előkészítő osztályok. Bár a szülőknek és maguknak a pedagógusoknak is kezdetben kételyeik voltak a nulladik osztállyal kapcsolatosan, illetve a gyermekpszichológusok között is akadtak, akik ellenezték, hogy a még óvodáskorú gyerekek az iskolába kerüljenek, ennyi idő elteltével minden jel arra mutat, hogy kellemesen csalódtak az érintettek. A pedagógusok gondoskodtak arról, hogy a kisgyerekek ne törésként éljék meg a változást.

Ankétunk az 5. oldalon. A fotó a tanév elején a vámosgálfalvi iskolában készült. (Fotó: archív)

Már lassan három hónapja, hogy működnek az előkészítő osztályok. Bár a szülőknek és maguknak a pedagógusoknak is kezdetben kételyeik voltak a nulladik osztállyal kapcsolatosan, illetve a gyermekpszichológusok között is akadtak, akik ellenezték, hogy a még óvodáskorú gyerekek az iskolába kerüljenek, ennyi idő elteltével minden jel arra mutat, hogy kellemesen csalódtak az érintettek. A pedagógusok gondoskodtak arról, hogy a kisgyerekek ne törésként éljék meg a változást.

Fejes Réka, magyar elemi oktatásért felelő tanfelügyelő lapunk megkeresésére elmondta, annak ellenére, hogy sok szülő tartott attól, hogy mi történik majd az előkészítő osztályban a gyerekével, az eddigi visszajelzések mind pozitívak.

– A gyerekek jól érzik magukat, a pedagógusoknak sikerült összehangolniuk a játékot a tanulással, így a kicsik számára nem megterhelő a tanterv. Az előkészítő sikere valójában a pedagógusokon múlik, és én azt látom, hogy nagyon komolyan vették a munkájukat, a foglalkozások megtervezésétől a kivitelezésig lelkiismeretesen teszik a dolgukat. És tegyük hozzá, ahol 30 gyerek van a nulladik osztályban, nincs könnyű dolga a tanítónőnek – ismerte el a tanfelügyelő.

A nehézségekről szólva Fejes Réka megjegyezte, valójában azoknak a tanítóknak van nehéz dolguk, akik szimultán osztályokkal foglalkoznak. Ilyen helyzetek vidéken adódnak, ahol kevés a gyerek, és az I-IV. osztályosokhoz csatolták az előkészítősöket is.

– Ahol két-három évfolyam van együtt, még boldogul a pedagógus, de ha néggyel kell egy időben foglalkoznia, jóval nehezebb a dolga. Nagyon találékony kell legyen, hogy olyan játékot találjon ki, amivel lefoglalja az előkészítősöket, hogy azok ne zavarják nagyobb társaikat, akikkel már komolyabban kell tanulni – mutatott rá a tanfelügyelő, aki szerint sok esetben jó lenne, ha tágasabbak lennének a tantermek, hogy nagyobb játékteret lehessen kialakítani a kicsik számára. Viszont a kreatív tanítónők mindenhol – a lehetőségekhez mérten – igyekeztek otthonos, gyermekbarát környezetet kialakítani a kisdiákok számára.

Nem maradnak ki a gyerekek

A napokban napvilágot látott egy hír, miszerint néhány erdélyi megyében hiányzásokat halmoznak fel az előkészítő osztályosok, mivel a szülők még nem szokták meg, hogy az óvodával ellentétben az iskola kötelező, ezért ha a szülő szabadnapos, vagy a gyereknek egy picit piros a torka, már nem viszik iskolába. Kérdésünkre, hogy Maros megyére jellemző-e a fenti jelenség, Fejes Réka nemmel válaszolt, mint mondta, megyénkben a szülők komolyan veszik a jelenlétet. Mi több, akad olyan vidéken élő család is, aki eddig nem járatta óvodába gyermekét, de amióta előkészítő osztályos lett a kicsi, rendszeresen viszik iskolába.

A főszerep a játéké

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas líceum előkészítő osztályában ottjártunkkor a legkisebbek éppen a Mikulás-napi ünnepségre készülődtek, olyan ügyesen, folyékonyan szavalták a versikéket, mondókákat, hogy alig hihető, hogy csupán hatévesek. A barátságos, játékokkal, mesefigurákkal díszített és gyermekbarát bútorzattal felszerelt tanteremben Ferencz Edit-Mária tanítónő 31 aprósággal foglalkozik. A kettős képesítésű pedagógus érdeklődésünkre elárulja, kizárólag pozitív tapasztalatokkal telt az elmúlt néhány hónap. A foglalkozások másként zajlanak, mint a hagyományos első osztályban, a hangsúlyt a témakörök építésére fektetik, interdiszciplinárisan szervezik a tevékenységeket, nem tartanak külön tantárgyak szerinti foglalkozásokat, hanem egyikből a másikba váltanak.

– Környezetismeretből szoktunk kiindulni, ha domináns a számtan, például az évszakokkal összekötve ruhaneműt számolunk, csoportosítjuk ezeket. Bejöhet a kézimunka, például egy számot körbeszakítunk és beragasztjuk, vagy kiszínezzük. Vagy mondókát mondunk a számokról. Minden hétnek megvan a témája, most a Mikulás-várás a téma, és ehhez kapcsoljuk mindenik tevékenységet. A mese vagy történet, ami indítja a napot, másfajta környezetben zajlik, a terem közepén leguggolunk, leülünk. Amikor iskolai tevékenységbe csapunk át, akkor négyesével elhelyezkedünk az asztaloknál, a csoportos foglalkozásoknál félkörbe vannak rendezve a kis padok. A hét elején kialakulnak a csapatok, egy-két hét után változtatom ezek összetételét, hogy a gyerekek jobban összeszokjanak, jobban megismerjék egymást, ne klikkesedjünk. A tanterv gyermekbarát. 21 óránk van egy héten, egy nap vagyunk déli egy óráig, ekkor van vallás- és testnevelés óra. Ennek ellenére nem megerőltető a gyerekek számára, mert folyamatosan játékkal fűszerezzük a tevékenységeket. Általában reggel románnal kezdünk, ezt nagyon szeretik a gyerekek és látványos a fejlődésük. Kis kártyákkal játszadozva, párban, csoportosan szavakat tanulunk, zenét, párbeszédet hallgatunk románul, és próbáljuk megérteni. Mozgással kötjük össze a szavakat, amikor tanuljuk, hogy asztal alatt, asztalon, ajtó mellett, mozgunk közben, odamegyünk, amiről éppen szó van. És minden tevékenység játékkal fejeződik be – avat be a módszerekbe a pedagógus.

Mindenkinek megvan a maga felelőssége

Kérdésünkre, hogy le lehet-e kötni harmincöt percen át mind a harmincegy gyerek figyelmét, Ferencz Edit-Mária elismeri, alapos szervezési készséget követel a pedagógus részéről.

– Előző napokon, amikor a tevékenységeket megtervezem, el kell gondolkodni, hogy miként szervezzem a csoportokat úgy, hogy egymást is tudják segíteni, főként, amikor olyan gyerek mellett vagyok, aki több segítséget igényel. Muszáj bevonni őket, konkrét feladatokat kiosztani, mert sokan vannak és rendet kell tartani. A hét elején megbeszéljük, hogy azon a héten ki miért felel. Van, aki a vízcsapért felel, vagyis hogy a víz el legyen zárva, a vécé le legyen húzva, van növényfelelős, aki öntözgeti a virágokat, vagy aki elmondja, hogy ma milyen nap van, tegnap mi volt és holnap mi lesz. Egy kisgyerek mindig azért felel, hogy a ruhák szépen legyenek felaggatva a fogasra, a társa, hogy a székek be legyenek húzva az asztal mellé, nehogy baleset történjen. Hét végén történik az értékelés, úgymond diplomaosztás van a heti teljesítmény alapján. Ebbe beletartozik a viselkedés, szófogadás, egymás segítése. Hangyácskákat kapnak, amikor szorgalmasak, és szívecskéket, amikor meg vagyok elégedve a munkájukkal, viselkedésükkel – magyarázta a tanítónő.

A nagyok vigyáznak az apróságokra

Felvetésünkre, hogy sok szülő tartott attól, hogy gyermeke középiskolások között tölti majd a szünetet, a pedagógus elmondta, az első hónapokban végig velük volt a szüneteken.

– Eleinte ott voltak körülöttem, mint tyúkanyó körül a kiscsibék, de ez nem tartott sokáig, már sokkal bátrabbak. A nagyobb gyerekek pozitívan viszonyulnak hozzájuk, gyakran rászólnak a kicsikre, hogy vigyázzanak, ne lépjenek pocsolyába – hangzott a válasz.

Legszívesebben szombaton is mennének iskolába

– Mi, szülők, valójában azért fogadtuk kétkedve az előkészítő osztály gondolatát, mert nagy titokzatosság övezte ezt az újdonságot, március-áprilisban még semmiféle információnk nem volt arról, hogy miként zajlanak majd a foglalkozások ezekben az osztályokban, lesznek-e megfelelő termek – ismerte el Veress Ferenc, akinek kislánya a kövesdombi Liviu Rebreanu iskola előkészítő osztályába jár.

– Az első nap üres, barátságtalan terem fogadott, de a tanító néni a szülők támogatásával gondoskodott arról, hogy otthonossá, gyerekbaráttá varázsolja. Én el sem tudtam képzelni, hogy a mozgékony kislányom negyven, ötven percen keresztül képes figyelni, viszont a tanítónő, ha látja, hogy valamelyik gyerek kezd elfáradni, azonnal felállnak, játszani kezdenek. Laza a programjuk, játszva tanulnak, és ily módon sok minden rögzül a gyerekekben. A kislányom nagyon szívesen jár iskolába, a napokban volt szülői értekezlet, és elhangzott, hogy akad gyerek, aki szombaton szomorú, hogy nem mehet órára – osztotta meg pozitív tapasztalatait az édesapa, aki szerint az egyedüli hátrány az, hogy a tanító néninek egyszerre harminc-harmincegy gyerekkel kell foglalkoznia.