A kellemetlen halitózis (2.)
Első lépésként, a rendszeres fogmosás mellett, a nyelvet is ajánlatos rendszeresen megtisztítani, vastag bevonatát (lepedékét) – mely a baktériumok, gombák táptalaja – eltávolítani.
– Fújj szembe a fallal, fiam, mielőtt kilépsz a házból – mondta sokszor nagymamám, mert ez bevett szokás volt az életükben, s a régiek talán jobban is vigyáztak arra, hogy leheletük ne legyen kellemetlen mások számára. Betartották a három lépés távolságot, s bár akkor nem létezett rágógumi vagy légfrissítő tabletták, a gyógyszerészek természetes anyagokból sok jó szájfrissítő szert tudtak keverni. Az ember az esetek nagy részében nem érzékeli a saját szájszagát, csak a mások reakciójából jön rá, ha azok hirtelen elfordítják a fejüket, vagy hátrább lépnek beszélgetés közben. Valóban nagyon kellemetlen így szót váltani, egy hosszabb beszélgetés valóságos kínszenvedéssé válhat, mégsem teszünk eleget ellene. Az előző írásban is leírtam pár módszert a szájszag kiküszöbölésére, ebben a cikkben is erről beszélünk. Első lépésként, a rendszeres fogmosás mellett, a nyelvet is ajánlatos rendszeresen megtisztítani, vastag bevonatát (lepedékét) – mely a baktériumok, gombák táptalaja – eltávolítani. Erre is kitaláltak jó pár szerszámot, a fogkefe is alkalmas, de erős súrolással megsértheti az ízlelőbimbókat. Javasolt napi 2-3-szori száj-öblítés cink-laktáttal, víz-olaj emulzióval, szájvízzel. A nyelvlepedék a gyomor problémáiról, candidózisról, szájszárazságról is árulkodik, amely vastag, sárgás vagy sötét, ragacsos, nyálkás lerakódás a szájban és torokban, keserű szájízt és bűzös leheletet eredményez. Jó, ha naponta benézünk a szánkba, és a tükörben erélyesen hosszan kiöltögetjük a nyelvünket (ez máskülönben tisztító jógagyakorlat is, edzi a nyelvgyököt, serkenti a vérkeringést a nyelvben és garatban). Csak így szerezhetünk tudomást nyelvünk állapotáról, és tehetünk a kellemetlenség ellen. A szájhigiénés szabályokat már korán meg kell tanítani a gyerekeknek, de arra is kell gondolni, hogy a fogkrémekbe manapság a hatószerek mellett mennyi tartósítószert, ízfokozót, festéket, aromát kavarnak bele, hogy jóízű, kellemes, tetszetős legyen. Illóolajok gondoskodnak a friss leheletről, a színezékek illeszkednek a fogkrém ízéhez, illatához, végül a fluoridok és tartósítószerek egészítik ki az egyéb hozzávalókat. A felsoroltak közül néhány a kritika tárgyát képezi egészségügyi szempontból, pl. a nátrium-lauril-szulfát, ami a csomagoláson sodium-lauril-szulfát néven jelenik meg, és habzásra hivatott. Ha túl sok van belőle, irritálhatja a száj nyálkahártyáját (jó tudni, nem ijesztgetés céljából jegyzem meg, hogy ez az anyag a patkányméregben is benne van). Ha egy kisgyermek kezébe kerül a fogpaszta, s finom ízénél fogva enni kezdi, komoly mérgezési tünetek jelentkezhetnek! Ezzel szemben a natúr fogkrémek természetes tisztító-, polírozószemcséket és valódi gyógynövénykivonatokat tartalmaznak. Nincs bennük tartósítószer, szintetikus tenzidek sem, ezért nem is habzanak annyira. Az ételmaradékok, a kórokozók és foglepedék eltávolítása érdekében a fogkrémhez kristályos polírozószemcséket adagolnak. Lényeges hatóanyag a nagyon finomra őrölt kovaföld (silicea), a fehérítőkréta vagy kalcium-karbonát. A kovaföld mezei zsurlóból vagy algákból is előállítható. A nagyon érzékeny fogínyre inkább csiszolóanyag-mentes fogzselé ajánlott. A legtermészetesebb, legolcsóbb öblítőszer a sós vizes gargarizálás vagy a szódaporos (szódabikarbónás) szájöblítés. Az érzékeny, vérző vagy gyulladt íny csillapítására javasoltak a csersavas, összehúzó jellegű öblítők, a mirha, a kökény, a vérontó pimpó. De ismertek a fogkefére szórható gyógynövények őrleményéből készült fogporok is.
Az ájurvédikus szájápolás része az olajrágás vagy ,,olajhúzás” is, melyből egy evőkanálnyit kell a szájban 2-3 percig zubogtatni, úg, hogy az olajat előre-hátra szűrjük a fogainkon keresztül, azután kiköpjük. Az olaj leoldja a káros anyagcseretermékeket, erősíti a fogínyt. És nem szóltunk még a fogszuvasodásról, mely a savas táplálkozás következménye. A cukor is táplálja a káros baktériumokat, melyek savas kémhatású anyagcseretermékeket termelnek. Általánosságban elmondható tehát, hogy változatos, ballasztanyagokban gazdag étrendet kell beállítani, és tartózkodni a savas, cukros ételektől. Fontos a fogak közötti rések rendszeres tisztítása is, fogselyemmel, szájzuhannyal vagy speciálisan erre a célra kiképezett fogkefével. Mindezek mellett jó, ha van egy bizalmasunk, aki diszkréten figyelmeztet, ha kellemetlen a leheletünk, de mi is szólhatunk, természetesen óvatosan, diszkréten, sok jóindulattal, ha munkatársainknál, rokonainknál ezt az anomáliát tapasztaljuk. Sok kellemetlenséget küszöbölhetünk ki vele.
Bogdán Emese