Kemények a tudomány szolgálatában

• 2014-08-13 15:26:00

Gróf Kemény Sámuel (?–1861) Kemény József unokatestvére, a család nagysajói ágának leszármazottja.

(Folytatás az augusztus 8-i lapszámunkból)

Gróf Kemény Sámuel (?–1861) Kemény József unokatestvére, a család nagysajói ágának leszármazottja.

Apja, id. gróf Kemény Sámuel (1739–1817) korának egyik kiemelkedő erdélyi politikusa. Négy évig külföldi akadémiákon tanult. Élete során több fontos politikai és közigazgatási tisztséget töltött be, volt főispán, főkormányszéki tanácsos, majd táblai elnök.

Id. Kemény Sámuel 1804-ben szerzett grófi rangot.

Id. Kemény Sámuel sokat tartózkodott nagysajói birtokán. Nevéhez fűződik a nagysajói református templom építése és berendezése. Az ő idejében építik át a nagysajói Kemény-kastélyt, barokk stílusban.

Ifj. gróf Kemény Sámuel tudomány- és művészetpártolásáról volt ismert, ugyanakkor a reformkor jeles erdélyi politikusa is. Az 1834-es, ellenzéki szellemű országgyűlésen Aranyosszék követe volt.

Ebben az időben gróf Kemény Sámuel kolozsvári palotája a politikai világ középpontjának és találkozóhelyének számított.¹

1845. május 16-án Kolozsváron, főtéri palotájában látta vendégül Deák Ferencet és Vörösmarty Mihályt. Ez alkalommal a kolozsvári ifjúság is kifejezte hódolatát a nemzet két kimagasló személye előtt. Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály a balkonról szóltak a tömeghez, mire az a Szózat eléneklésével válaszolt.²

Az eddig elmondottak alapján két olyan fiatal tudóst és közéleti személyiséget ismertünk meg, akiknek meggyőződése a nemzet ügyének szolgálata.

Az Erdélyi Nemzeti Múzeummegalapításának elindítása

1829–1841 között nem merült fel újból a múzeumalapítás gondolata.

1841. február 24-én gr. Kemény József és unokaöccse, gr. Kemény Sámuel levélben jelentették be Küküllő vármegye rendeinek, hogy a tavaszi országgyűlésen fel fogják ajánlani gyűjteményeiket az Erdélyi Nemzeti Múzeum alapjául, és ehhez kérik a küldöttek támogatását. Ugyanezzel a kéréssel más vármegyék rendi gyűléseit is megkeresték.

1842. június 21-én a Kolozsváron ülésező erdélyi országgyűlésen a két Kemény hivatalosan is bejelentette múzeumalapítási szándékát. Ebből a célból készek voltak a nemzet javára átadni tizenötezer kötetet meghaladó könyvtárukat, több ezer darabból álló oklevél- és kézirat-, valamint gazdag ásványgyűjteményüket.³

A két Kemény ajánlatát gróf Gyulai Lajos is megtoldotta a maga 1890 darabból álló ásványgyűjteményével.⁴

Még ez év december 23-án az országgyűlés a múzeumalapításra vonatkozó törvényjavaslatot elfogadta, és szentesítés végett az uralkodóhoz felküldte Bécsbe. Az erdélyi szászok ellenzésére Bécs halogatta a törvény szentesítését. Ugyanis az erdélyi szászok nem voltak hajlandóak olyan ügyet támogatni, ami csak nemzeti és nem országos célt szolgál.⁵

Az 1848. május 31-i unió után már változott a politikai helyzet, de a közbejött forradalmi események, majd a megtorlás évei nem tették lehetővé a múzeumalapítás megvalósítását.⁶

Az Erdélyi Nemzeti Múzeum megalapítása végül is gróf Mikó Imre nevéhez fűződik, aki 1859. november 23-án létrehozta az Erdélyi Múzeum-Egyesületet.

Amint említettük, Mikó Imre már 1857-ben Kolozsvárra szállíttatta a Kemény-gyűjteményt.

A gyűjtemény arányaira jellemző, hogy mikor 1857. augusztus 26-án Aranyosgerendről Kolozsvárra hozták, a szállításhoz harminchat ökrös szekérre volt szükség.

Az egész gyűjteményt így sem szállították be, mert a kastély padlásán még ott maradt mintegy huszonkét mázsányi régi irat, amit az utódok csomagolópapiros gyanánt adtak el.

Ebből a hatalmas iratgarmadából mindössze két ládányit sikerült 1907-ben a tudomány számára megmenteni. A szállítmányt Kemény József régi munkatársa, Mike Sándor vette át. Ő volt az első rendezője is a Kemény-gyűjteménynek.⁷

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapját tehát a Kemény-gyűjtemény képezte.

A Kemény-hagyatékban a legkülönbözőbb tudományágak voltak képviselve, úgymint történelem és irodalom, egyházi és jogtörténet, régészet és ásványtan, földrajz és néprajz, sőt még az orvostudomány is jelen volt.

Kemény József életművét méltán értékelik a kortársak és a művelődéstörténet kutatói is.

Gazda Ferenc szerint: „Kemény mint gyűjtő, méltó társa Batthyány Ignácnak, a gyulafehérvári könyvtár, Teleki Sámuelnek, a marosvásárhelyi Teleki-téka alapítójának. Ők mindhárman, a század tudományos szellemét magukévá téve, egyéni kezdeményezésből, pusztán tudományszeretetből hordták össze gyűjteményüket, azzal a céllal, hogy így segítsék elő a fejlődésben megakadt magyar tudományos életet”.⁸

Kemény József munkásságának jelentőségét legszebben talán kortársa, Jakab Elek történész jellemezte: „…Dolgozott egyedül, egész osztálya helyett, kipótolta egy század mulasztását, jóvá tette lethargiába merült nemzete hibáját, megmentett sok veszendőbe ment régiséget, iratot, egyedül volt ébren a nagy álom korszakában; jós lelke látta, hogy be fog következni az az idő, midőn a nemzet újjáteremtése eszközeit a régi irodalmi és történelmi hagyományaiból meritendi.

És ez a nagy provizorium alatt szó szerint bekövetkezett”.⁹

Kun László, Marosvécs

^{1Kőváry, i.m. 274.}

^2uo.

^{3Kelemen Lajos: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület története, in: Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum Egyesület félszázados ünnepére, 1859–1909, szerkeszti Erdélyi Pál, Kolozsvár, 1909–1942, 5–79.; Gazda Ferenc: Gróf Kemény József és Mike Sándor levelezése, ETF, Kolozsvár, 1943, 3.}

^{4Kelemen, i.m. 12.}

^{5i.m. 17.}

^{6Gazda, i.m. 3.}

^{7Gazda i.m. 5.}

^{8i.m. 4.}

^{9Jakab Elek, Magyar Polgár, 1881. október 17.}