Kényes kérdések az utolsó 100 méteren
2012-05-24 17:39:18
- Vajda György
Bár tegnap elméletileg négy év mandátum után utoljára kellett volna ülésezzenek a jelenlegi városatyák, még találkozási lehetőséget biztosítottak maguknak jövő kedden.
Bár tegnap elméletileg négy év mandátum után utoljára kellett volna ülésezzenek a jelenlegi városatyák, még találkozási lehetőséget biztosítottak maguknak jövő kedden. Nemcsak azért, hogy békésebben váljanak el, hanem azért is, mert néhány igen kényes a városjövőre vonatkozó határozatterv-javaslat is napirendre került, s ezeket – mindent vagy semmit alapon – elhalasztották.
A bemelegítőt a Sütő András-szobor állítása jelentette, amikor meg kellett magyarázni egyes tanácsosoknak, hogy miért kell a mellszobor kifejezést egész alakos szoborra cserélni. No meg az utcát térré nevezni… tévedések sorozatán javítottak, végül meglepően egyszerűen, s így summa summarum lesz Sütő-szobor, mégpedig Kiss Levente szobrászművész egész alakos alkotását avatják majd fel a Mărăşti téren. (Ezt vélhetően át is nevezik majd az író után.) Aztán az igazi forró pontot 29 tömbház szigetelési költségeinek a fedezése jelentette. Mivel az állami támogatás megszűnt, a határozattervezet szerint a város átvette volna az állam által fedezett költség részét. Egyes tanácsosok azt is javasolták, hogy a lakosok által fizetendő részt is állja a tanács, míg voltak, akik ellenezték az egészet attól tartva, hogy a pénz nem oda megy majd ahova kellene, hiszen amúgy is a hivatal többet fizet a munkálatokért, mint a reális költség. Peti András azt javasolta, hogy június elseje után az összes kiadást magára vállalja a város, nemcsak az említett tömbházak, hanem bármelyik épület esetén. Ekkor azonban felmerült, hogy van-e miből fedezni a kiadást, hiszen a 29 tömbháznál nem kevesebb mint 11 millió lejről volt szó. Kiss Imola gazdasági igazgató szerint ez a város költségvetésének a 7%-a, megerősítette, ezért nem kell újabb hitelhez folyamodjon a város. Abban a reményben fogadták el – a Peti András javaslatával kiegészített határozattervezetet – a tanácsosok, hogy megindul az állami, illetve az uniós támogatási vonal is a lakások hőenergetikai rehabilitációjáért és akkor majd a város visszakapja a pénzt.
A következő különösebb elképzelés egy, a Maroson átívelő híd megépítésére vonatkozott. A forgalom tehermentesítését célzó híd valahol a volt kemping, Május 1 strand övezetében ívelné át a Marost és a November 7.– Gát utcát kötné össze a Maros utcával (a volt ócskapiac fele vezető út). A tanácsosok közül senki sem kételkedett abban, hogy szükség lenne egy ilyen beruházásra, azonban Kolozsvári Zoltán szerint ennek egyelőre nincs értelme mindaddig, ameddig nem fogadja el a tanács az általános városrendezési tervet. Aztán az is kiderült, hogy valóban nem volt teljes mértékben tisztázott, hogy mit akar a tanács, ugyanis az ide vezető utcák szélesítésének lehetőségét nem mérlegelték, s az sem volt világos, hogy vasúti, vagy közúti hídról van szó. Mindenesetre két változatot javasoltak, az egyik 13, míg a másik 10 millió euróba kerülne. Dávid Csaba azt ajánlotta, hogy a város fogjon össze Marosszent-györggyel és az Északi utca meghosszabbításaként valahol a kartingpálya környékén vezessék át a hidat, ezzel valóban tehermentesítve a forgalmat, hiszen már a szentgyörgyi domb előtt elterelnék a gépkocsikat ez irányba. Hosszas vita után nem fogadták el a határozattervezetet. Napirendre került a Színház tér korszerűsítése is. A hivatal által benyújtott dokumentumból kiderült, hogy a mennyi nem annyi, amennyi eredetileg volt. Magyarán: az építkezési határidő is elhúzódott és a munkálat is meghaladta a tervezett összeget. Majdnem egymillió euróval került többe eddig a városnak a korszerűsítés, ami még nincs befejezve. S hogy ezt is tisztázzák, jövő keddre halasztódott az ügy. Mint ahogy elhalasztották a Tutaj utcával kapcsolatos napirendi pontot is: a Víkendtelepen több közélelmezési egységet vezető tulajdonos kérte a hivatalt, hogy adják el nekik az épületek alatti területeket, mert „nem tudnak fejlődni, holott jelentősen hozzájárultak az idegenforgalom fellendítéséhez és munkahelyeket teremtettek”. Egyelőre a tanácsosokat nem puhították meg ezek az érvek… A hab a tortán a XVII. Belvedere ortodox parókia kérése volt. Az egyháziak a Kövesdomb fölötti lakóparkban egy templom építését igényelték. Aztán a tanácsülésen kiderült, hogy a reformátusok is akarnak oda egy egyházi hajlékot felhúzni, s bár abban egyeztek meg a városatyák, hogy mindkét kérést egyszerre tárgyalják – csak az ortodoxokra vonatkozó dokumentáció került a tanácsülés dossziéjába. Ezt az ügyet is keddre halasztották, abban a reményben, hogy előkerülnek a reformátusok okiratai is. Az utolsó kör még hátravan.
