Képek és szavak találkozása

Virágcsendéletek, tájképek között ünnepelte megalakulásának tizedik évfordulóját a marosszentgyörgyi Tóth István Művelődési Kör.

Virágcsendéletek, tájképek között ünnepelte megalakulásának tizedik évfordulóját a marosszentgyörgyi Tóth István Művelődési Kör, s egyben arról is megemlékeztek, hogy a Kolping Család 18 éve működik a helyi katolikus plébánia mellett. Az ünnepi rendezvény hangulatát Fábián Margit teremtette meg megnyugtató szépséget sugárzó képeivel. Ercsey Mária nyugdíjas magyar szakos tanárnő harmadik kötetével jelentkezett. A Szólít a kisharang a korábbi két könyvhöz hasonlóan pedagógusi pályafutásának viszontagságait mutatja be a múlt rendszer idején.

Fábián Margit első egyéni kiállítását 1996-ban Marosszentgyörgyön rendezte – hangzott el a művelődési kört vezető Moldován Irénke magyar szakos tanárnő értékelőjében. Amint elmondta, a Kovászna megyéből származó Fábián Margitot, aki tehetséges diáklányként a marosvásárhelyi Művészeti Középiskolában érettségizett, majd kirakatrendezőként dolgozott, szerény, visszahúzódó, kétkedő embernek ismerte meg. 2004-ben viszont már magabiztos festőként tért vissza Marosszentgyörgyre, ahol újra kiállította alkotásait. S miközben boldog édesanyaként és nagyanyaként éli életét, az ecset szinte nem esik ki a kezéből. Csendéleteket, tájképeket fest, amelyek lelkivilágát tükrözik. Kedvenc témája a virág, amely a bölcsőtől a koporsóig elkíséri az embert, s a fények és színek játéka, ahogy a tavaszból a télbe fehéredő tájat minden évszakban megfestette. Sokarcú kolléganő, aki a realista stílusból néha az absztrakba vált át – értékelte Czirjék Lajos a kiállító munkáit, amit megerősített a képzőművészek egyesületének elnöke is.

Ercsey (Szabó Mária) könyvét – Szólít a kisharang – a körvezető mellett Tövissy Éva ajánlotta a közönség figyelmébe, aki húsz évet dolgozott együtt a szerzővel. Kérdésünkre Ercsey Mária elmondta, hogy hosszú pályafutása során tíz iskolában tanított. Legsúlyosabb éveit a szórványban töltötte, s ezekről a küzdelmes évekről És mégis magyarul éltem című, 2010-ben megjelent könyvében számolt be. A Szólít a kisharang arról szól, hogy a kommunizmus éveiben miként lehetett egy színmagyar iskolában dolgozni, ahol a vezető ideológiai felfogása ellenére a közös cél mégiscsak jó csapatszellemet tett lehetővé, ami előrevitte az iskolát.

A kérdésre, hogy miért írja egymás után a könyveit (első könyve Ne hagyd magad címen jelent meg), a szerző elmondta, hogy adósnak érzi magát. Mivel nagyon zsúfolt volt az élete, nyugdíjas korában talál időt arra, hogy az elhallgatott nehézségekről, fonákságokról, kényszerhelyzetekről, túlzásokról beszámoljon. Arról a lehetetlen szélmalomharcról egy lelketlen és igazságtalan rendszerben, amely mindent megtett, hogy letörje a repülni vágyót, s ne engedje álmodni az álmodozót. A nehézségek ellenére könyveiből sugárzik a gyermekek iránti mélységes szeretet – hangzott el többek között Moldován Irénke értékelőjében.

Végül idézzük a szerzőt, aki úgy érzi, hogy a Mentor Kiadónál megjelentetett könyveivel adósságot törleszt azokkal szemben, akik bíztak benne, segítették, mellette álltak, hogy a választott hivatást végezhesse.

Az évfordulós rendezvényen fellépett a Kolping Család énekkara, s Baricz Lajos helyi plébános, a rendezvény házigazdája a bemutatott könyv címéből ihletődött versét olvasta fel.