Bukarestbe mentek tüntetni a kolozsvári egyetemisták, román nemzeti zászlókkal felfegyverkezve, közben üzentek a szociáldemokrata pártelnöknek is, a „korrupt politikusok igazságszolgáltatással szembeni védelmét szolgáló rendeletek egyik legfőbb haszonélvezőjének”.
Képtelen és paradox képsorok voltak, hiszen az egyetemisták vasúti ingyenutaztatása egyike volt a Grindeanu-kormány első intézkedéseinek, vagyis a kolozsvári diákok ingyen utaztak a fővárosba azért, hogy az ingyenutazást biztosító kormány ellen tüntessenek.
De nem ez az egyetlen groteszk dolog ebben az országban, ahol lassan mindenki tüntet: egyesek a kormány ellen, mások az államfő mellett, megint mások a kisebbségek ellen.
A Cotroceni-palota előtt tüntetők Klaus Johannis lemondását követelik, hazaárulónak és a kormányellenes tiltakozási hullám erkölcsi felelősének nevezik.
A Victoria-palota előttiek pedig az elnököt éltetik és a kormány lemondását követelik még azután is, hogy a kabinet vasárnap visszavonta a Btk.-t módosító sürgősségi kormányrendeletet, ami miatt egy héttel ezelőtt utcára vonultak. És amelyik, tegyük hozzá, első intézkedésként eltörölt százkét illetéket, megemelte a fizetéseket, és törölte bizonyos nyugdíjkategóriák adózási kötelezettségét.
Romániában ma mindenki tüntet. De nemcsak az utcán feszülnek egymásnak az indulatok, egyesek – politikusok, „elemzők”, és sajnos, bőven akadnak közöttük a média képviselői közül is – a közösségi oldalakon is igencsak aktívak és perverz módon mindegyikük arra buzdítja a számára szimpatikus tábort, hogy „ne adja fel” addig, amíg nem bukik meg a kormány, illetve nem buktatják meg az elnököt.
De képtelen és paradox volt az a képsor is, amikor az egyik, úgymond a demokrácia és a hatalom visszaélései ellen tüntető azt kiabálta, hogy a nemzeti kisebbségeknek semmi keresnivalójuk a parlamentben, és ő nem hajlandó adót fizetni azért, hogy idegeneket tartsanak el belőle. És voltak képtelen képsorok, amikor a riporterek kérdésére nem tudták megmondani, miért tüntetnek. „Csak.”
Amint az is furcsa volt, ahogyan az államelnök az első este a tüntetők közé ment, és korrupt politikusokról beszélt, miközben ő maga is sáros házügyekben, ráadásul nem bízott a manipulált „népben”, mert golyóálló mellényt viselt a piros dzseki alatt. A hétvégi hírekben pedig azt láthattuk, hogy miután „tájékoztatta” a nyugati világot, hogy az „én népem” az utcán tüntet, nyugodt lélekkel borozgatott egy máltai kocsmában. Miközben a jónép ezeken a képes képtelenségeken rágódik, a botrány tovább gyűrűzik. Valakiknek nem érdeke, hogy helyreálljon a társadalmi béke és gazdasági fejlődés.
A legszomorúbb, azon túl, hogy az emberek amúgy is siralmas életminősége és kilátásai ilyen körülmények között tovább romlanak, mert az országvezetés mindennel foglalkozik, csak azzal nem, amire a mandátuma szól, az, hogy a politikai hadakozás soha nem tapasztalt módon megosztotta az ország népét.
Remélhetőleg hamarosan véget ér a hatalmi harc, és talán a tüntetések igazi okára is fény derül egyszer.
