Kerékpárral Svájcban a református oktatásért

Nem mindennapi küldetést  vállalt egy erdélyi lelkészcsoport: arra vállalkozott, hogy kerékpártúra során felhívja a figyelmet az erdélyi felekezeti oktatás körülményeire, és egyúttal adományt gyűjt Svájcban.

Kettős céllal indult Svájcba kilenc erdélyi református lelkész az 500 km a felekezeti oktatásért elnevezésű kezdeményezés keretében. Egyrészt Kálvin Jánosról, a nagy reformátorról szerettek volna többet tanulni, másrészt karitatív céljuk volt: az erdélyi református kollégiumokban tanuló diákok számára ösztöndíjalapot létrehozni. Az ötlet Gede Csongor kolozsmonostori lelkipásztortól származik, akinek sikerült társakat is szereznie a kezdeményezés mellé: az ugyancsak Kolozs megyei Kelemen Attila Csongor (Inaktelke), Maros megyéből Császár Béla (Magyarózd), Szántó Mihály (Mezőbodon), Les Zoltán (Marosvásárhely), Batizán Attila (Szentgerice), Tőkés Attila (Geges), a Hargita megyei Szász Lóránd (Farcád) és a Kovászna megyei Bardócz Csaba (Ikafalva) lelkészeket. Bázelben csatlakozott hozzájuk Evert Kronemeier holland lelkész.

Ösztöndíjalapot hoznának létre

Svájci útjuk során felkeresték a reformációhoz köthető helyeket, másrészt az ottani magyar gyülekezeteket. Beszámoltak arról, hogy a kolozsvári, nagyenyedi, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi református kollégiumokban több ezer magyar diák tanul, de vannak olyan családok, amelyeknek gondot jelent a bentlakás költségeinek előteremtése. Volt olyan gyülekezet, ahol rögtön perselyeztek, és helyben átadták az adományt, és  olyan is, amely ezután folyósít egy nagyobbacska összeget. Természetesen itthoni, erdélyi intézmények, vállalkozások támogatását is várják és fogadják e nemes célra, az adományokat a vásárhelyi református kollégium egyesületéhez kell eljuttatni.

Nem volt könnyű dolguk

A csapat itthon már edzéseket végzett Szováta környékén, de a svájci hegyvidéki terep a vártnál nehezebbnek mutatkozott, így sokszor proteinpudingot fogyasztottak, hogy izmaik bírják a karikázást, hiszen volt olyan nap, amikor 400 méteres szintkülönbséget kellett legyőzni. Sok forrásnál megálltak friss vízért, tavakban, folyókban fürödtek, hogy felfrissüljenek, de így is ellankadtak két-három órai felfelé tekerés után. Az első nap tapasztalataiból tanulva sikerült balesetmentesen karikázniuk, de volt olyan lejtős szakasz, ahol egyetlen rossz mozdulat súlyos balesethez vezethetett volna. Máskor meg olyan ellenszélbe kerültek, hogy ha épp nem taposták a pedált, akkor fékezniük kellett, nehogy hátrafelé haladjanak. Ennek ellenére vallják: rendkívüli élmény kerékpárral bejárni Svájcot, hiszen rengeteg az olyan látnivaló, amelyet autóval nem lehet megközelíteni, viszont nagyon sok és jól kiépített kerékpárút van, az emberek pedig előzékenyek a kerékpárosok iránt. Ami különleges volt még számukra, hogy a svájciaknál nem létezik olyan, hogy valaki idegent fogad be a házába, ezért mindvégig magyar gyülekezetekben, parókiákon szálltak meg, ahol az erdélyihez hasonló közvetlenséggel és vendégszeretettel fogadták őket.

Nagy reformátorok nyomában

A tíztagú csapat Bázelből indult ötszáz kilométeres útjára, attól a székesegyháztól, amely Rotterdami Erasmus sírját őrzi. Innen Auensteinba, majd Zürichbe kerekeztek, itt Zwingli Ulrich házát és dolgozószobáját látogatták meg, de nagyon érdekes zenés alternatív istentiszteleten is részt vettek. Mannendorf és Hellbühl után Luzern következett, innen a Brüningpass-Merlingen-Thun útvonal. Itt csónakra szálltak, így jutottak a fővárosba, Bernbe, ahonnan Lausanne volt a cél, majd zuhogó esőben érkeztek végcéljukhoz, Genfbe. Itt a Reformáció Nemzetközi Emlékművénél és Bocskai István fejedelem szobránál tették tiszteletüket. Az út során minden szálláshelyen este és reggel áhítatot tartottak, sőt az útközben talált üres kápolnákban is, míg a genfi emlékmű előtt zsoltárokat énekeve adtak hálát Istennek, hogy ötszáz évvel ezelőtt a reformátorokat felhasználta az egyház megújításához, hogy ötszáz éven át megtartotta a megújult egyházat, és nem utolsósorban, hogy e maroknyi erdélyi csapatot megsegítette az 500 kilométer megtételében. Az emlékmű előtt elmondott imádságban Gede Csongor ötletgazda a felekezeti oktatásért, a református kollégiumokért, a kollégiumokban tanulókért is hálát adott. Ezután felkeresték a Szent Péter-katedrálist, azt a templomot, ahol Kálvin János is szolgált. Ezt követően a genfi magyar reformátusok által használt kápolnában Gede Csongor hirdette Isten igéjét, majd a genfi magyarokkal közösen vettek úrvacsorát. A csapat másnap autóba ült és egy nap alatt Kolozsvárra érkezett. 

Az adománygyűjtés és a svájci magyar testvérekkel való találkozás mellett útjuk eredményének tartják azt is, hogy egy jó csapat kovácsolódott össze, amely ezután minden évben kerékpártúrát szervez egy bizonyos céllal. Szeptember folyamán Erdélyből egy lelkészcsoport karikázik Vizsolyba, ahol Károlyi Gáspár gönci prédikátor 1590-ben kinyomtatta az első teljes magyar nyelvű Bibliát – az is meglehet, hogy ez a csoport vagy annak egy része is csatlakozik a társasághoz.

Az 500 kilométeres kerékpártúrát a svájci HEKS Alapítvány mellett az Erdélyi Református Egyházkerület és a Reformáció Emlékbizottság is támogatta, valamint marosvásárhelyi és kolozsvári cégek is felkarolták a kezdeményezést.