Kereszttűzben

Mintha egy Rejtő-könyv szereplői lennének a vasárnap bejelentett kormány tagjai. Ehhez hasonlítják a kormányalakítást taglaló kommentárok is. A megbízott miniszterelnök alighogy bejelentette a 21 tagúra tervezett kabinet névsorát, az egészségügyi tárca várományosáról, amellett, hogy tapasztalatlan, ami azonnali reakcióra késztette az orvostársadalmat, azonnal kiderült, hogy egy ideig modellkedett. Erre tüstént vissza is vonták a kinevezésnek még nem is mondható megnevezést, és egy mást neveztek meg, akinek a neve vörös posztó egyes hazafiak szemében. Amint az is, hogy mind a kormányfő, mind pedig egyik helyettese erdélyi, akárcsak az államfő. Ami egyesek számára ugyancsak elfogadhatatlan.

De itt nem állnak meg a dolgok. Több mint harminc civil szervezet – eléggé érthető módon – saját felelősségre megírt feddhetetlenségi nyilatkozatot követel a jelöltektől, amelyben egyebek mellett kijelentik, hogy soha nem követtek el bűncselekményt, nem voltak korrupciós ügyeik, nem voltak elítélve, eljárás sincs folyamatban ellenük, nem töltöttek be vezető tisztséget a volt kommunista pártban, nem voltak szekuritátés ügynökök, tisztek, besúgók, illetve ismerik a hamis nyilatkozatok törvényes következményeit. 

A miniszterjelöltek meghallgatása hétfőn kezdődött a parlamentben, és még kedden sor kerülhet az elnöki palotában a hivatali eskü letételére. Ezzel félig teljesül is az elnök álma: sikerült megszabadulnia Pontától, de nem sikerült tiszta liberális kabinetet „összehoznia”. 

A kormányfőt, aki jóformán fel sem szusszanhatott a kinevezését követően, máris levélben bombázzák a különböző politikai alakulatok, civil és kulturális szervezetek, amelyek példának okáért javaslatokat tesznek a regionális újraszervezésre. Másoknak pedig, ahogy a viccben van, „mindenről az(ok)”, vagyis a magyarok jutnak az eszükbe. És – mivel a stratégiák szezonját éljük – egy olyan „nemzeti stratégiát” követelnek, amely „biztosítaná a nemzeti identitás megőrzésére vonatkozó alkotmányos jogukat és a minden állampolgárnak kijáró szabadságjogokat azoknak a románoknak, akik a székelyföldi megyékben számbeli kisebbségben és szerintük rendkívüli elnyomásban élnek. Ezek a „jogok” arról is szólnának, hogy jöjjön létre egy külön főosztály a székelyföldi románok „védelmében” megfelelő költségvetéssel, a kormányfőnek direkt alárendelt államtitkárral, akinek egyetlen feladata ezeknek az „elnyomott” román közösségeknek a támogatása lenne. A külön költségvetés mellett a központi költségvetésből is részt követelnek maguknak a székelyföldi kulturális, vallási és civil szervezetek rendezvényeinek finanszírozására. 

Szóval még a parlamenti meghallgatásnak sincs vége, még nincs kabinet, ám a kormányfő máris kapkodhatja a fejét a több irányból rá irányuló kereszttűzben.