Kert a Pandúrok útján

A tömbháznegyedekben egyre ritkábban találunk olyan lelkes és önzetlen lakókat, akik szabadidejükben, erőt, energiát nem sajnálva tesznek azért, hogy szebb legyen a környezetük. Ma már keveseknek fontos a tömbház körüli zöldövezet, a parkos rész, aminek ápolását fel is vállalják, megmetszik a bokrokat, lenyírják a füvet, gondozzák a virágokat. 

Bizonyára az idősebb generáció emlékszik még, évtizedekkel ezelőtt megszokott volt, hogy a lakók kora tavasszal közös erővel takarítják ki a tömbház környékét, majd ősszel összegyűjtik a lehullt lombot. Közösen vigyáztak arra, hogy senki se dobja el a szemetet, ne rázza a másik virágaira a morzsát vagy a porzsákot. 

Ma már inkább az lett a megszokott, hogy a tömbház előtti lépcsőn kólás-, sörös- és energiaitalos flakonok éktelenkednek cigarettacsikkek mellett. 

De ha jól körülnézünk, vannak kivételek is, ma is van akinek fontos a rendezett közös tér, s aki lelkesen ápolja a tömbház körüli kertet. Ilyen Veress Gáspár, aki a marosvásárhelyi Pandúrok útján, a 9-es posta szomszédságában gondozza a zöldövezetet, ami évekkel ezelőtt sárga rózsákkal volt tele. Nem csoda, hogy mindenki a csodájára járt. A kertész szépen, mértani pontossággal tervezett, minden precíz, a fák beosztása, a virággrupp elrendezése, a fű nyírása. A polgármesteri hivatal által meghirdetett legszebb kert versenyben is nyertesként tartják számon. 

A fáradhatatlan kertésszel az általa teremtett pompás környezetben beszélgettünk. 

– 1984-től rendezem a kertet, sajnos a sárga rózsáim valamilyen betegség vagy élősködő miatt kipusztultak. Közben felnőttek a fák, borostyánt, hibiszkuszokat, háromszínű hortenziát, tujákat ültettem. Az volt az elképzelésem, hogy fehér hibiszkusszal ültetem be a kertet, s szegélyezem a járdákat. Melléjük szálviát, büdöskét ültettem. Szépek a rózsáim, a muskátlik. A növények ápolása sok munkával jár, de szeretem a kertészkedést, s remélem, hogy a jövőben is széppé tudom tenni a környezetet az erre járók örömére – fogalmazott Veress Gáspár.