Kései nekrológ

A múlt század harmincas-negyvenes éveiben a világ figyelmének középpontjában minden bizonnyal Adolf Hitler, a náci Németország vezérének, a hírhedt Führernek a személye állt. Neve bejárta a sajtót, fényképe ott volt minden újság első oldalán, a rádióban ő üvöltözött naphosszat és a filmszínházak híradóinak is ő volt a sztárja.

Hitler édesanyja

A múlt század harmincas-negyvenes éveiben a világ figyelmének középpontjában minden bizonnyal Adolf Hitler, a náci Németország vezérének, a hírhedt Führernek a személye állt. Neve bejárta a sajtót, fényképe ott volt minden újság első oldalán, a rádióban ő üvöltözött naphosszat és a filmszínházak híradóinak is ő volt a sztárja. Az idők emberévé nőtte ki magát, milliók csodálták és milliók gyűlölték. Rettegett diktátor volt, aki úgy rendelkezett Európával – de talán az egész világgal is –, mintha az a saját birtoka lett volna, vagy mintha az Úristen őt bízta volna meg a földi rendteremtéssel. Tengernyi könny és vér maradt a nyomában, és mérhetetlen romok a lelkekben és a csontokban is.

Azokban az években szinte mindent tudott róla a világ. Minden szavát és minden lépését figyelték, számon tartották, kommentálták. De végeredményben senki sem ismerte igazán. Családját és ifjú éveit titok borította. Honnan jött? Ki volt ez az ember? Pusztulását követően hatvan esztendőnek kellett eltelnie, hogy fény derüljön minderre. A titkokat Norman Mailer (1923–2008) angol író fedte fel Kastély az erdőben – The Castle in the Forest – című utolsó regényében. A kétszeres Pulitzer-díjas (1969 és 1980) író az érintett korszak politikai és szellemi keretei között tárja fel a Führer családjának történetét, ami nem más, mint házasságtörések és vérfertőzéses kapcsolatok sorozata.

A sort Hitler nagyanyja nyitja meg, Maria Anna Schiklgruber, aki 1837-ben egy Strones nevű nyomorult faluban élt az ausztriai Waldviertel tartományban. Az asszony 42 éves korában törvénytelen fiúgyermeket szült, akit Aloisnak kereszteltek. Maria Anna szolgáló volt Grazban egy zsidó férfinál, akit sokáig a fiú apjának tekintettek. Amikor a gyerek ötéves lett, az anyja férjhez ment Johann Georg Hiedlerhez, az unokabátyjához és megkérte a másik unokabátyját és egyben sógorát, Johann Nepomuk Hiedlert, hogy vegye magához Aloist, mert ő a gyerek apja. Ez meg is történt, a férfi elismerte, hogy a fiú tőle származik. A fiú ettől kezdve apja házánál élt, aki többgyermekes, házas ember volt, de amikor rajtakapta, hogy egyik leányával, azaz féltestvérével viszonya van, elzavarta.

Alois tizennyolc éves korában állást kapott az osztrák pénzügyminisztérium keretében működő vámhivatalnál, ahol öt évvel később főellenőr lett. Többször is megpróbálta felkeresni apját, de ez csupán 1858-ban sikerült. Ekkor találkozott ismét féltestvérével, Johannával, aki egy Poelzl nevű férfi felesége és hat gyermek anyja volt, és viszonyt kezdett vele. Az eredmény egy kislány lett, Klara Poelzl, később Adolf Hitler szülőanyja.

Alois mint hivatalnok példás magaviseletű volt, de magánéletében kalandor. Harminchét éves korában, 1873-ban feleségül vett egy ötvenéves, jómodú özvegyasszonyt, Anna Glassl Hoerert, aki rábírta, hogy változtassa meg a nevét Hitlerre, ami írástudatlan hamis tanúk segítségével sikerült is. Ekkoriban látta viszont leányát, a tizenhat éves Klara Poelzlt. Miután felesége váratlanul elhunyt, Alois újból megnősült. Feleségül vette Franziska Matzelbergert, a huszonkét éves cselédlányt. Ő maga akkoriban töltötte be a negyvenhatodik életévét. Két gyerekük született, de az asszony tüdőbajban megbetegedett és meghalt. Alois ekkor határozta el, hogy feleségül veszi Klarát, a saját leányát. Csakhogy a vérségi kapcsolatok miatt a linzi püspök ezt nem engedélyezte. Így hát kénytelenek voltak Rómához folyamodni, és a pápa megtévesztésével 1884 karácsony táján az engedélyt megkapták. Klara akkor már négy hónapos terhes volt. Rövid időn belül három gyermeket szült, de azok egymás után meghaltak. Végül 1889. április 20-án megszületett Adolf Hitler, majd öt év múlva öccse, Edmund. A család anyagi helyzete jó volt. Alois nyugdíjaztatása után farmot vásárolt Hafeldben abból a pénzből, amit három felesége után örökölt, illetve hozományként kapott.

1897-ben Alois eladta a hafeldi farmot és Lambachba költöztek. Adolf az ottani iskolában tanult és a kolostor kórusában énekelt. A líceumban nem tudott eredményeket felmutatni. Apja, látván a bizonyítványát, kegyetlenül elverte. Adolfnak művészi ambíciói voltak, de tanárai nem biztatták, ami elkeserítette. Nem tanult, megbukott. 1902-ben, amikor az iskolai eredmények javulni kezdtek, Alois elvitte a fiát az operába. A Lohengrin nagy hatással volt a fiúra, aki arra gondolt, hogy miért ne lehetne ő is lángész, mint Wagner? Végül is leérettségizett.

Egy kocsmabeli heves vita után Alois elájult és három nap múlva, hatvanöt éves korában meghalt. Leánya, Angela férjhez ment egy Leo Raubal nevű banktisztviselőhöz, és évekkel később leányuk, Geli Raubal nagybátyja, Adolf Hitler szeretője lett. 1930-ban a lányt holtan találták Hitler müncheni lakásán. Golyó végzett vele. Sohasem derült ki, hogy öngyilkos lett vagy megölték.

Hitler, mivel gyakorlatilag semmihez sem értett, a politikához folyamodott. Az ifjúság évei ezzel véget értek. Jól forgolódott. Egy ideig minden bizonnyal. Ami következett, az már nem titok. Óriási hadigépezetet, marsallokat és tábornokokat vezényelt, diplomáciát irányított, de lelke mélyén örökre félművelt altiszt maradt, akinek a császári Németország még az őrmesteri rangot sem adta meg. Uralkodását haláltáborok és egykor grandiózus építmények jelezték, de halott porai felett egy árva sírhant sem domborul. Megtagadták és elfelejtették. Talán nem is létezett, csupán egy átkozott korszak rémálma volt.

Norman Mailer könyve legyen számára kései nekrológ.