Sajtóértesülés szerint adóemelésre készül a kormány. Az egyik, rendszerint jól értesült hírportálon megszellőztetett információk szerint több lehetőséget is vizsgálnak. Egyelőre az a biztos, hogy semmi sem biztos, több adófajta lehetséges emelésével is számolnak, de hogy mekkora adóemelés várható, az még homályos, úgyszintén az alkalmazási határidő is. Mivel az idén még két választás van műsoron, azt borítékolni lehet, hogy bármi is jön e téren, nem az idén alkalmazzák. Tehát az a kampányszöveg, amit a kormányfő szokott időnként elereszteni, mondván, hogy a kormány nem készül adóemelésre, még igaz is, hiszen már a következő kabinet lesz az, amelyik megszorítja az adóprést.
A még előttünk álló idei kampányokban sem várható érdemleges vita ebben a kérdéskörben, mert nincs az a kormány, pláne a világ e fertályán, amelyiknek lenne gerince kiállni a választók elé, és bevallani, hogy az utóbbi bő évtizedet többé-kevésbé közösen végig kormányzó koalíció úgy lerabolta az államháztartást, hogy komolyabb megszorítások nélkül esély sincs befoldozni az ezer sebből vérző államkasszát. És nincs egy olyan mentálisan nagykorú ellenzéke a koalíciónak, amely ezt legalább számon tudná kérni a kormányoldalon, hogy arról már ne is beszéljünk, lenne-e valamilyen megoldási javaslat a tarsolyukban. Ebből a szemszögből nézve az egész politikai cicaharcnak nincs tétje.
Az is túl szép lenne véletlennek, hogy alig egy héttel azután, hogy az Európai Bizottság jelentésében leszedte a keresztvizet a román kormány adópolitikájáról, kiszivárog a sajtóba, hogy azért a háttérben már olajozzák az adóprést. A regáti szakik így üzentek tolvajnyelven a brüsszeli kollégáknak, hogy „uraim, mi is tudjuk, hogy zűr van, rajta is vagyunk a megoldáson”.
Szóval, majd a kampányígéretek után jön az adópofon, a kérdés, hogy mekkorát fog csattanni. Az eddig kiszivárgott hírek szerint olyan masszívan fülrepesztőt. Állítólag az egyik számításba vett változat az 1-3 százalékos héaemelés lenne, a másik pedig a személyi jövedelemadó-kulcs 6 százalékos emelése. És lehetnek még más „ínyencségek” is a tarsolyban, attól függően, hogy mekkora összegeket kell így lenyúzni a most még ígéretekkel hizlalt választókról. A leginkább esélyes forgatókönyv a héaemelés lenne, több szempontból is. Ez a legkönnyebben kivethető, és nyomon követhető az alkalmazása kintről láthatóan is, tehát politikai szinten is lehet vele bizonyítani az igyekezetet. Másrészt meg ezen adónem bevételeinek a harmadát amúgy is lezsebelik a kliensek és a haverok, tehát a farzsebbe is több jön vissza jutalékként a döntéshozóknak. A döntést valószínűleg a karácsonyfa alá kézbesítik majd ajándékként, sürgősségi kormányrendeletbe csomagolva.
