Két dudás megfér egy csárdában!

A gernyeszegi származású, néhány éve Magyarországon élő, 23 éves Veress-Filep Boglárka Orsolya serdülőként a Marosvásárhelyi Olimpic kézilabdacsapatát erősítette, aztán 14 évesen – már korosztályos román válogatottként – a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémiához (NEKA) igazolt, amelynek színeiben bemutatkozott előbb az NB II-ben, majd az NB I-ben is. Onnan a budapesti Szent István Sportegyesülethez igazolt. Jelenleg az NB II Északi csoportjában szereplő VS Dunakeszi játékosa, emellett a klubnál 2021 óta edzősködik is, hiszen 2022 júliusában a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem szakedzői szakán diplomát szerzett. Boglárka három éve párkapcsolatban él a tatabányai születésű Auer Christopher kézilabdázóval, akivel véletlenszerűen találkoztunk a minap Rigmányban, így néhány szó erejéig eddigi sportpályafutásáról is beszélgettünk. 

– Hogyan kerültél közel ehhez a sportághoz?

– Tatabányán kezdtem kézilabdázni 14 évesen, de a cselgáncsot és a focit is kipróbáltam. Sportoló családból származom, az unokabátyám a 70-szeres egykori magyar válogatott labdarúgó, Kiprich József, és az unokatestvéreim is futballoznak. Apám válogatott cselgáncsozó volt, így nem véletlen, hogy éppen ez a sportág volt, amelyet elsőként kipróbáltam. Édesanyám testnevelő tanára a neves tatabányai utánpótlás-kézilabda-edző Horváth Árpád volt, neki köszönhetően szerettem meg a kézi-

labdát. 

– Melyek pályafutásod főbb állomásai?

– Hat évet játszottam utánpótlástól a felnőttszintig Tatabányán, aztán átigazoltam a Vecsési SE-hez, ahonnan a Budai Farkasok-Rév kézilabdacsapathoz kerültem, ott hét évet szerepeltem a másodosztályban és az élvonalban. Augusztus 1-jétől az NB II Északnyugati csoportjában szereplő Komárom VSE alakulatával kötöttem szerződést. Ott erős csapatot akarnak kialakítani azzal a célkitűzéssel, hogy mielőbb felkerüljenek az NB I-be. Két évre köteleztem el magam, de nyilvánvaló, hogy ha a klub elégedett lesz a teljesítményemmel, akkor az egyezmény meghosszabbításáról is beszélhetünk. 

– Huszonkilenc évesen már tapasztalt játékosnak számítasz.

– Rutinos kézilabdázónak tartom magam, védőként és beállósként egyaránt segíteni tudom majd a Komárom VSK-t a célkitűzés megvalósításában.

– Két dudás hogyan fér meg egy csárdában?

– Megfér, hiszen a kézilabda és egyben a sport mindig téma volt a családunkban, Tatabányán és Gernyeszegen is. Apósom, a rigmányi Veres Árpád évekig Nyárádszeredában futballozott, testvére, Veress Szabolcs a Szovátai Medve-tó kiváló labdarúgója volt. A hétvégeken általában meccseink vannak, de mindketten kijárunk a másik mérkőzésére. Három és fél éve ismerkedtünk meg, 2021 decemberében jöttem először ide, Rigmányba és Gernyeszegre. 

– Hogy telik itt? 

– Csodálatos helynek tartom Erdélyt, sokkal összetartóbbak itt az emberek, mint Magyarországon. Nagyon jól érzem magam közöttük, szeretek ide jönni, főleg ünnepnapok alkalmával, családi összejövetelekre, mindig feltöltődöm szellemileg és fizikailag is. Sok rendes embert ismertem meg Gernyeszegen és Rigmányban. Marosvásárhely és Kolozsvár is szép város, utóbbiban a párom testvére tanulmányait végzi.

– Hogyan telnek itt a hétköznapok, mivel töltődtök fel? 

– Strandolunk, pihenünk, eszünk, iszunk, de bevallom, hogy az erdélyi pálinka „bika”, meg tud viselni! 

– Figyelemmel követitek a rangos kézilabda-mérkőzéseket, eseményeket?

– Persze, mindig izgatottan követjük a magyar kézilabda-válogatott mérkőzéseit, ugyanakkor a Bajnokok Ligája Final Four összecsapásait is. Sok barátom, korosztályos társam játszik még felső szinten, amikor tehetem, élőben vagy a televízió képernyője előtt szurkolok nekik. A VSK Székelyudvarhely férficsapatának a szereplését is követem, tudom, hogy feljutott a Bölények Ligájába, és a Bukaresti Dinamo mérkőzéseit is figyelem, Rosta Miklós miatt. 

– Hogyan látod a jövődet a kézilabda terén? 

– Nem látom magam edzősködni, inkább szakmai igazgatóként képzelem el magam. Több mint tízévi profi sport után gondolok már arra is, hogy a hétvégét inkább a család körében töltsem majd el, semhogy edző legyek.