A két Kend és Sámuel József

A Marosvásárhelyről Segesvárra vezető út mellett fekszik, Balavásárhoz tartozik, melytől 4 km-re délkeletre van.

A nagykendi templom

Nagykend (románul Chendu Mare, németül Kend, szászul Grußkänd) falu Maros megyében, Marosvásárhelytől 27 km-re délkeletre, a Nádas-patak bal partján. A Marosvásárhelyről Segesvárra vezető út mellett fekszik, Balavásárhoz tartozik, melytől 4 km-re délkeletre van.

Szomszédai: Balavásár, Kelementelke, Szentdemeter, Cikmántor és Egrestő. Kend két falu, Kiskend és Nagykend egyesüléséből keletkezett. A kisebb lélekszámú Kiskend, amelynek középkori neve Kendhida volt, a küküllői vámoshíd közelében alakult ki. Ettől feljebb, a Nádas-patak irányában feküdt a nagyobb testvérfalu, Nagykend, amelyet a középkorban Felkendnek neveztek. A két falut egy kis patak választotta el egymástól. A két település lakói gyakran viszálykodtak egymással. Ellentét merült fel a legelő, erdő, a Küküllőre vezető út és sok más miatt is. Ritka volt hajdan a két falu ifjainak összeházasodása is. 1970-ben a két falut közigazgatásilag egyesítették, az új település neve Kend. A régi ellentétek elsimultak, de a két Kend egyházilag ma is független egymástól, van külön nagy- és kiskendi református egyházközség, saját lelkésszel.

A két Kend Kis-Küküllő vármegye része volt. A bécsi döntés után Maros-Torda vármegyéhez került. 1951-ben a Magyar Autónom Tartomány Erdőszentgyörgy rajonjának lesz a községe Nagykend, amelyhez Kiskend és Szentdemeter is tartozott. 1968-ban a két Kend Maros megye része lesz. A kendi néptanácsot megszüntették és a két falut Balavásár községhez csatolják. Kend lakossága eléri az 1500 főt. A lakosság túlnyomó része magyar, de jelentős a romák száma is. A falu lakóinak többsége református vallású, Kiskendnek és Nagykendnek külön temploma és lelkipásztora van. Kis számban élnek még római katolikusok, és van néhány ortodox és Jehova-tanúja is. Kend területén az első település a bronzkorban jött létre. 1961-ben a Maros megyei történelmi múzeum régészei ásatásokat végeztek a Pad nevű dűlőben. Az ásatások nagyon gazdag leletet tártak fel: bronzolvasztó kemencék, bronzbalták, sarlók, lándzsa- és nyílhegyek, ékszerek, tűk és agyagedények. A leletek alapján a megyei múzeum régészei megállapították, hogy Kr.e. a VII–VI. században Kend és vidéke a szkíták birtokában volt. A szkíták után hosszú ideig nincs nyoma az állandó településnek. A középkorban a falutól északra székely települések (Kelementelke, Szentdemeter) jönnek létre, délre viszont a szászok (Cikmántor, Nádas) telepedtek le. Kend és vidéke a szászokat és székelyeket elválasztó gyepűrendszerbe tartozott és hosszú ideig lakatlan volt. A Kend név először a XII. században fordul elő a középkori forrásokban. A név eredetéről több magyarázat is van. A legvalószínűbb magyarázat szerint a név török eredetű: „Kün” a Napot jelenti, a Kende a Napot bíró vagy a Nap fia. A magyaroknál a honfoglalás előtt a gyula katonai vezető volt, a kende volt a vallási vezető. A település neve, Kendhida jelzi, hogy a telep a kende tulajdona volt. A középkorban főleg földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A föld a földesurak tulajdona volt, az igásállatok legtöbb esetben a jobbágyéi. Az első földbirtokos, akiről a történelmi dokumentumok megemlékeznek, a Szalók nemzetségből származó Simon bán volt. Simon bán a királytól adományokat kap a Küküllő mentén. Az adományok közé tartozott: Nagykend, Kiskend, Balavásár, Egrestő, Zsákod, Ádámos. Simon bán 1325-ben készült végrendeletében felosztja birtokait hat fia között. Tamás nevű fia megkapta a kendhidai várat, Felkendet és Pipét. Simon bán részt vesz a Károly Róbert király elleni lázadásban. A családnak ellentéte volt az egyházzal – 1329-ben megtagadják az egyházi tized fizetését –, és a szászokkal is. A szászok a kiskendi hídvám miatt 1331-ben megrohanják a kiskendi udvarházat és Tamást megölik. Tamástól származik a Kendi, Balátfi és Kendilonai család. A Kendi család utolsó tagja Kendi István, aki Bocskai Istvánnak kiváló vezére, Báthory Gábor kancellárja és Bethlen Gábor bizalmasa.

A Kendi család kihalása után a birtok gyakran cserél gazdát. 1632-ben Gáspár János és felesége, Bethlen Zsófia kezére kerül. 1650-ben Haller István szerzi meg a birtokot. Az utolsó nagybirtokos gróf Vay Ábrahám és felesége, Kozma Katalin (ez utóbbi 1918-ban halt meg).

A birtokos nemesek gyakran adományokkal segítették az egyházat. Az értékes adományok közül ma is a nagykendi egyház tulajdonában van egy 1660-ban nyomtatott Váradi Biblia, Kendeffy Mihályné Vajda Karolina ajándéka és egy 1498-ban adományozott asszonyok pohara, amelynek alapanyaga ezüst, helyenként arannyal futtatva.

A falu lakói a reformáció tanítását a szászok révén ismerték meg. A lakóközösség először az unitárius, majd Báthori István korában a református vallást veszi fel. Nagykend első ismert lelkésze Betleni Jakab (1599-ben). Ekkor, 1599-ben létesült a nagykendi református iskola. A település családjainak életét az időjárás viszontagságai is nagyban befolyásolták. Ha az időjárás kedvező volt, a bőséges termés az élet fellendülését jelentette. Ha az időjárás kedvezőtlen volt, túl sok csapadék hullott vagy szárazság pusztított. Az árvizek főleg Kiskendre jelentettek veszélyt. A falu közvetlen a Küküllő mellett feküdt, és áradásoknak volt kitéve. Nagy árvizek pusztítottak 1831-ben, 1872-ben, 1879-ben, 1881-ben, 1888-ban és 1970-ben. A gyakran megáradó Kis-Küküllővel szemben a falu tehetetlen volt, ezért 1880-ban Kiskend lakói elhagyják a régi falut és a domboldal peremére, a Kapuszerre költöznek.

A falu életét a háborúk is befolyásolták. A tatárjárás (1241) idején a hagyomány szerint Kiskend és Nagykend lakói a Bucsin erdőségeibe menekültek. A kuruc-labanc csatározások (1703–1711) alatt is sokat szenvedett a lakosság. A kiskendiek az úgynevezett Nagyárok melletti erdőségbe hajtották, rejtették állataikat.

(Folytatjuk)