Két rovásjel Telcsen

1979-ben látott napvilágot Bukarestben dr. Kós Károly Eszköz, munka, néphagyomány című magisztrális kötete, amelynek jellegéről az alcím tájékoztat: Dolgozatok a munka néprajza köréből. Indító írásának ezt a címet adta: Népi eszközvilágunk ősrétegéről.

1. ábra

1979-ben látott napvilágot Bukarestben dr. Kós Károly Eszköz, munka, néphagyomány című magisztrális kötete, amelynek jellegéről az alcím tájékoztat: Dolgozatok a munka néprajza köréből. Indító írásának ezt a címet adta: Népi eszközvilágunk ősrétegéről. A 98. oldalon két marhaszarv puskaportartót mutat be, az első a Beszterce-Naszód vidéki Telcs (Telciu) faluban került elő. A szerző közli a tárgyról készült rajzot, külön „kiugratta” az oválosított fenékrészen levő betűket (lásd az első ábrát).
A portartó külső felén „beégetett dísz és 1898 an 25 De-Pavel Pv szöveg” van. Tehát keltezett eszköz.
A fenékrészen ismétlődik a Pv beírás, ettől jobbra két rovásjel látható. Íme hangértékeik: a jobbra dűlő vonal a székely (magyar) rovásírás rövid R betűjével azonos, a második pedig (a nyíl) rovásírásunk C betűje. Jól és szépen megformált „alakok”, tehát jogos rovásemlékeink közé való besorolásuk. Megjegyezzük: a Székelyföldön kívüli rovásfeliratról van szó, ilyen – például – a bonyhai rovásemlék. A portartót valószínűleg az Erdélyi Néprajzi Múzeumban őrzik.
Szerintünk a két betű monogram. Elképzelésünket erősíti a makfalvi fakulacs két rótt jele (19. század közepe), valamint az avar korból származó cikói kis szíjvég két grafémája (lásd második ábránkat, 1-2.).
Mit tudunk Telcsről? A Beszterce-Naszód vármegyei Naszódi járáshoz tartozott, lakóinak a száma 1913-ban 3283 volt, „...közülük 3033 román és 180 német lakos” (In. Magyar helységnév-azonosító szótár. Szerkesztette Lelkes György. Bp. 1992). A helység nemzetiségi összetétele nem zavaró körülmény, a rótt jelek felfoghatók megőrzött régiségként. A vidéken magyarok is éltek/élnek.