Kétszáz fiatal Mezőbergenyében

Lezárult a székely mezőségi néptánc- és népzenetábor

Alighogy befejeződött az alkotótábor, múlt héten a IX. székely mezőségi néptánc- és népzenetábor muzsikájától volt hangos Mezőbergenye. Ez a régió legnagyobb, legnépesebb és legkedveltebb, népi kultúrát felvonultató rendezvénye. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő tábort évről évre a helyi Kincsásó Egyesület szervezi, amely az oktatókkal azon fáradozik, hogy megőrizze a tábor színvonalát és jó hangulatát. Tíz tánccsoport regisztrált, s több mint 200 résztvevő élt a lehetőséggel, hogy elsajátítsa a székely-mezőségi táncok és népdalok közül az idénre kiválasztott mezőkölpényit. 

A tábor idén is a falu végén, természetközelben, a mezőn volt, ahonnan messze elhallatszott a muzsika. Szalmabálákkal jókora területet kerítettek be, s ezzel hangulatos környezetet teremtve meghúzták a kint és bent közötti határvonalat. A tábor középpontjában az óriási fedett tér állt, ahol a tulajdonképpeni tánc- és néptáncoktatás folyt, s ahol mind a 200 résztvevő kényelmesen elfért. Körülötte számtalan sátor, a konyha helyiségei, az ebédlő, a mosdók, illemhelyek, deszkából kialakított pihenőhelyek, ha úgy tetszik, szeparék voltak, ahová a hőség vagy az eső elől el lehetett húzódni. A tábor idejére büfét, kürtős- és lángossütőt állítottak fel, hogy ki-ki a maga kedvére vásárolhasson is. A táborhely mellett parkolóhelyet is biztosítottak a gépkocsiknak, szóval észszerűen kialakított táborhely áll a mező szélén, amit nem bontanak le, hiszen jövőre is szükség lesz rá. 

Gálfi Gizella, a Kincsásó Egyesület titkára elmondta, hogy idén tíz tánccsoport vett részt a táborban. A legmesszebbről a vajdaságiak érkeztek, voltak Magyarországról Kisgyőrből, Szatymazról, aztán a Bihar megyei Paptamásiból, Szilágycsehből, Gyergyóalfaluból. Itt voltak a mezőbándiak, az erdőcsinádiak, a kibédiek, a marosvásárhelyi Zsurló néptánccsoport és a helyiek. 

– A csoportok a vezetőkkel érkeznek, ők vállalják a gyermekek, fiatalok felügyeletét. A célcsoport a 14 év fölötti korosztály. A résztvevők nagyobb része a sátortáborban lakik, a másik része a diakóniai központban, mások magánházakban. A tábornak van egy szabályzata, mely szerint tilos az alkohol- és a drogfogyasztás, de ilyesmi nem is fordult elő – mondotta el a szervező.

Gyorsabb, virtuózabb figurák 

Pénteken látogattunk el a táborba, amikor éppen a táncoktatás folyt. 

Kásler Magda és Farkas Sándor Csaba a tánclépéseket először zenekari kíséret nélkül, majd zenekarral mutatták be és gyakoroltatták a népes „tánckarral”.

– Kilencedik alkalommal oktatjuk a táncot a mezőbergenyei táborban Kásler Magdával együtt. A tábor mottója szerint a székely mezőségi táncok elsajátítása a cél. Eddig mezőpaniti, mezőmadarasi, mezőkölpényi és mezőbándi táncokat oktattunk. Idén újra a mezőkölpényi táncokra esett a választás. Ebben a négy faluban maradtak meg adatok a helyi táncokra vonatkozóan. Bár közeli falvak, a táncok mégis különböznek, a mezőkölpényinek a dinamikája egy kicsit gyorsabb, virtuózabbak a figurák, lendületesebbek a lánylendítések, hosszabb figurákat táncolnak. Ezeket a mezőkölpényi Szabó Teri nénitől tanultuk, ő még mindig táncol, s többször volt a mezőbergenyei táborban. A gyűjtések felvételeit tanulmányoztuk, s videókról megpróbáltuk visszatanulni a táncokat. Ezt szeretnénk átadni a tábor résztvevőinek. Érdekes, mert volt mezőkölpényi oktatás már az elmúlt években, s néhányan úgy jöttek vissza, hogy a kölpényit már tudják. De úgy vagyok ezzel a néptáncos dologgal, hogy ameddig az ember él, addig tanulja. Hiába néztek ronggyá egy felvételt, mindig találok valami újat benne. Az egyik oktató meg is jegyezte, hogy egész más figurák, mint amit eddig tudtak. S még nagyon sok minden van a tarsolyban – fogalmazott Farkas Sándor Csaba táncoktató, aki azt is elmondta, hogy a tábor gálaműsorában egy kuriózummal, egy népes zenekar koncertjével szórakoztatták a közönséget, ami régi szokásokat, régi mulatságokat elevenített fel. 

– Azok a gyerekek és fiatalok, akik megtanulják a néptáncot és a népdalokat, továbbra is táncolnak, életük része lesz a népi kultúra? 

– Érdekes dolog! Aki a táborban részt vesz, valamely tánccsoport tagja. Tánccsoportként vesznek részt, otthon is folyamatosan táncolnak. Igen, úgy gondolom, hogy a néptánc életük része lesz. Volt olyan időszak, amikor a néptáncot lenézték, aki néptáncolt, másodrendűnek tekintették. A néptáncnak akkora ereje és vonzása van, hogy a fiatalok egyre többen kezdenek táncolni. Ha egy-egy táborban kapnak egy löketet, egy mulatságban, esküvőn biztosan felállnak csárdást táncolni. 

A mezőbergenyei táborban a népdalokat Kásler Magda oktatja már kilencedik éve. S ha a táborban a mezőkölpényi táncokat sajátították el, emellé mezőkölpényi népdalokat társítottak.

– Egy asztaltársaságban pár jó ember eldöntötte, hogy megvalósítanak egy nagy álmot, létrehoznak egy néptáncos, népdalos, jó hangulatú együttlétet. Ez a tábor minden évben úgy valósul meg, hogy egy nagyon jó csapat összefog. Mindenki rengeteg időt, szabadidőt, energiát, anyagi forrásokat áldoz azért, hogy itt egy csapat pár napig jól érezze magát, és élményekkel térjen haza. Sokan kiveszik az évi szabadságukat azért, hogy itt a táborban szorgoskodjanak és mindannyiunk rendelkezésére álljanak. Az asszonyok felváltva dolgoznak, ki délelőtt, ki délután. Aki délelőtt dolgozik, délután ide jön, addig, amíg tart az éjszakai váltás, éjjel 1-2 órakor hazamegy, s másnap fél 5-kor kel, hogy reggel munkába menjen. Ez így megy. Senki sem pénzért csinálja, hanem azért, mert látja, hogy itt mindenkinek jó. Tudjuk: adni jobb, mint kapni – mondta Kásler Magda, majd azt is hozzátette, hogy a mezőkölpényi dalok között vannak régies hangzásúak, vannak keservesek, s nagyon sok a táncdallam, így tánc közben nagyon sokat lehet énekelni. Mezőkölpényben egy nagyon sikeres és tehetséges zenészdinasztia muzsikált, a Ruszik, továbbá Szabó Viktor és zenekara. Az énekeket csak eredeti forrásból, gyűjtésből tanulták. 

Népzenei koncert, gyermekfoglalkozások, előadások 

A tábor programja nagyon változatosra sikerült. Kiemelkedő koncert volt a szombat esti Rendek között, vonók mögött – népzenészsorsok a XXI. századból című. Zenéltek: Antal Csanád – hegedű, Simó István – hegedű, Szabó Bence – hegedű, Szász Dávid – hegedű, Bálint Zsombor – cimbalom, brácsa, Szakács Kristóf – brácsa, bőgő, Szopos Kálmán – brácsa, Dénes Károly – bőgő, cselló, Fülöp Lóránd – bőgő, harmonika, Réti Zoltán – bőgő, gardony.

Voltak gyermekfoglalkozások, amelyeket Gagyi Orsolya, a Maros Művészegyüttes táncosa vezetett, előadások hangzottak el, az egyik az ehető és gyógynövényekről szólt Köllő Melinda gyógyszerész előadásában, egy másik arról, hogy magyar néptánc-e a moldvai, Kádár Elemér előadásában. Volt tábori vetélkedő és kirándulás, valamint a részt vevő tánccsoportok gálaműsora. 

A táborban Bartis Zoltán (Kicsi) és zenekara muzsikált, és minden este éjszakába nyúló táncház volt. 

41 tálca miccs, 20 kiló vinetta, párolt káposzta

A tábor konyháján a Kincsásó Egyesület összeforrott csapatának asszonyai és férfi segítőik általában 200 személyre főznek. Mindannyian önkéntesen, ügyszeretetből végzik ezt a munkát. 

Fazakas Annamária, aki éppen az üstök mellett szorgoskodott, elmondta: 

– Nagyon nagy mennyiségben készül az étel, a minőségen túlmenően vigyáznunk kell arra, hogy mindenkinek elegendő jusson. Sokan kérnek repetát – csak még egy kanállal! –, s annak, aki később jött, kevesebb jutott. Erre oda kell figyelnünk, igyekszünk, hogy mindenki jóllakjon és elégedett legyen. Vacsorakor vagyunk többen, mert akkor leülnek az itthoniak is. – A tábor első estéjén mindig miccset sütünk, az a legpraktikusabb. Sok kell belőle, 41 tálca miccset vettünk, mindenikben 16 van, beszorozva 656 darab, de folyamatosan, gyorsan sütjük, mert vannak segítségek. Papírtányérokon szolgáljuk fel, úgy, mint a piacon. Ahogy elfogyasztják, jöhet a buli. 

– Csütörtökön gulyást főztünk. Pénteken délre zöldpaszulylevest készítettünk, másodiknak kolbászt tarhonyával, estére párolt káposztát oldalassal. A péntek esti vacsorán több mint 220-an voltunk, hiszen jönnek barátok, ismerősök, akiket külön meghívunk. Ha jó pároltkáposzta-illat árad a konyhából, nem tehetjük meg, hogy ne kínáljuk meg őket, s ne kóstolják meg a vacsorát! Szombat este pedig babgulyással kedveskedünk a résztevőknek – mondta Fazakas Annamária, aki elárulta, hogy minden évben nagy sikere van a vinettának, nagyon szeretik a gyerekek. Általában 20 kilót szoktak megsütni, s frissen, kikavarva szolgálják fel reggelire. 

A tábort a Mezőbergenyei Református Egyházközség, a Domino Expert Construct, a mezőpaniti önkormányzat, a Maros Megyei Tanács, a Magyar Művészeti Akadémia, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és magánvállalkozók támogatták, köztük a Timko pékség.