Kft. Korlátolt- e a korlátolt felelősség? A személyes felelősség csapdái

A 2008-ig tartó konjunkturális vagy valós gazdasági növekedés egyik folyománya volt, hogy nagyon sok személy, nem mindig teljesen átgondolt megfontolásból – esetleg kisebb jelentőségű gazdasági tevékenysége miatti számlázási kényszerből – kft.-t (SRL), úgynevezett korlátolt felelősségű kereskedelmi társaságot alapított, hiszen abban a periódusban Romániában nem is számított az, akinek nem volt cége. Tették ezt többek között amiatt is, mert hiányos volt úgy általában a vállalati kultúra, de azért is, mert egy kft. létrehozása aránylag olcsó volt, a jelenleg is 200 RON törzstőke valamint az ehhez járuló csekély cégbírósági illetékek, illetve ügyintézési költségek nagyon egyszerűvé tették ennek a gazdasági társaságnak a létrehozását. 

Ugyanakkor az alapítók a kft.-k működéséről csak annyit tudtak, hogy az külön jogi személy, amely korlátolt felelősséggel rendelkezik, annak kötelezettségei, esetleges tartozásai nem érintik a természetes (magán-) személyeket, „a cégen” bármit lehet csinálni, mert úgysem vonják ezért személyesen felelősségre sem az alapítókat (részvényeseket), sem az adminisztrátort (ügyvezetőt). A becsületes üzletember mellett, a korlátolt felelősségre alapozva, sok személy – külföldi is – már nem mindig teljesen korrekt indíttatásból alapított Románia területén kft.-t, arra számítva, hogy a felfuttatott, majd az adósságban és nagy állami tartozásokkal magára hagyott társasággal majd csak lesz valami, annak tartozásaiért a magánszemélyek úgysem felelnek.

A külföldiek esetében a jelenség egyik oka az, hogy az Európai Unió államaiban a korlátolt felelősség védelméért „fizetni kell”. Például a szomszédos Magyarországon egy kft. alapításának csak törzstőkeköltsége sokkal magasabb, mint nálunk, jelenleg mintegy 3.000.000 Ft, ami körülbelül 10.000 eurónak felel meg.

Annál nagyobb a magánszemély részvényes, de elsősorban az ügyvezető meglepetése, amikor a pénzügyi igazgatóság vagy a felszámolóbiztos kezdeményezésére saját személyes és egyetemleges (szolidáris) felelősségét állapítják meg a fizetésképtelenné vált társaság teljes adósságára! A magyarázat abban rejlik, hogy a törvény a korlátolt felelősség védelmét csak a jóhiszemű ügyvezetés esetén ismeri el. Abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy a társaságot rosszhiszeműen juttatta fizetésképtelenségbe az ügyvezető, különböző konkrét, a törvény által meghatározott cselekmények tényállását teljesítve, már nem érvényesül a korlátolt felelősség védelme, és a rosszhiszeműen eljáró személy korlátlanul, személyesen, teljes vagyonával, a társasággal egyetemlegesen felel annak tartozásaiért vagy kötelezhető annak megfizetésére.

A személyes felelősség megállapítására két törvényes eljárás létezik. Az elsőt a román adóügyi eljárásról szóló 2003. évi 92. számú kormányrendelet 27. és 28 paragrafusa szabályozza, a másodikat a csődtörvényről szóló 2006. évi 85. számú törvény 138–142. paragrafusai.

A teljesség igénye nélkül vázoljuk a két eljárás menetét és azoknak a gyakorlatban előforduló főbb eseteit.

Az első eljárásnak az ad időszerűséget, hogy 2014. február 7-én megjelent az Országos Adó és Pénzügyi Hivatal 2014/127. számú, a személyes felelősség megállapításáról rendelkező alkalmazási rendelete, azóta pedig egyre nő azon esetek száma, amikor ilyen alapon magánszemélyeket köteleznek kereskedelmi társaságok adósságának kifizetésére.

Ennek az eljárásnak az esetében az adóellenőrzés során, még a társaság csődeljárása előtt, az illetékes megyei pénzügyi igazgatóság saját hatáskörben eljárva átvilágítja a fizetésképtelenségbe jutott társaságot, ha annak az állami tartozások tekintetében elmaradásai vannak. Ekkor sor kerül a könyvelés és a társaság valós helyzetének összevetésére, elsősorban a leltár, a bevételek, az áruk, a kasszapénz, illetve a folyószámlákon könyve-lésileg megjelenő értékek 

„ütköztetésére”. Abban az esetben, ha ezek nem egyeznek, vagyis a valóságban kevesebb pénz vagy pénzre váltható áru található a társaság tulajdonában – esetleg a társaságot teljesen „kiürítették” –, a hiányt tisztázandó az ügyletekért és az ügyvezetésért felelős személyt – általában az ügyvezetőt de lehet bármilyen más személy is – beidézi az adóhatóság személyes kihallgatásra. Ha ebben az esetben sem tudja a hiányt könyvelési értékkel bíró iratokkal bizonyítani vagy igazolni, és megállapítást nyer, hogy a társaság emiatt jutott fizetésképtelenségbe, a pénzügyi igazgatóság közigazgatási-pénzügyi döntéssel, a társaság teljes adóssága tekintetétben megállapítja az ügyvezetésért felelős személy teljes és a társasággal egyetemleges vagyoni felelőségét még akkor is, ha a tulajdonképpeni hiány sokkal kisebb, mint a társaság adóssága. 

Természetesen minden esetben bizonyítani kell az illető személy rosszhiszeműségét, illetve a következő esetek valamelyikét: a társaságból vagyonmentés történt, amely fizetésképtelenséget okozott, az ügyvezetők nem kérték a társaság csődvédelem alá helyezését, az állami adókat és illetékeket nem jelentették, illetve nem fizették be, vagy éppen ellenkezőleg, alaptalanul igényelték azokat vissza. Fontos megjegyezni, hogy a csődvédelem kérésének elmulasztásán kívül a többi esetben bármilyen harmadik személy felelősségre vonható.

A személyes felelősséget megállapító közigazgatási-pénzügyi döntést a 2004. évi 554-es számú közigazgatási bíráskodásról szóló törvény, valamint a fentebb már idézett adóügyi eljárás rendelkezései szerint lehet megfellebbezni.

Ennek értelmében egy előzetes közigazgatási panaszt kell benyújtani az illetékes pénzügyi igazgatósághoz, melynek 30 napos törvényes határidő áll rendelkezésére a panasz elbírálására, illetve a személyes felelősséget megállapító döntés esetleges visszavonására, ami a gyakorlatban szinte soha nem történik meg. A törvényes határidő lejárta után 30 napon belül, vagy a panaszt elutasító közigazgatási döntés, kézhezvételétől számított 6 hónapon belül a döntés ellen közigazgatási per indítható annak megsemmisítése érdekében. Az egész eljárás nagy szépséghibája viszont az, hogy ennek nincs halasztó hatálya a döntés végrehajtására nézve, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kiadott közigazgatási döntést akkor is végre tudja hajtani a pénzügy a kötelezett személyen, ha az fellebbezett ellene.

(Folytatjuk a következő rovatunkban)

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro