Az OEP-nek, a szakma képviselőivel konzultálva, ellenőrizhető és szakmailag is helytálló intézkedéseket kellene hoznia.
A szaktárcával nem egyeztetett, úgy dolgozta ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) az egészségügyi ellátásra vonatkozó 2011–2012-es keretszerződés részét képező kórházi beutalási kritériumrendszer-tervezetet, annak ellenére, hogy érvényben van az egészségügyi minisztérium erre vonatkozó 2007. évi 1706-os rendelete. A kritériumtervezet előírásaival egy egész országot az elmúlt két napban azzal riogattak, hogy június 1-től csak az a beteg részesülhet kórházi ellátásban, aki – hogy a legkézenfekvőbb példát említsük – öt egymást követő napon át lázas, (vagy három napon át testhőmérséklete 38 C-fok fölötti értéket mutat). A feltételek közt van a hirtelen eszméletvesztés, a súlyos kiszáradás, a masszív vérzés, bizonyos pulzusszám, vérnyomásértékek stb.
A szaktárca vezetője, Cseke Attila kedden határozottan elutasította az OEP által kidolgozott kritériumrendszer-tervezetet, amit „elrugaszkodottnak, megvalósíthatatlannak” minősített, ugyanakkor kijelentette, a javasolt kritériumok szubjektívek és gyakorlatba ültetésük megnehezítené az orvosok tevékenységét, a kórházi betegellátást. A szaktárca szóvivője szerint az egészségügyi rendszer működése az OEP kritériumainak alkalmazása esetében egyenesen megbénulhat, amiért a teljes felelősség az OEP-t terheli majd. Sovány vigasz ez annak a betegnek vagy hozzátartozójának, akinek adott esetben az életébe került volna az, hogy „nem teljesítette” a beutalási „követelményeket”.
A minisztérium ez esetben a sarkára állt és jogosan, ugyanis a kórházi beutalási rend meghatározásának elsősorban orvosszakmai irányítással kellene történnie, betegre szabva. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kórházi ellátás – a kezelés sürgőssége mellett – diagnózis felállítása céljából is indokolt lehet, hiszen bizonyos tünetek esetén a kórisme megállapítására csak kórházi feltételek mellett végezhetők vizsgálatok.
Az OEP-nek, a szakma képviselőivel konzultálva, ellenőrizhető és szakmailag is helytálló intézkedéseket kellene hoznia (ugyan ki ellenőrizheti majd a beteg lázát, pulzusát, vérnyomását napokon át, lágyéksérvének állapotát stb.), a korrekt betegellátás és megfelelő finanszírozás érdekében. Mindenképpen furcsa a szakmai testület, az Orvosi Kollégium hallgatása illetve háttérben maradása, a szakmai protokollumok kidolgozása ugyanis elsősorban rá hárulna, neki kellene irányt szabnia e kérdésekben, nem pedig cinkos hallgatással átengednie a gyeplőt a pénzosztónak!
