Ki lőtt ránk 1989. december 22-én?

A marosvásárhelyi események ügyészségi okiratai

 Hamar Alpár Benjámin forradalmár rendelkezésünkre bocsátotta a katonai ügyészség által kivizsgált marosvásárhelyi eseményeket összesítő 2/P/1990-es ügyiratban foglaltakat, amelynek alapján hétfői lapszámunkban az 1989. december 21-i és 22-i marosvásárhelyi események kezdetéről írtunk. Szó volt az 1989. december 17-i, a Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár vezette RKP Központi Bizottsága telekonferenciáján elrendelt védelmi bizottság felállításáról, a munkások tüntetése ellen irányult megtorlásról és arról, hogy ki lőtt december 21-én este a város főterén. Az 1990-ben nyitott dossziéban alapfokon 1994. április 12-én összesítették a kivizsgálások eredményeit, majd a Románia Legfelsőbb Bírósága mellett működő katonai ügyészség az 529/P/1999-es dossziéban 2003. október 22-én – újraelemezve az alapfokon történt kivizsgálást –, az alábbiakban összefoglalt következtetésekre jutott.

(Folytatás a január 11-i lapszámból)

Elgörbült a TAB géppuskacsöve

1989. december 22-én reggel újra ellepte a tömeg a tért. Az előző nap este sorfalat álló katonákat rendeltek ki a pártbizottság elé. A tüntetők és a sorfal közé egy fehér vonalat húztak. A tiltakozók diktatúraellenes jelmondatokat skandáltak. A tüntetés mindaddig békésen zajlott, amíg a déli órákban bejelentették, hogy Nicolae Ceauşescu elmenekült. Ennek örömére elkezdték kiáltozni: „a hadsereg is velünk van!” Egyes tüntetők kérésére a 01328-as katonai egységnél szolgáló Magherca Cristinel közlegény sortüzet adott le a magasba. A Kultúrpalota melletti járdán, a pártbizottság szomszédságában sorfalat álló rendőrök (0709-es egység) is géppuskasorozatot lőttek az égbe, összesen 235 lövedéket használtak erre. Mivel a tömeg nem tudta, hogy a katonák és rendőrök örömükben tüzeltek, összetűzés alakult ki, néhányan könnyű sérülést szenvedtek, sokakat a tülekedésben letapostak.
A megyei pártbizottság tagjainak gyors távozását követően, az utcára érve Moldovan Franciscot egy beazonosítatlan terepjáró vezetője elütötte, könnyebb sérülést okozva. A tömeg behatolt a pártbizottság székházába. Egyes irodákat tönkretettek, írógépeket rongáltak meg, kidobálták az okiratokat az ablakon. A tüntetők nagy része a rendőrség és a szekuritáté Borsos Tamás utcában levő székházába vonult, ahonnan kiszabadították az este bebörtönzött tüntetőket. Lefegyverezték a rendőröket és a szekusokat, a fegyvereket egy katonatiszt vette át. Feldúlták a bűnügyi irodát, egy géppuska és két pisztoly eltűnt onnan. Az előző nap vizsgálati okiratai is eltűntek, mint ahogy kirabolták a zárkában levők személyes tárgyait (órák, gyűrűk) őrző fémszekrényt is, amelyket utólag a szomszédban levő (sz. m. református) temetőben találtak meg. Elégették a kivizsgálási folyamat alatt álló dossziékat is, és szabadon engedték azokat is, akik nem az 1989-es események miatt voltak letartóztatva. Egyes rendőröket és szekuritátésokat bántalmaztak. Az eseményeket kivizsgáló dossziéban megjegyzik azt is, hogy a tüntetők bevonulásakor a rendőrség vezetősége az épületben tartózkodott, és az intézményt fegyveres őrök vigyázták, azonban senki sem vállalta a felelősséget, hogy a tömegbe lövessen, így a korábban leírtak szerint foglalták el a Borsos Tamás utcában levő székházat.

Az események után a katonai ügyészségnek átadták azokat a tárgyakat, amelyek a későbbiekben bizonyítékul szolgáltak (fémgolyós parittya, fehérfegyverek stb.), amelyeket 1989. december 21-én foglaltak le a rendőrök. Egy kis méretű kés és bicska kivételével egyik tárgyat sem vallották magukénak a tüntetők, így nem tudták megállapítani, hogy egyes tüntetők szándékosan ezekkel felfegyverezve vettek-e részt az eseményeken, és azt sem igazolták, hogy önvédelemből vagy támadás céljából használhatták az említett tárgyakat.
Az 1989-es decemberi eseményekben Marosvásárhelyen hat személy meghalt, 21-et meglőttek, 54-en pedig különböző sérüléseket szenvedtek – ez áll az 1994. április 12-i ügyészségi okiratokban.
Az ügyet tovább vizsgálta a legfelsőbb katonai bíróság mellett működő katonai ügyészség is, és az 529/P/1999-es dosszié alapján 2003. október 10-én az alábbiakban ismertetett határozatot hozta. (Sz.m.: Nem térünk ki a korábban leírt és a felsőbb igazságszolgáltató fórum által is megerősített eseményekre, hanem inkább a felelősségre vont személyekre vonatkozó részleteket hangsúlyozzuk.)
A Teodoru Ungureanu ezredes, ügyész által vezetett kivizsgálás megerősíti, hogy a marosvásárhelyi események 1989. december 21-én 13 órakor kezdődtek, amikor utcára vonultak a tüntetők. A megye védelmi parancsnoka Igreţ Viorel megyei  pártfőtitkár volt, az ő hatáskörébe tartoztak a hadügyi és belügyminisztériumi egységek. Ebben a minőségében az 1988-ban kibocsátott 002600-as belügyminisztériumi parancs alapján rendelte el a belügyminisztérium (milícia és szekuritáté), valamint a hadügyminisztérium (marosvásárhelyi 01328-as gyalogsági és 01318-as gépesített katonai egységek) kötelékében levőkből álló védelmi sorfalat. Szükségállapotban a katonák éles töltényekkel vonultak a helyszínre. A védelmi vonal szervezéséért és felügyeletéért a 01328-as gyalogsági egység parancsnoka Cojocaru Constantin ezredes, a belügyminisztérium megyei vezetője Iftimie Nicolae ezredes, a Maros megyei szekuritáté vezetetője Mărieş Gheorghe őrnagy, a marosvásárhelyi milícia vezetője Gambra Gheorghe alezredes, valamint más, a közvetlen alárendeltségükbe tartozó alakulatok tisztjei és altisztjei feleltek.

Visszavonták a tűzoltók vízágyúit

A tüntetők 15 óra körül értek a jelenlegi Győzelem térre. Estére egyes tüntetők ittasan betörtek és kirabolták a Cafe bart és a Romarta vitrinjeit. Ekkor használtak ellenük a milicisták – köztük Gambra Gheorghe alezredes is – könnyfakasztó petárdákat. Igreţ Viorel főtitkár rendelte el a tűzoltóautók bevetését, de mivel ezeket megtámadták a tüntetők, és nemcsak a járművekben tettek kárt, hanem megsebesítették a tűzoltókat is, a megyei tűzoltóalakulat parancsnoka, Micu Liviu alezredes visszavonta a járműveket. 21 órakor  lyukas zászlókat lobogtató nagy tömeg vonult a térre. A rendőrség nem tudta visszaszorítani a tömeget, onnan különböző tárgyakat dobtak a kordon felé. A katonák a három páncélozott jármű mögé húzódtak. Ezeket körbevették a tüntetők is, felmásztak a járműre, és valakik egy éles tárggyal kivágták a gumikerekeket. Ekkor adták le a 7,62 mm-es lövedékkel a figyelmeztető géppuskasorozatot a katonák. A stressz hatására a 106-os páncélozott járműből (TAB) is figyelmeztető lövést adtak le. Benţa Sergiu őrvezető sorkatona tizenkét 7,62 mm-es golyót lőtt ki géppuskájából, míg a 107-es páncélozott járműből 41 golyót lőttek ki. Ezzel egy időben Maşcan Alexandru őrvezető, a 105-ös páncélozott jármű „ad-hoc, nem megfelelő szakképesítéssel rendelkező” parancsnoka a forgó páncéltorony 14,5 mm-es géppuskájából szeretett volna figyelmeztető lövést leadni, amikor – a kivizsgálások által bizonyítékot nyert tényként –  a fegyver csövét erőszakkal megütötték, az eredetileg 45 fokban tartott tűzvonal vízszintes helyzetbe került. Mivel az őrvezető ezt nem vette idejében észre, 14 golyót lőtt ki a gépfegyverből. A tömeg elvonulása után a sorozatlövést követően a téren hat halott és 21 sebesült maradt, a mellékutcákba vonult tömegből fizikai erőszakkal 73 személyt tartóztattak le a milicisták. 23 órakor a karhatalmi szervek átvették az ellenőrzést a tér felett. 1989. december 22-én a tüntetők újra elfoglalták a főteret, békésen diktatúraellenes jelmondatokat skandálva. A belügyminisztérium és a hadügyminisztérium kötelékében levők katonákból kordont vontak, majd délben bejelentették, hogy Nicolae Ceauşescu diktátor elhagyta az RKP Központi Bizottságának székházát. Nem volt erőszakos cselekedet.
(Folytatjuk)