Kiábrándító

Szombaton, a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére őrtüzek gyúltak ki Székelyföld határainak vonalán, Sepsiszéktől Marosszékig, Csíkszéktől Gyergyószékig, sőt Aranyosszékig, így akarva a világ tudtára adni, hogy az erdélyi magyarság megvédi Székelyföld határait. Nem leválni akar, nem kiválni Romániából, ahogyan a nacionalista vagy csupán szavazathajhász politikusok, illetve a román sajtó egy része próbálja bevinni a köztudatba, hanem tudatosítani, hogy a világon nagyon jól működő autonómiák példájára, így szerené biztosítani szülőföldön való megmaradását. Az akciót az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a székelyföldi önkormányzatok RMDSZ-es politikusai is támogatták, de szolidarizáló tüzek gyúltak ki a Partiumban és Budapesten is. 

Persze, nem mindenki ért egyet ezzel a törekvéssel még az RMDSZ berkeiben sem, holott nyilatkozatok szintjén mindannyian pártolják az autonómiatörekvéseket. És persze sokkal inkább ellenzik a román politikusok, akiknek egy része a rendszerváltás óta magyarellenes uszításból élt, és él még ma is. Hiszen nem volt még olyan választás, ahol ne lett volna „adu” a magyar kártya.

A szombati esemény sem maradt visszhang nélkül. Az egyik marosvásárhelyi szenátor, akiről sokat olvashattak a magyar grófokkal, illetve a leszármazottaikkal folytatott harca kapcsán a visszaigényelt és szerinte törvénytelenül visszaszolgáltatott erdők miatt, október 24-én részt vett a Maros, Hargita és Kovászna megyei románok civil fórumán. Ám annyira „kiábrándította”, ami Székelyföldön történt, hogy pillanatnyi felindulásában néhány keresetlen gondolatát azonnal megosztotta. Íme: „Miközben ma egyesek a letűnt birodalmak hamvai között turkálnak, szeparatista fáklyákat gyújtva egy képzeletbeli idillikus – hipotetikus – fantasztikus Székelyföld határain, én magam Marosvásárhelyen a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok civil fórumán vettem részt. Sok elméleti, nemzeti energiát pazarló vita nyomán egyetlen lényeges konklúzió állapítható meg: a tettek és pragmatizmus szegénysége az idealista lépések mögött. Sajnos, negyedszázada sem tudunk túllépni a múlt rémein, amelyek elválasztják a románokat – (!) – és helytelen, de követelőző módon általános vádakat és mindent bűnösnek kikiáltó vádakat fogalmazunk meg. Kiábrándult vagyok…”

Nos, mindig jó, ha van valami magyar, amibe bele lehet kötni. Erre mindig felfigyelnek. Mert amúgy az említett fórumról egyetlen sajtóhír, de még blogbejegyzés sem jelent meg. Számunkra is kiábrándító, hogy egyesek még mindig nacionalizmusból akarnak megélni.