Kiábrándultam...
Igaz, én csak magánember minőségemben. Nekem nincs parlamenti mentelmi jogom, ami megengedné, hogy választások előtt fűt-fát ígérgessek, utána pedig nyugodtan sütkérezzem, persze, ha már megválasztottak szenátornak, esetleg alsóházi képviselőnek, netán megyei, városi vagy községi tanácsosnak.
Igaz, én csak magánember minőségemben. Nekem nincs parlamenti mentelmi jogom, ami megengedné, hogy választások előtt fűt-fát ígérgessek, utána pedig nyugodtan sütkérezzem, persze, ha már megválasztottak szenátornak, esetleg alsóházi képviselőnek, netán megyei, városi vagy községi tanácsosnak. Az ígéretek csak addig tartanak, amíg a választásokat érvényesítik, utána akár az özönvíz is jöhet a következő választási kampányig. Általában ennyit ér az adott szó, könnyen ígérgethetnek, legtöbbször minden anyagi és erkölcsi fedezet nélkül, és olyan tehetségesek, olyan jó színészi adottsággal nyomják a szöveget, hogy mi, egyszerű halandók, akik újra és újra megfeledkezünk az előbbi elöljáróink (legyen az bármilyen szinten) be nem tartott ígéreteiről, újra és újra bizalmat előlegezünk, hogy azután ismét csapdába essünk, és csalódásaink sorát gyarapítsuk.
Úgy tudtam, hogy bárhol keresed becsületes munkával a betevőre valót saját magad vagy családod részére, van egy szerződés a munkaadód és közted, mint munkavállaló. Bármilyen tevékenységi területen dolgozol, anyagi, vagy szellemi javakat termelsz, konkrét feladatod, feladataid vannak, amelyeket szerződő félként önként vállaltál, amelyekért felelős vagy, amelyekért bármikor kérdőre, felelősségre vonhatnak, anyagilag és erkölcsileg egyaránt.
Nos, ez volna a helyes és követendő út, de talán túl naivak vagyunk, és ezért előlegezünk bizalmat azoknak is, akik mindig visszaélnek vele. Olvasom, hogy: utópista az, aki olyan célt tűz maga elé, amelyet belátható időn belül – mondjuk a saját életében – nem lehet elérni. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy nem egyhamar lesz itt „hazugságmentes politika", sem pedig „radikális őszinteség”.
Kicsit hosszúra sikeredett ez a bevezető, de az alábbiakban konkrét példákat említenék olyan helyi és hazai eseményekről, esetleg eseménytelenségekről, amelyek jó ideje borzolják a kedélyeket, és ha nem nálunk történnének, talán meg sem történhetnének, mert, mint utaltam rá, a konkrét feladatok elmulasztásáért már rég felelősségre vonták volna a „vétkeseket”
Itt van a 6000-7000 családot érintő melegvíz-megvonás problémája. Több mint két hónapja cikkezünk róla, megoldásokat keresünk azok helyett, akiknek kutya kötelessége volna hivatalból, felszólítások nélkül ezt megoldani. Én a Săvineşti sétányi 8-as, 10-es és 16-os lépcsőházak azon lakói nevében emeltem szót, akik a vízszintes elosztásban vannak, akiknek egyéni hőenergiamérő óráik vannak, egyéni fogyasztók, és akiktől a számla ki nem egyenlítése esetében azonnal megvonhatják a szolgáltatást (megvonták, immár több mint 2 hónapja). 2011 őszén, a fűtési szezon beállta előtt építettek nekik két kis kazánházat, egyet a 8-as és 10-es lépcsőházaknak – ahol kb. 50 családot kellene meleg vízzel, illetve a fűtési szezonban hőenergiával is ellátni –, a másik a 16-os lépcsőház, ahol egy kisebb hőközpont kellene kb. 15 családnak meleg vizet, majd távfűtést szolgáltasson.
Több mint két hónap alatt temérdek cikk jelent meg ezzel kapcsolatban. Jómagam is háromszor fordultam a médiához, a Népújsághoz, a Vásárhelyi Rádió Miben segíthetünk? műsorához, amelyben már azt is megfogalmaztam, hogy a felelősök megérdemelnék, hogy az orruk alá dörgöljem az elmúlt két hónapban kiollózott, ezzel a témával kapcsolatos cikkek halmazát. Hivatalos voltam dr. Csegzi Sándornál, a polgármester urunk egyik tanácsadójánál is. Szöveg szöveg után, üres szavak, ígérgetések, tanácsi határozatok, és itt újra a konkrét feladatok elosztásához érkeztem. Ki a hibás, ki kit vonhat felelősségre, létezik, hogy ennyi ember a választók közül, akiknek a szavazataikra a következő választásokkor is szükségük lesz a fent nevezett „elvtársaknak”, most mellőzhetők, névtelenek? Azért kellene egyenként személyesíteni, hogy egyénenként felelősségre is tudjuk vonni az illetékeseket. Remélem, a következő választásokkor teljesen új névsorral indulnak, ha pártállástól függetlenül egy kicsit is érintve érzik magukat. Nem ígéretekre, tettekre van szükségünk. És ha már itt tartunk, idén januárban közölték azoknak a tömbházaknak a lajstromát, amelyek ez év folyamán külső felújításra, szigetelésre várnak. Itt is a Săvineşti sétány 8-as és 10-es lépcsőháza a 7. helyen szerepel. Cikkem megírásakor, augusztus 14-én még semmit nem tudtunk sem a kivitelező cégről, sem arról, hogy ki milyen arányban kell anyagilag hozzájáruljon a munkálatok költségeihez. Jó volna tudni azt is, hogy a sokévi huzavona után melyik évtizedben kerül ránk a sor...
Nem folytatom, mert teljesen kiábrándultam, és nem is ok nélkül. Helyi és hazai eseményeket ígértem, de a helyieknél megállok. Pedig példálózhatnék a politikai paletta nagyjaival, akik állandóan hangoskodnak, vagy azokkal, akik ebben a zavaros időszakban struccként viselkednek, nem mernek állást foglalni, kivárnak, a szélfúvás irányától függően mernek csak véleményt nyilvánítani. Odajutottunk, hogy mindjárt nem tudom, hogy melyik a jobb lábam, és melyik a bal, miközben az egyik fél a részvételre, a másik a távolmaradásra buzdít, és már abban sem tudsz hinni, amiben, mint jogállambeli, hinned kellene.
Szász Károly nyugdíjas
