Kibéd

Aki megőrizte a kibédi hagyományt

Berecki Anna hagymakoszorúi

Berecki Anna korán megismerkedett szülőfaluja hagyományos mesterségével, már kislányként tudott hagymakoszorút fonni. A 71. életévében járó kibédi asszony most is fürge mozdulatokkal illeszti egymáshoz a hagymafejeket, de házuk kapujában a fia termesztette hagymát is ő árulja. Munkával eltelt életéből kérésünkre egymás után villantja fel a falumonográfiába illő mozzanatokat. 

– A szüleim cserépvetők voltak. 1970-ben, 18 évesen férjhez mentem, az uram is idevalósi volt, nyugodjék csendesen, traktoristaként dolgozott. Ceauşescu idejében krumplit ültettünk, de másféle zöldségeket, hagymát is termesztettünk. A kommunizmus alatt az itteni zöldségesben Madaras Domi bácsi volt a főnök, én nála dolgoztam vagy 25 évet. Paprika- és paradicsomtáblákat kapáltam, akkor mentem dolgozni, amikor akartam és tudtam, korán reggel is lehetett. A hagymapalántákat átalvetővel vittem eladni más falvakba, városokba, egyik buszról le, a másikra fel. Még Sepsiszentgyörgyre és Udvarhelyre is jártam. Akkoriban még nagyon fiatal voltam, 25-30 éves. Aztán nekifogtam temetésre koszorúkat kötni vagy 15 évig, hogy jöjjön a pénz.

– Közben a hagymatermesztést is folytatta?

– Azt mindig. A kollektív adta a földet, a vöröshagymapalántokat mi termeltük meg egy hosszú, 250 négyzetméteres ágyásban, a termés fele a miénk volt, a másik fele ment a közösbe. A fehér hagymának egyharmada jutott nekünk. 

Úton két átalvetővel

– Szerdánként Dicsőszentmártonba, a piacra jártam a hagymával a hajnali 5 órás vonattal. Tavasztól őszig két átalvetővel vittem a koszorúkat. Az azelőtti este lehordtam a csomagokat az állomásra, egyszer az egyiket, utána a másikat – idézi fel élete visszatérő motívumát. 

– Volt, amikor Dicsőben kijött az árusok elé egy lovas szekér, az vitt ki a piacra, máskor kértünk egy kicsi szekeret, ahogy leszálltunk a vonatról. Csütörtökönként Parajdra, szombatonként Szovátára vittük a hagymát eladni a többi árussal. Nagy hidegekben is cipeltük a hátunkon a portékát, de megérte. Két átalvető hagymáért nem kevés pénzt kaptam, abból telt a családnak ruházatra. 

– A piroshagymapalántot és a magot most is mi termesztjük a fiamékkal, nyűgölünk vele – tér aztán át az a jelen dolgaira. Arra kérjük, mutassa meg, hogyan fonja a hagymakoszorút, és ő készségesen nekilát. Nádra rögzíti a kettesével találkoztatott fejeket. – A régi időkben is így volt – magyarázza munka közben –, csak akkoriban mindig húsz fej került egy koszorúra, ma már csak 12-14. Ő 16-ot szokott tenni. Berecki Annától azt is megtudjuk, hogy az eredeti kibédi hagyma kerek, a hosszúkás Tordáról származik. Mivel mindkét féléből ültettek egymás mellé az ágyásokba, összeporzódtak, vagy, ahogy Anna néni mondja: „összekorcsosodtak”. Végül az idei termésről is kérdeztük.

– Nem lett jó, a sok eső elmosta. De a tavalyi is nehéz esztendő volt – mondja beszélgetőtársunk, aki minden bizonnyal az átdolgozott évtizedeknek köszönheti, hogy a hetedik „mérföldkő” után is testi és szellemi ereje teljében van. 

Két évtizede önállóan

– A szegénység úgy szép, ha semmi sincsen. Annak idején ezzel a jelmondattal kezdtük az önkormányzati munkát, a szó szoros értelmében a semmiből. Amikor a polgármesteri hivatal székhelyéül szolgáló, lerobbant épületbe beköltöztünk, mindössze egy asztal és két szék volt benne, mi pedig hárman voltunk: a polgármester, az alpolgármester és egy ideiglenesen kinevezett jegyző. Megpróbáltunk a legjobb tudásunk és a lehetőségeink szerint megoldást találni a lakosság problémáira, hiszen senki sem mondta, hogy megvárja, amíg hozzászokunk az új helyzethez, berendezkedünk, és majd azután fordul hozzánk segítségért. Pár kemény évet húztunk le. Akkoriban az volt az egyik legnagyobb gond, hogy nem lehetett átkelni a Küküllőn. Ezt anyagi forrás hiányában megoldani, pénzalapot, illetve kivitelezőt találni a hídépítéshez emberpróbáló feladat volt. Emellett rendbe kellett tenni a polgármesteri hivatal székhelyét, és fel kellett zárkózni a működőképes apparátussal és megfelelő tapasztalattal rendelkező önkormányzatok mögé. Az elmúlt időben sikerült mindezt megvalósítanunk. Sok olyan beruházást vittünk véghez, ami a lakosság jólétét szolgálja, ilyen az ivóvíz-, a szennyvíz-, a gázhálózat kiépítése, de beszélhetek az utak aszfaltozásáról, a művelődési otthonról, a helyi református templom javításáról is, amiből szintén kivettük a részünket. Jelenleg több mint tíz pályázatunk van elindítva, tehát még bőven van tennivalónk, legyen szó iskoláról, egyházról, kultúráról vagy az egészségügyről, ezen belül az otthoni beteggondozásról.

Szinte minden beruházásra megvan az engedély

A továbbiakban Dósa Sándort a folyamatban levő pályázatokról kérdeztük, amelyeknek összértéke – amint azt megtudtuk tőle – nyolcmillió euró, Kibéd évi költségvetésének tízszerese.

– Megkaptuk az engedélyeket az Anghel Saligny program keretében megvalósuló utcamodernizálásra, még a vasúttársaságtól várjuk a jóváhagyást, mivel a szóban forgó négy utcából kettő átszeli a vasutat. Úgy gondolom, a napokban ez is megérkezik, és utána elindíthatjuk a közbeszerzési eljárást a kivitelezésre. Amint arról korábban (sz. m.: idén februárban) már beszámoltam, a gázszolszolgáltató az egész településen kicseréli a vezetéket. Megígérték, hogy az aszfaltozási tervben szereplő utcákban kezdik a vezetékcserét, erre szeptemberben sor is kerül. Megállapodtunk velük, hogy a már leaszfaltozott utcákat nem törik fel, hanem az út két oldalán helyezik el a gázvezetéket. Az új utcák aszfaltozására valószínűleg jövőben kerül sor. A projektből kimaradt kis utcák korszerűsítésére újabb pályázatot készítünk, a Vidéki Beruházások Finanszírozási Ügynökségéhez (AFIR) nyújtjuk be. A helyreállítási alapból szolgálati lakások építésére nyertünk támogatást, megvan rá minden enge-délyünk, az építkezési engedélyt is beleértve, így a jövő hónapban meghirdetjük a közbeszerzést a kivitelezésre. Energetikai szempontból önellátó, úgynevezett passzív házak lesznek, napelem termeli az áramot. A Környezetvédelmi Alapból a közvilágítás felújítására, egy központosított vezérlésű, költséghatékony rendszer kiépítésére megnyert pályázatunk is sínen van, a kivitelező szeptemberben elkezdheti a munkát. Az Országos Beruházási Alapnál (CNI) kérelmezett sportterem építésére új tervet kellett készítenünk, a pályázatban előírt paraméterek szerint, mivel az eredeti típustervet a terület formája miatt nem lehetett megvalósítani. Összeállítottuk, benyújtottuk a dokumentációt, a CNI jóváhagyására várunk. Minden engedélyünk megvan a Küküllő fölötti régi híd újjáépítésére is. Támogatást nyertünk továbbá az iskola IT-felszerelésének és bútorzatának modernizálására, a kivitelezési határidő két év. A gyáli testvértelepülésünktől 24 számítógépet, egy videóprojektort és egy kivetítőfalat kaptunk, a héten ezeket beszerelik, így a diákokat tanévkezdéskor korszerű felszerelés várja az informatikateremben. 

Megújul a hivatal székhelye, az idősotthon terve meghiúsult

A községgazda arról is tájékoztatott, hogy pénzalapot hívtak le a polgármesteri hivatal épületének teljes felújítására és energetikai hatékonyságának növelésére. A nagy volumenű munkálat idejére a multifunkcionális orvosi központban rendelkezésre álló helyiségekbe költözik a hivatal. Erre az ősszel kerül sor, elkezdték az előkészületeket, hogy a helyi adminisztráció munkája, főként a digitális szolgáltatások zökkenőmentesek legyenek. 

A kibédi önkormányzat év eleji tervei között egy idősotthon építése is szerepelt. Az elképzelés meghiúsult – tudtuk meg Dósa Sándortól, aki a pályázat elutasítása miatti felháborodásának adott hangot.

– Tulajdonképpen egy időseket kiszolgáló nappali beteggondozási központról lett volna szó, ami az otthoni beteggondozással kapcsolódik össze. Ez utóbbi szolgáltatás a Balavásár–Szováta kistérségi társulás keretében húsz éve működik Kibéden. Amikor a nappali központra vonatkozó pályázatot meghirdették, ezzel a jól működő szolgáltatással – ami plusz 15 pontot ért – egy külön listára kerültünk. A pályázat benyújtása előtt azonban megváltoztatták az útmutatót, mégpedig úgy, hogy 15 ponttal kevesebbet – nem pedig többet – kapjon az a község, amelyben otthoni beteggondozás működik. Így 30 pontot veszítettünk, és nem tudtuk benyújtani a pályázatot. Egymillió euró vissza nem térítendő támogatás forgott kockán, amiből egy új épületet húztunk volna fel, a területünk is megvolt hozzá. A Balavásár–Szováta kistérségben közel 400 személy szorul otthoni betegellátásra, ebből is látszik, mekkora szükség lett volna a létesítményre. De úgy tűnik, nálunk az húzza a rövidebbet, azt büntetik meg, aki valamit jól csinál – vonta le a következtetést Kibéd polgármestere. 

Jubileumot ünnepeltek 

A hét végén, szombaton és vasárnap tartották Kibéden a falunapokat. A község önállóvá válásának huszadik évfordulóját ünneplő rendezvénysorozatra a magyarországi Zalalövő testvértelepülésről 45, Szatymazról 25 tagú küldöttséget, az olaszországi Farra d’Isonzóból nyolc vendéget vártak – tudtuk meg Dósa Sándor polgármestertől a jeles esemény előtt pár nappal, látogatásunkkor. 

A faluünnep programjában egyebek mellett lovas szekeres kirándulás, a zalalövői Bischofné Hesinger Katalin festménykiállítása és könyvbemutatója, további kulturális műsorok és gyermekprogramok szerepeltek, az esti koncertek sem maradtak el. Szombaton megkoszorúzták a település fennállásának 500. évfordulójára felállított emlékművet és a 105 éve született, a vidék népi kincseit magáénak valló Madaras Gábor nótaénekes szobrát. Vasárnap délelőtt a református templomban – úrvacsoraosztással egybekötve – tartották meg az új kenyér ünnepét.