Bár a népi mondás mentén talán feltesszük még néhányszor a kérdést: február, hol a nyár, kertemben a hóvirágok megérezték a januárral hosszabbodó napok melegét, s ahogy elolvad a decemberi hótakaró, sorra bontják ki szirmaikat.
Fotó: Bodolai Gyöngyi
Bár a népi mondás mentén talán feltesszük még néhányszor a kérdést: február, hol a nyár, kertemben a hóvirágok megérezték a januárral hosszabbodó napok melegét, s ahogy elolvad a decemberi hótakaró, sorra bontják ki szirmaikat. Örök talány, az élet egyik csodája, hogy a sáros, lucskos földből miképpen tudják kiszűrni, s magukkal hozni leheletfinom zöld leveleik között az érintetlen hó fehértiszta ragyogását. Van valami szinte hihetetlen báj, példamutatás abban, ahogy alázatosan lehajtott fejjel, de hihetetlen szívóssággal tűrik el fagyos éjszakák alattomos támadását, s csípős kedvükkel mit sem törődve duzzadnak, nőnek rothadt falevelek, elszáradt őszi növények között. A béke apró virágai ők, akik az újjászületés ujjongó örömével lengetik kicsi fehér zászlójukat, s biztatnak az újrakezdésre.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
