Megnyílt a gázfront az ukrán válságban: a tegnapi hírek szerint az orosz csapokat elzárták, erre a bukaresti illetékesek rögvest siettek megnyugtatni az adófizetőt, hogy gond egy szál se, gáz van.
Megnyílt a gázfront az ukrán válságban: a tegnapi hírek szerint az orosz csapokat elzárták, erre a bukaresti illetékesek rögvest siettek megnyugtatni az adófizetőt, hogy gond egy szál se, gáz van. Nemcsak konkrétan, hanem átvitt értelemben is, hiszen az energiaszámlát a nemzetközi fejlemények mellett még egy múlt heti kormánydöntés is hizlalja majd.
Orosz–ukrán gázvita a múltban is többször volt, a legkomolyabb öt éve. Akkor is az ukrán tartozások miatt zárták el az orosz csapokat, a Keletről érkező energiahordozóra rászorult nyugati fogyasztók gondjait tetézte, hogy az adósok a tranzitvezetékek megcsapolásából fedezték saját szükségleteiket. Ebből 2009 telén komoly nemzetközi botrány kerekedett, hasonlóra egyelőre a relatív alacsony nyári fogyasztás okán nem biztos, hogy kell számítani.
A mi illetékeseink annyira igyekeznek megnyugtatni a romániai adófizetőt, hogy pont attól lesz oka idegeskedni. Az helyén van, ha az energiaügyekkel megbízott miniszter és a kormány feje is azt mondja, hogy nincs gond. Viszont ha a kormányfő szerint csak hathavi gáztartalék van, a miniszter viszont úgy tudja, hogy gyakorlatilag nem is függ az ország az orosz gáztól, mert a belső termelés képes a fogyasztást fedezni, akkor jó esetben a két illetékes egyikének a tanácsadói rosszul súgták, hogy mit kéne nyilatkozni. Rossz esetben fogalmuk sincs a valós helyzetről, azon sem lepődnénk meg, ha a gázszolgáltatók felől egészen más tájékoztatás érkezne.
De ennél sokkal fogasabb kérdés a kisember szintjén, hogy a gázért, amit vagy belföldi kútból, vagy importból biztosít neki a szolgáltató, mennyit kell fizessen. És a jelek arra mutatnak, hogy érdemes már a nyáron elkezdeni spórolni a következő téli számlákra. Egyrészt Európa rá van szorulva az orosz gázra, és ha azt ezentúl drágábban mérik, annak a hatását akkor is megérzi a romániai fogyasztó, ha amúgy az országnak lenne elég tartaléka a saját ellátására. Mert az iparág egész európai érdekeltségű nagyvállalatok kezében van, amelyek az orosz importjaik drágulását fedezni akarják majd, ezt pedig csak a lánc végén álló fogyasztóra lehet rásózni.
És ha a nemzetközi fejlemények alapján elkerülhetetlennek látszó gázdrágulás nem lenne elég, az energiaszámla gyarapításához a kormány is ért. A múlt héten elfogadtak egy rendeletet az ipariáram-fogyasztók támogatásáról. Ezzel augusztustól mintegy háromszáz nagyvállalat kap mentességet a zöldbizonylatok költsége alól 85%-ig terjedő arányban, ami kétségtelenül gazdaságpártoló intézkedés. Csakhogy a 750 millió eurónak megfelelő éves költségvonzat fedezésére nem jelöltek meg állami forrást, ami magyarul azt jelenti, hogy a nagyiparnak adott állami ártámogatást a többi fogyasztóval fizettetik meg, elsősorban a lakossággal és a kisvállalkozókkal. Mert a nagyok játszmáinak számláit mindig a kicsik törlesztik.
