Az erdélyiek kedvelt elnökjelöltje besétált a csapdába. Kényszeredetten, de mégis elvállalta, hogy nyilvános vitában megmérkőzik szociáldemokrata ellenfélével.
Az erdélyiek kedvelt elnökjelöltje besétált a csapdába. Kényszeredetten, de mégis elvállalta, hogy nyilvános vitában megmérkőzik szociáldemokrata ellenfélével. A kedd esti viadalon kiderült, nemhiába akarta elkerülni a számára sok csapdát rejtő összecsapást. Pedig az őt támogatók holdudvarához tartozó hírcsatorna mindent elkövetett, hogy előnyt adjon neki vetélytársával szemben – magas labdákat adogató műsorvezető, hitelt erősítő háttér –, mégsem tudta uralni a mérkőzést. Annak ellenére, hogy kiütéses győzelemre van szüksége. A legkedvezőbb közvélemény-kutatások szerint is 6-7 százalékkal vezet Ponta, ami több százezer szavazatot jelent. Ennyit nem lehet pluszban begyűjteni a külföldi szavazókörzetekből, bármilyen sürgősségi intézkedést hoznának ez alatt a néhány nap alatt. Tehát maradnak a bizonytalankodó belföldiek, akiket néhány nagyobb városban tartandó utcai tüntetéssel lehet még mozgósítani. De a băsescui példa is azt mutatta, hogy a legeredményesebb eszköz a televíziós vita, ahol jól irányított ütésekkel padlóra lehet küldeni az ellenfelet. Viszont a szebeni polgármester lassított reagálású légbokszolása köszönő viszonyban sincs a kikötői kocsmákban edződött levitézlett hajóskapitányéval. Pedig a háttércsapatban ugyanazok vannak, mint akik öt éve megtalálták Mircea Geoană gyenge pontját.
Mivel a jegyzet műfaja megengedi, bevallom, én is Johannisnak (a kekeckedőknek megjegyzem, igenis J-vel írva a nevét, függetlenül attól, hogy a román okmányokban I-vel szerepel) szurkoltam ebben az esetben. Egyfelől azért, mert valamennyire átérezheti (így, feltételes módban, hisz eddig nem sok bizonyságát tette ennek) az erdélyi társnemzetek hagyományából táplálkozó vágyainkat. Másfelől az ismeretlen pályára merészkedőkkel szembeni elismerésképpen. Sajnos, a kedd esti szereplése nem tudott meggyőzni, már azért sem, mert képtelennek bizonyult hihetően érvelni. Például az általa vezetett liberális párt és a szövetséges demokrata-liberálisok viselt dolgait a feledés homályába lökné, miközben – jogosan – ellenfele pártjának korrupciós ügyeit emlegette. Ez a kettős beszéd a bizonytalankodók táborából nem sok szavazatot hozhat. Egyébként a kapkodva összeugrasztott elnökjelöltek vitája tökéletesen beleillett az elmúlt hetek tyúkdobáló mélyrepülésébe. Összességében Ponta felkészültebbnek tűnt. Jól dolgozott a háttércsapata, de az már zavaró volt, hogy túl gyakran puskázott az előkészített papírokból. Sokkal meggyőzőbb lett volna, ha kevesebb adattal terheli a tévénézőket, és közérthetőbben adja elő mondanivalóját. Végső soron minden eszközzel az érzelmekre akar hatni egy ilyen vita, és nem az értelemre. De a mérkőzés még nem ért véget. Talán láthatunk még vérbőbb összecsapást is. Netán egy kiütéses győzelmet.
