Kik és merre húzzák a magyarság szekerét?
2011-09-22 13:35:55
- Mózes Edith
Miután a múlt hét közepén bejegyezték az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP), szombaton Borzonton tanácskozott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács választmánya.
Miután a múlt hét közepén bejegyezték az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP), szombaton Borzonton tanácskozott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács választmánya. A tanácskozás végén Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke, illetve néhány területi képviselője sajtótájékoztatón ismertette a következő időszak prioritásait, és válaszolt az újságírók kérdéseire.
Népújság: Nem gondolják, hogy egy újabb magyar politikai szervezet létrejötte még inkább megosztja az amúgy is megosztott erdélyi magyarságot, hiszen egyrészt adott az RMDSZ, amely a rendszerváltás óta az erdélyi magyarság érdekképviseleti szervezete, aztán ott van a Magyar Polgári Párt, amely úgymond a választás szabadságát akarta biztosítani a közösségnek, most pedig megalakult az Erdélyi Magyar Néppárt. A bőség zavarával kell ezek után megküzdenie a magyar közösségnek. Jó ez?
Gergely Balázs, a Közép-Erdély régió megbízottja: Úgy gondolom, egylábú széken nem jó ülni, a kétlábú sem stabil, a háromlábún ellenben egészen jól megül az ember. A plasztikus hasonlaton túllépve, a lényeg az, hogy ha három politikai erő húz egy irányba, akkor sokkal hatékonyabban tudjuk azt a célt elérni, amit magunk elé tűztünk. Úgy gondolom, ha ez a három politikai erő bölcsen és felelősen viszonyul a magyar nemzeti minimumhoz, akkor egy irányba tud húzni, s ha egy irányba húz, akkor sokkal hatékonyabb, mint ha egy szekér bicegne. Az elmúlt húsz évben láttuk, hogy felelősen és milyen hatékonysággal.
Népújság: Márpedig nem igazán húznak egy irányba, hogy csak a marosvásárhelyi közös polgármesterjelölt körüli hercehurcát említsem. Ami mindennek nevezhető, csak éppen annak nem, amit Gergely Balázs állított.
Toró T. Tibor: Nagyon jó példa volt a vásárhelyi arra, hogy nem a három párt a probléma. Az EMNT elindított amúgy egy sikeres felhívást, hogy találjunk egy közös jelöltet, aki nem pártpolitikai jelölt, hanem a közösség ügyét képviseli, ráadásul a román demokrata szavazatok egy részét is el tudja hozni, hogy vissza lehessen Vásárhelyt foglalni. Miután a sajtó is felkarolta ezt a kezdeményezést, és a közvélemény is elfogadta, most arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg az RMDSZ belső harcaitól fog elbukni. A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az RMDSZ különböző belső „pártjai” nem tudják eldönteni, hogy egyáltalán beleegyezzenek-e abba, hogy valakit egy ilyen óriási felelősséggel ruházzanak fel, és aztán az polgármesterként fontosabb legyen, mint azok a pártemberkék, akik mindenféle tisztségekben vannak mindenféle RMDSZ-testületekben. Én ezt látom a fő akadálynak. Ha az RMDSZ le tudja rendezni ezt a kérdést, akkor nagyon nagy lépést teszünk afelé, hogy Marosvásárhelyt visszaszerezzük. Ha nem tudja megoldani ezt, valószínűleg el fogunk bukni Marosvásárhelyen.
Népújság: Az EMNT egy RMDSZ-es politikust támogatna, akiről az MPP viszont hallani sem akar, és saját jelöltet szándékszik állítani. Ilyen körülmények között hogyan beszélhetünk pártokon felül álló, független közös jelöltről? Vagy arról, hogy „egy irányba húzzák a szekeret”?
Toró T. Tibor: Éppen az volt a szép ebben, hogy a mi csapatunk Marosvásárhelyen ennyire bölcs volt, s belátta, hogy nem tudnak saját EMNT-s vagy néppárti identitású embert polgármesteri pozícióba segíteni. Megtehettük volna, hogy kijelentjük: ez a mi jelöltünk, nem érdekel a többi, tessék hozzánk igazodni. Az RMDSZ szokta ezt játszani általában: kinevezi magát zászlóshajónak, s aki nem megy utána, az aztán nem tartozik a flottához. Körülbelül ez a hozzáállás. Éppen ez volt a bölcsesség Jakab Istvánék részéről, hogy olyan embert találtak, aki nem jellegzetesen pártkatona, mert sok mindent el lehet mondani Vass Leventéről, de azt nem, hogy pártkatona. Széles kapcsolódási pontjai vannak a szakmával, a közélettel és a politikai szervezetekkel, ráadásul olyan tartással és szakmai tudással is rendelkezik, ami alkalmassá teszi erre a szerepre. A válasz erre most az RMDSZ-csoportokon belül az, hogy van, aki támogatja, van, aki nem támogatja, a „nagyágyúk” is beszállnak majd ebbe a meccsbe és elmondják a maguk egyéni érdekei szerint a véleményüket. Rossz előjelnek tartom ezt. Nagyon-nagyon sürgősen egy válságstábot kellene létrehozzanak és eldöntsék, hogy akarják-e, hogy egyáltalán esélyük legyen Vásárhelyt visszaszerezni, vagy ha nem, akkor álljanak a közösség elé, s mondják meg: mi nem akarjuk, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen. Ez is lehet egy opció. Szatmáron is vannak, akik azt mondják, nem jó, hogy Szatmáron magyar a polgármester, „mert mindig mi visszük el a balhét”. Súlyos kijelentésnek tartom amúgy az ilyeneket, de legyenek akkor elég bátrak ahhoz, hogy a közösségnek nyíltan megmondják, mi nem akarjuk, hogy Vásárhelyen mi vigyük el a balhét. De ne játsszák el ezeket a belső harcokat, aminek eredményeképpen egyre közelebb kerülünk a kudarchoz, holott azt hiszem, a módosított választási törvény lehetővé tenné, hogy visszanyerjük Marosvásárhelyt, visszaszerezzük végre azt, ami a miénk volt. Gondolom, a magyar közösségnek sokkal több joga van arra, hogy a város jövőjét meghatározza, mint másoknak
Gergely Balázs: Fodor Imre volt Marosvásárhely utolsó magyar polgármestere, azóta mindig az RMDSZ döntött ebben a kérdésben. Tehát elég faramuci dolog lenne most egy összefogás projekttől félteni vagy erre húzni a vizes lepedőt, igenis most nyílik meg a lehetősége annak, hogy ha minden politikai erő odaáll, nyerjünk. Pillanatnyilag az RMDSZ önmagában már nem képes arra, hogy Vásárhelyt visszaszerezze. A segítségre szükség van, s úgy gondoljuk, ilyen tekintetben az MPP és az EMNT is partnerként viselkedik, s várjuk az RMDSZ bölcs döntését.
