Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Eljött volna az igazság pillanata? Nos, egyes pedagógusok szerint, akiket szigorúságuk miatt marasztaltak el az utóbbi időben, még csak az alagút bejárata, de korántsem a vége látszik. Pontosabban csak közelítünk az igazság felé. Az a tény, hogy az érettségire álló romániai maturandusoknak még a fele sem szerezte meg az átmenő jegyet, az átpolitizált és az egymást követő kormányok és miniszterek kénye-kedve szerint reformált vagy ellenreformált romániai oktatásügy eredménytelenségét jelzi. Pontosabban azt, hogy nem az elméleti középiskolák, hanem a szakoktatásnak nevezett, de valójában „kiherélt”, azaz a lényegétől megfosztott oktatási forma végzettjei húzták le a mérleg nyelvét (az esti tagozatos vagy a múlt évekről elmaradt végzősök általánosa mellett).
Az elméleti középfokú oktatásban elért 80-90 százalékos átmenési arány (néhány déli megye kivételével) megfelel a valóságnak. A szakközépiskolák végzősei által elért nulla vagy a tíz-húsz százalékot alig meghaladó arány (tisztelet a kivételeknek), azt bizonyítja, hogy ezen a téren komoly gondok vannak. A kamerák (bár a hozzáértő diákok azonnal megállapították, hogy műszaki szempontból nem sokat érnek), a stresszes hangulat állítólag lényegesen csökkentette a segédeszközök használatának lehetőségét, ami a korábbi években helyenként bevett szokás volt. Mégsem ebben kell elsősorban a magas bukási arány okát keresni. Először is azt kell megnézni, hogy az utóbbi időben milyen egyetemek termelték a selejtet produkáló pedagógusokat és kik nem képesek legalább egy átmenő jegyre felkészíteni tanítványaikat. Egy következő lépésben azt kellene mérlegre tenni, hogy a tudás erejét, a pedagógus becsületét hogyan rajzolta át a pénz mindenhatósága. Majd azt sem ártana szemügyre venni, hogy hova süllyedt a szakoktatás színvonala, hogy miért nem mérik jeggyel is a gyakorlati szakmai hozzáértést, ami fontosabb lenne az irodalom vagy egyéb reál tantárgyak ismereténél. Mert akkor szégyenkezhetnénk igazán, ha például a gyakorlati szakismereteket akarnák (például külföldi) szakemberek ellenőrizni.
Az idén elért eredmények ugyanakkor azt is jelzik, hogy minél hamarabb be kellene vezetni a két- vagy többszintű érettségit, amely az elméleti középiskolában az elméleti ismeretekre, a szakoktatásban a szakmai hozzáértésre helyezné a hangsúlyt. És a diákok képességeinek megfelelő, világosan megfogalmazott kérdésekből összeállított tételekkel mérni a tudást. És nem kellene félrevezetni a szülőket azzal, hogy minden diák átmenő jegyet kap az iskolai évek során, s néhol (egyes iskolák román tagozatán például) a diákcsalogató magasabb osztályzatok ígéretével sem.
Ami pedig a legnagyobb kérdőjel a diákjaival együtt felerészben megbukott romániai oktatásügyben, hogy az új tanügyi törvényben háromévesre faragott középiskola bevezetésével hogyan fogják lerombolni azt is, ami még működik, sőt jól működik a tanügyben.