Kilőhetjük Európa vadaskertjét? (1.)

Medvevadászat vagy hatékony vadvédelem?

Több éve keresnek megoldást a politikusok a medvetámadások és a nagyvadak okozta károk megelőzésére, visszaszorítására. Nemrég a szenátus elfogadta az utólag módosított és kiegészített 407/2006-os vadászati törvény újabb változtatását, amely lehetővé tenné a medvék kilövését. A jogszabályt a képviselőháznak is el kell fogadnia. Jelent-e megoldást a – közvélemény nyomására foganatosított – jogszabály módosítása vagy sem? – többek között erről beszélgettünk drd. Domokos Csabával, a marosvásárhelyi Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület biológusával, vadgazdálkodási mérnökével, aki 2006-tól vezeti az egyesület medvekutató programját. 

Tévhitek a medvéről 

– Mi a cél a medvekutató programmal?

– A kutatási munkát három nagyobb tevékenységcsoportra lehet osztani. Először megpróbáljuk a faj társadalmi elfogadottságát javítani, leépíteni azokat a tévhiteket, kiigazítani azokat a nem tudományos alapú információkat, amelyek a közbeszédben, a közösségi fórumokon, vagy akár a médiában megjelentek. Annak ellenére, hogy a medve világszerte az egyik legkutatottabb állatfaj, Romániában keveset tudunk róla. Programunkban több medvét műholdas helymeghatározó készülékkel (GPS) felszerelt nyakörvvel látunk el, ezek óránként adnak jelt, és így térkép segítségével követhetjük mozgásukat. Feltérképezzük a medvebarlangokat, külföldi partnerek segítségével parazitológiai és genetikai vizsgálatokat végzünk, dokumentáljuk a medvék által okozott gépkocsibaleseteket és a medvetámadásokat. Egyesületünk hat Natura 2000-es természetvédelmi területet jelölt ki, ezek közül 2019 tavaszáig, a természetvédelmi területekre vonatkozó jogszabály módosításáig a Nyárád- és Küküllőmente Natura 2000-es terület gondnokai is voltunk. Mint ismeretes, most ezeket az országos természetvédelmi területek hatósága gondozza. Ezenkívül szakvéleményezzük a Marosvásárhely– Jászvásár között megépítendő autópálya tervét is. A sztráda több szakasza természetes élőhelyeket keresztez, ezért azt szeretnénk, hogy megfigyeléseink alapján a megfelelő helyeken építsenek állatvonulási pályákat (hidak, alagutak stb.), ugyanakkor az autópályát lássák el a nagyvadakat megállító – megfelelő minőségű – kerítéssel.  

– A GPS követővel ellátott medvék konkrét képet adhatnak, hogy milyen területen mozog az állat. Mennyire igazolja a digitális nyomkövetés azt, hogy az utóbbi időben – táplálékhiány és/vagy természetes élőhelyük csökkenése miatt – a hegyekből leginkább a lakott területekre vonulnak le a medvék, és ezért gyakrabban veszélyeztetik az embereket? 

– Ez részben igaz. Máris oszlassunk el egy tévhitet. Személyes tapasztalatokra hivatkozva elmondhatom: a medve ahhoz alkalmazkodott, hogy az emberrel való találkozást elkerülje. Ha minket zsákmánynak tekintene, mint az oroszlán, akkor valóban nagyon gyakoriakká válnának a támadások, és az évszázadok során az állatot kiirtották volna. Mi is kutatómunkánk során legtöbb esetben úgy mentünk el a nyakörves állatok mellett, akár pár lépésnyire, hogy észre sem vettük őket. Legtöbb esetben a medve önvédelemből támad. Nagyon sok medvetámadást vizsgáltunk ki, és kiderült, hogy nem a medve volt a hibás. Ismeretes a Kőrispatak hatá-rában történt haláleset, amikor a megtámadott személy kővel dobálta a medvebarlangot. A saját vackát védő állat támadt. A legtöbbször, medvével való találkozáskor, ha az ember földre kerül, akkor a medve már nem tekint rá veszélyforrásként, és eltávozik a helyszínről. 

– Akkor ezek szerint az a legjobb védekezés, ha véletlen találkozáskor nem éreztetjük a medvével, hogy veszélybe kerülhet. 

– Valóban, a legjobb védekezés a megelőzés. Ha az erdőben zajt keltünk, beszélünk,  ha közelben van a medve,  elkerül. Ha mégis elénk toppan, akkor meg kell állni, nem kell kiabálni, hadonászni, olyan gesztusokat tenni, ami fokozza a veszélyeztetettségét. Akkor támad, ha úgy érzi, hogy nem tud elmenekülni. 

– Hogyan reagáljunk, ha boccsal levő anyamedvével találkozunk? 

– Hasonlóképpen. Azt tudni kell, hogy az anyamedvék nagyon erősen védelmezik a bocsokat, ezért ez esetben különösen óvatosnak kell lennünk. A helyzetet fokozhatja esetleg az, ha netán kutya van nálunk, mert az eb kiprovokálhatja a támadást. Azt is tudnunk kell, hogy az állatoknak is egyéniségük, különböző tapasztalatuk van, és helyzetenként másként reagálhatnak. Nincsen pontos recept arra, hogy mit kell tennünk ilyen esetekben. Voltam olyan helyzetben, amikor a medvebarlang mellett az anyamedvét és a bocsokat is altatás nélkül ki kellett szabadítsuk a hurokból. Először az anyamedvét engedtük el, majd a bocsokat, és nem ért minket bántódás, az állatok, ahogy érezték, hogy szabadok, elszaladtak. 

Fajfenntartási ösztön 

– Mennyire befolyásolja az erdőirtás a medvék vándorlását? 

– Először is tisztázzuk az erdőirtást. Van illegális favágás, de az erdőt erdészeti üzemtervek alapján termelik ki. Ezek nemcsak a vágásról, hanem az ültetésről, frissítésről, gondozásról is szólnak.  Azon a környéken, ahol megfigyeljük a medvéket, a Kis-Küküllő mentén azt tapasztaljuk, hogy a parlagon hagyott szántóföldek elbokrosodtak, néhány év múlva elerdősödnek. Ilyen helyeken vagy akár a tarvágások esetén is a felnövő bozót tele van szederrel, málnával, kökénnyel, ami sokkal több táplálékot biztosít a medvének, mint az átjárhatatlan, sűrű, érintetlen erdő, ahol a fényhiány miatt nincs is aljnövényzet. Így önmagában az erdőkitermelés nem befolyásolja a medvék vándorlását. Ellenben azt tudni kell, hogy évente a medvék augusztus közepétől november elejéig sokkal több táplálékot igényelnek, mint az év más hónapjaiban, ugyanis készülnek a téli álomra. Ezt a jelenséget hiperfágiának hívják. Ilyenkor egyedenként naponta 20.000 kalóriát fogyasztanak el. Az a medve, amelyik ezekben a hónapokban nem gyűjti össze a megfelelő mennyiségű táplálékot, elpusztul, hiszen gyakorlatilag a téli álom alatt a felgyűlt zsírrétegből él. Az anyamedve is úgy szoptatja a kicsiket, hogy ez idő alatt nem táplálkozik, nem iszik, gyakorlatilag feléli a nyár végi, őszi tartalékokat. Ezért az említett időszakban gyakoribbak a medvelátogatások a lakott területeken. Lejönnek a mozaikos, kisparcellás termőföldekre, kaszálókra, ahol elsősorban több hangya van (sz.m.: ilyenkor rengeteg hangyát esznek a medvék), de  kökényt, kukoricát, vad- és az ember által termesztett gyümölcsöt is fogyasztanak. Ilyenkor a találkozás számára is stresszet jelent, mert ösztönösen ugyan, de feladja a biztonságát azért, hogy több táplálékhoz jusson, hiszen ez számára a túlélést jelenti.  

– Mekkora területet járnak be? 

–  Egy nap több tíz kilométert is megtesznek, így megtörténhet, hogy míg valamelyik helységben felbukkannak, és a lakosság netán riasztja a hatóságokat, mire kiérnek az illetékesek, már három faluval odébb van a medve. Az egyik megfigyelésünk alatt álló fiatal hím medve rekordot döntött. Egy év alatt 9000 négyzetkilométert járt be, hat megyét, 63 vadászterületet érintve. A követett medvék átlagban több száz négyzetkilométert jártak be egy év alatt. Arra nem tudunk választ adni, hogy miért változtatnak helyet, valami megzavarja-e őket, vagy csak egyszerűen táplálékszerzés miatt vándorolnak. Az viszont tény, hogy nagy távolságokat tesznek meg azért, hogy jó táplálkozási helyekre kerüljenek és/vagy visszamenjenek biztonságot jelentő sűrűbb erdőbe. A medve nem territoriális állat, ez azt jelenti, hogy a nagyobb egyedek nem szorítják ki a kisebbeket. Elég, ha az amerikai természetfilmekre gondolunk, ahol egy patak mentén akár negyven medve is egymás mellett halássza ki a lazacot. A mi esetünkben az is előfordulhat, hogy több medve egyszerre ugyanazon törökbúzatáblán vagy gyümölcsösben lakmározhat. Ez számukra egyszerűbb, hatékonyabb megoldás, hiszen gyorsabban tudnak meghízni. 

(Folytatjuk)