Kincsünk: a szó (55.)

• 2012-07-13 13:41:46

• Kuti Márta

Gondolom, mindenki sejti, nem ősi magyar szó. Bár az intézményben nem vagyok oly biztos, mert akkor miért vették Koppány fejét például? Nem köthető az íráshoz, a politikában sokkal régebb megtalálható, de az más téma.  

Gondolom, mindenki sejti, nem ősi magyar szó. Bár az intézményben nem vagyok oly biztos, mert akkor miért vették Koppány fejét például? Nem köthető az íráshoz, a politikában sokkal régebb megtalálható, de az más téma.

Jobb lesz, ha a végére járunk, mit is fed ez a szó? Már tartottam tőle, hogy az Etimológiai szótárban (2006) a 4000 szó között nincs ott. Hála istennek, tévedtem. A szótárban tehát ez áll szó szerint: „sajtótermékek, filmek stb. tartalmát előzetesen ellenőrző intézmény. Latin jövevényszó, vö. censura, ’cenzori hivatal’; szigorú vizsgálat; ’ítélet’, középkori latin ’fegyelem, erkölcsi szigor’. A latin szó a latin censere ’megbecsül (vagyont); vélekedik’ származéka. Szintén ennek az igének a származéka a cenzor (1698). A korai adatok s betűje zs hangot jelöl, ami a hazai latin kiejtést tükrözi. A z-s változatok később alakultak ki a klasszikus latin, illetve a német ejtésmód hatására, vö. izraelita, konzul. Elsősorban történettudományi szakszók.” Az Értelmező kéziszótár sem mond ennél többet. Ez viszont kevés ahhoz, hogy megértsük a cenzúra lényegét és működését, vagy akár a történetét.

Frank Tibor (2004) A magyar virtuális enciklopédiában írja: a cenzúra „… használata a katolikus egyházjoghoz nyúlik vissza. Megkülönböztetjük előzetes (preventív) és utólagos (represszív) változatait. A könyvcenzúra a könyvnyomtatással (kb. 1450) egyidős. 1521-ben betiltották Luther Márton írásait, 1540-ben összeállították a tiltott könyvek császári jegyzékét, 1564-ben a pápai indexet. A 18. században megindul a küzdelem a sajtószabadságért, kivívása csak a 19. sz. végétől teljesedik be, sok helyütt átmenetileg. A cenzúra a Habsburg Birodalomban nyilvánosan működött, eszközei között volt a szerzők, nyomdászok, kiadók és könyvkereskedők állandó megfigyelése, pénz- és börtönbüntetése, újságadó, a papírellátás nehezítése, koncessziók és kiváltságok megvonása, az erkölcsi vagy politikai szempontból »átfésült« kiadások kényszere, kifogásolt bekezdések kihagyatása vagy átfestése, vagy az öncenzúra kikényszerítése. Ellenőrizték a tankönyveket, a tananyagot, a katolikus egyház erkölcsi és az állam politikai parancsainak megfelelően.”

Tehát az írásbeliség terjedésével a katolikus egyházi cenzúra is igen tevékenyen működött. Legszélsőségesebb változata az inkvizíció volt, amikor nemcsak könyveket, hanem a másként gondolkodókat máglyán égették meg (pl. Giordano Bruno) vagy tanaik visszavonására kényszerítették (Galilei). A Habsburg Birodalom államvallása a katolikus volt, tehát a protestáns egyházak működését nagymértékben korlátozták.

Az Erdélyi Fejedelemség első uralkodója, János Zsigmond, maga is protestánssá lévén, tolerált mindenféle vallást, és ennek eredménye volt az a tordai országgyűlés, épp 444 éve, amikor a világon először vallásszabadságot hirdettek. Ám a fejedelem halála után az őt követő katolikus Báthori István egyik első intézkedése a cenzúra bevezetése volt, hogy így korlátozza vagy tiltsa protestáns szerzők írásait és műveit. A fejedelemség megszűnésével a birodalom törvényei érvényesültek Erdélyben is, tehát a cenzúra is.

Sajnos a protestáns egyházi cenzúra is jól működött. Példa rá Misztótfalusi Kis Miklós tragikus sorsa, akit a református egyház akkori potentátjai meghurcoltak, és korai halálát is ez okozta. Németh László Eklézsia-megkövetés, Szabó Lajos Mentség című drámájában örökítette meg alakját, sorsát.

A cenzúra tulajdonképpen sosem szűnt meg, 1848-at leszámítva, csak átalakult, de erről legközelebb.