Kint és bent

Erre is számíthatott Moldován Mária, amikor a fenti címmel megrendezte marosvásárhelyi kiállítását: kint is, bent is lesznek majd érdeklődők. Persze nem ez a lényeg, és nem is különösebb kunszt a kis K'Arte termet megtölteni, az viszont fontos, hogy tudhatja: mind több híve van művészetének. Akár kerámiáira, akár festményeire, akár könyvillusztrációira gondolunk, egykettőre felsejlik előttünk fantáziadús, ötletes, játékosan groteszk, színes meseországa. Munkái pillanatok alatt tudatosítják a nézőben, vagy ellenkezőleg, éppen csak sejtetik: a dolgok kint is, bent is történnek, bennünk és rajtunk kívül is zajlik az élet, a két szféra könnyen egybemosódik, a mese, az álom valósággá válhat, és olykor, nagy ritkán a realitás is csodákat produkál. Gyermeki univerzumnak tűnik mindaz, amit elénk vetít, de néha mennyire hiányzik, hogy felnőttként már nem tudunk őszintén, tisztán, gyanútlan ártatlansággal nézni a világra! Kellemes, felszabadító a művésznő teremtette univerzumba csöppenni, a legtermészetesebb jelenségként tekinteni a képeire varázsolt képtelenségekre, a belénk sulykolt törvényszerűségeket és a szokásos képkereteket szétfeszítő, korlátok nélküli különös látványra. Ugyanez vonatkozik álomszerűen formabontó, alakváltó, nevenincs kerámiatárgyaira. A megnyitón sok kisgyerek volt, hátha az a nemzedék, amelyet ők képviselnek, nagyra nőve is képes lesz hinni a csodákban, és tenni is érdekükben. Mi, mostani „nagyok” abban hiszünk, hogy a belülről fakadó, igaz művészet, amelynek Moldován Mária a saját útját következetesen járó, tehetséges reprezentánsa, mindennapjaink szerves része kellene legyen. Ettől ma még távol állunk, nagyon más még kint, mint bent. Csak azért is nézzünk be a kiállításra!