Másnap a 17 mérföldnyi autóutat választottuk következő állomásunknak, annak ellenére, hogy egypárszor már jártunk itt. Tulajdonképpen egy körút, melynek nagy része a Csendes-óceán partján halad a Monterey-félszigeten. Rendezett parkok, golfpályák, egy-egy lakás és a természet. Mindig szívesen jövünk ide, a forgalom sem volt nagy. Mint ahogy a neve is mutatja, az út 17 mérföld, azaz kereken 27 km, és a bemenetel autónként 10,5 dollár, egészen jó üzlet, hiszen egész nap itt lehet tartózkodni. A levegő kellemes, friss, és nem messze a bejárattól az óceán partján asztalok és padok várják a látogatókat. Egypáran éppen uzsonnáznak, s a madarak is türelmesen várják az ingyenmorzsát. A szél fújdogál egy kicsit, és a hullámok jó magasak. Kissé távolabb a madarak szigete, ez már tényleg madárparadicsom lehet, annyian vannak. Messziről nézve főleg kormoránok és pelikánok, de van több másféle is. Állítólag 1930-ig mintegy 1-1,5 m guanó borította a szigetet, de akkor trágyának összegyűjtötték. Ezt jól kihasználták a fókák, odatelepedtek, és azóta is ott vannak. Hangjukat a partról is jól lehet hallani.
Ahogy haladunk előre, balra golfpályák váltják egymást, utána egypár tömbház és lovarda. Lassan közeledünk is az autóút végéhez, kissé délnyugatra kanyarodik, és megjelenik az utolsó látnivaló is, egy magányos ciprusfa. Állítólag több mint 200 éves, és ez az egyik leggyakrabban fényképezett látványosság.
Ezzel lassan a 17 mérföld végére is értünk, a kijárat előtt egy vendéglőre bukkantunk, lassan dél is elmúlt, itt az idő ebédelni. A vendéglőben csak a kinti rögtönzött sátorban lehetett ebédelni, szerencsére jó tágas, éppen a golfpálya közelében. Az idő továbbra is jó, a vendéglőben mi voltunk az egyedüli vendégek. Jó leülni, nézni a tájat és a golfozókat, nem siettünk sehova. Rendeltünk egy-egy szendvicset meg salátát, csak amikor kihozták, jutott eszünkbe, hogy kettőnknek elég egy adag, ez az eredménye, hogy régen nem voltunk vendéglőben. Sebaj, legalább megvan a vacsora is. A szállodában a szobánk előtt, a kertben van egy asztal, ott fogunk vacsorázni.
Utolsó állomásunk a carmeli misszionáriusok temploma, éppen a város túlsó felén van, de a település olyan kicsi, hogy 10 perc alatt ott is vagyunk. Sajnos fényképezés szempontjából rosszkor érkezünk, a nap éppen szemben van, nehéz lesz jó képet készíteni. A Carmel misszionáriustemplomot (teljes nevén Mission San Carlos Borromeo de Carmelo) 1771-ben alapította Junipero Serra szerzetes, akit János Pál pápa 2015-ben szentté avatott.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
