2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az apró leánykák igazi virágszálaknak, a kisfiúk igazi férfiaknak érezhetik magukat húsvét hétfőjén.


Az apró leánykák igazi virágszálaknak, a kisfiúk igazi férfiaknak érezhetik magukat húsvét hétfőjén. Vannak, akik a „reggeltől estig apával” program kedvéért, mások a rég nem látott unokatestvérekkel vagy a mindennapi játékban osztozó barátokkal töltendő percekért, netán a két napja koplaló malacpersely „felhízlalása” reményében várják az öntözés napját. Tulajdonképpen mindegy a motiváció. A lényeg, hogy a kisgyerekek szeretik, várják, magukhoz vonzzák az ünnepet. Kamaszkorra viszont legtöbbször varázsát veszti a parfüm- és süteményillatú nap, persze vannak olyan tizenévesek is, akik nem mondanak le róla olyan könnyen. Hogy szokott eltelni húsvét hétfője? – kérdeztük az elkötelezett „kiskertészeket,” az öntözői szereptől idegenkedő vagy azt továbbra is hűségesen magukra öltő tiniket, és a legfiatalabb családtagok húsvéti szokásairól szívesen mesélő szülőket.

– Ágota, Réka és Adrienn – nevezi meg a meglátogatandó ovis hölgyeket mindjárt 6 éves kisfiam. Tavaly bárányhimlős volt húsvétkor, így elmaradt az öntőzőkörút – amelyet nagy örömömre mindig kettesben szoktunk végigjárni –, pedig óvodai csoportunk lányos anyukái hosszú névsort függesztettek ki a hirdetőfalra a locsolókat várók lakcímével és telefonszámával. Rendszerint betartjuk a szokásos forgatókönyvet: a közelebbi játszótársakat későbbre hagyjuk, ahol nem szándékszunk sokat időzni, ott hamarabb tiszteletünket tesszük. Mindehhez az otthoni együttlét, játszás, rajzfilmnézés, olvasás során gyűjtünk energiát, a tojásgyűjtő akció nálunk kora délután indul.

Locsolásból bicikli

– Reggel a rokonokhoz indulunk a fiaimmal, aztán a barátoknál folytatjuk az öntözőprogramot – kezdi a beszámolót egy kétgyerekes apuka. – A nagy fiam délután „levál” rólunk és a barátaihoz csatlakozik. Mindketten szeretik ezt a szokást, verset is mondanak mindenhol. A tojás és az édesség mellé pénzt is szoktak kapni, főleg a rokonoktól, estére hatszáz-hétszáz lejjel gazdagabbak. Mindig gyűjtenek valamire, a kisebbik fiam biciklijét is „locsolópénzből” vettük.

Jó lenne szerepet cserélni

– A kisiskolásoknak szoktunk egy-egy ötlejest is adni, a kisebbeknek, illetve a nagyobbaknak kizárólag tojást, csokit, süteményt. A tojásokat mindig együtt festem, írom a gyerekeimmel. Körülbelül húszan jönnek hozzánk, iskolatársak, barátok. A lányom és a fiam is szereti ezt a napot, nekik várakozni is, vándorolni is jó, bár időnként biztos szívesen cserélnének – jegyzi meg Bodoni Ágnes, az elsős Ágota és az előkészítő csoportos Koppány édesanyja.

Ovis nyuszi, körömlakkos tojás

– Én vagyok a húsvéti díszítésfelelős – jelenti ki büszkén a 11 éves Hella. – Anyuval már hetekkel korábban elkezdünk készülődni. Először is búzát ültetünk, a kibújó növénykét aztán felhasználjuk a „tojásművek” létrehozásához. Mindig szedünk füvet is a húsvéti kosárkába, a szobát tulipánnal és ibolyával díszítjük. Plüssnyuszit ültetek a kanapéra, előszedem a tojástartókat meg azt a vécépapírtekercs testű, habszivacs fejű nyuszit is, amelyet még az óvodában készítettem. Előkerül a húsvéti abrosz, az ünnepi asztalt mindig én terítem meg. A tojásfestésnél legalább négy színt használunk. Anyu megelégedne a piros meg zöld tojásokkal, de én imádom a sárgát, és a kék sem maradhat el. Az egyik tojást mindig körömlakkal festjük meg. Tavaly ecetbe mártott fogpiszkálót is használtam a tojások díszítéséhez. A menü összeállításában is van döntési jogom, ez szinte teljesen megegyezik a karácsonyi kínálatunkkal. A csirkehús, a zserbó meg a bejgli nem hiányozhat, bár én legalább ötféle tésztát szeretnék. Nem jönnek sokan hozzánk öntözni, csak hárman-négyen, de én mindenkinek nagyon örülök. Van egy haverom, akivel vallásórára is együtt járunk, ő egyik évben sem hiányzott. Pénzt nem szoktunk adni a locsolóknak, csak tojást meg édességet.

Új csajok, új úti célok

– Mi apuval járunk öntözni, ezt szeretem a legjobban az egészben. De a tojásfestést is élvezem, jobban, mint a nővérem. Meg az is jó, hogy ilyenkor Kindertojást is kapunk – árulja el az ötödikes Levente, aki tavaly egy festettbútor-mintás tojást is szerzett, az volt a legszebb. A kilencedikes Barni szintén édesapjával szokott locsolóhadjáratra indulni.

– Kocsival megyünk, úgy gyorsabb. Ha apának éppen más dolga van, akkor nagytata szívesen csatlakozik. Délután az osztálytársakkal folytatjuk a kalandozást. Idén nem tudom, hogy lesz, mert új csajok jöttek be a képbe, nem tudom, hol laknak. De megtudom – teszi hozzá mosolyogva. Édesanyja azt is megsúgja, hogy tavaly Barni lemondott a versmondásról, de a tojásokat szorgalmasan hazahozta.

Csak ne otthon…

Kakassy Blanka pszichológus, egy 11 éves lány és egy 14 éves fiú édesanyja figyelemre méltó következtetésre jutott a kiskamaszok húsvéti szokásait illetően:

– A lányom, amíg kicsi volt, várta az öntözőket, mostanában azonban egyre inkább mondogatja, hogy jó lenne házon kívül lenni a locsolás napján. A fiamnak könnyebb, ő mozgásban lehet, délelőtt „lerendezi” az idősebb korosztályt, délután lazább szerelésben a barátnőkhöz látogat el. A lányomnak viszont nehéz odahaza várakozni és adogatni a tojásokat. Ez a tipikus női szerep – az otthonülés, kivárás – a lányok számára már kiskamaszkorban is nehezen elfogadható, annál is inkább, mivel ezek a szerepek jó ideje fellazultak, sőt felborultak. A locsolóvárást jelentősen megkönnyíti, ha a barátnők összegyűlhetnek valahol és együtt várakozhatnak. Arra gondoltam, hogy ezt nálunk is megtehetik – teszi hozzá Blanka.

Minden óvodás, kisiskolás öntőzőnek és virágszálnak, kiskamaszoknak és gyakorló tiniknek sok mosolygást, vidámságot kívánunk az ünnephez.

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató