Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-02-26 16:29:18
Látó a négyzeten, látók a négyzeten – szerkesztők és meghívottak, akik két kötetről beszélgetnek szabadon, megkötöttségek nélkül. A Látó szépirodalmi folyóirat legutóbb indított rendezvénysorozatának újdonsága, hogy az adott kötetek kortárs szerzők művei, íróik pedig nem vesznek részt az eszmecserében.
Péntek délután Láng Zsolt és Demény Péter, a Látó szerkesztői, az állandó meghívott Parászka Boróka és a vendégként érkező Nagy Miklós Kund, lapunk nyugalmazott főszerkesztője ült közös asztalhoz a G Caféban, ahol két kiadvány került terítékre: Hertza Mikola Kísérteti jelleggel című novelláskötete és Hajdú Farkas Zoltán Árulások című kötete, amely az azonos című film „utólagos forgatókönyve”.
– Hertza Mikola csíkszeredai fiatal író, 1974-ben született. Szövegei jól kezdődnek, van bennük egy furcsa leütés – vezette fel a beszélgetést Láng Zsolt, a kötetről elsőként Parászka Boróka szólt. – Abszurd helyzetek követik egymást a novellákban, megundorodás a feleségtől, beszorulás a liftbe és hasonlók. Én inkább írásgyakorlatoknak tekintem őket, meglévő formákra. Örkényre hajaz, ugyanakkor Örkény világa reális, a Hertza Mikola írásait nem érzem reálisnak, az abszurditást nem fejti ki az író.
– Elolvastam a kötetet, és egy hét után fogalmam sem volt róla, hogy miről szól, még a címek sem idéztek fel bennem semmit. Csak az újraolvasást követően ragadt meg bennem valami – tette hozzá Nagy Miklós Kund. – Jól indít, de a hosszabb írásoknál valahol elromlanak a dolgok, jót tett volna a könyvnek, ha a szerkesztő egy kicsit keményebb szívű, és kihagy azokból az írásokból, amelyek Örkény stílusában próbálnak groteszk helyzeteket felvázolni. Úgy tűnik, az író még nem találta meg a saját hangját, a bajok akkor jönnek elő, amikor egyperceseiben moralizálni akar. A hosszabb prózákban pedig hajlamos a túlírásra. Van humora, csak ez nem látszik mindenhol.
– Vitatkoznék Miklóssal, az egypercesek vannak annyira erősek, hogy nagyon nehéz elszakadni tőlük – válaszolt Demény Péter. – Ugyanakkor folyamatos hiányérzetem volt a kötet olvasásakor, ritkán éreztem, hogy rendben volna valami. A szerző ráutazik a poénokra, erős neveket használ, de azok bezárják az értelmezéseket, az ötleteit nem tudja végigvinni. Erotikussá kéne tennie a mondatait és nem elmagyaráznia mindent.
Hajdú Farkas Zoltán kötetét Nagy Miklós Kund hozta meglepetéskönyvként, így ő is szólt róla először. – Ez a kötet bővített kiadás, a kommunista diktatúráról, a besúgásokról, illetve az erdélyi szászokról szól. Szinte semmit sem tudunk már azokról, akik itt éltek közöttünk. A kötetben az árulási szintek különböző módokon jelentkeznek. Az író székelyföldi, de '86-tól Németországban él, témái itthoniak, így a szászokkal is foglalkozik. Kötete mellé filmet is csatolt, a Balogh Gábor által készített többszörösen díjnyertes dokumentumfilmet, amely a két megszólaltatott ember vallomásait rögzíti. Az egyik főszereplő zenész, a kötet felépítése is zenei műhöz hasonló, lényegében egy fúga. – A könyv a világ egyik legperverzebb rendszeréről szól, nem is tudom, hogy hogyan lehetne jól írni erről. A kötet „tanulsága”, hogy egy áruló is lehet rokonszenves, illetve jó lenne, ha végig áruló maradna. Erkölcsileg tisztán látom a problémát, mégis rokonszenvesebb az áruló, mint az elárult száraz, fennkölt, folyamatosan erkölcsi magasságokban lebegő hozzáállása. Ez Hajdú Farkas Zoltán egyik legújabb könyve, írója eszményi moderátor és interjúkészítő – itt is mindkét interjúalanyának véleményét elfogadja.