Varga Melinda (Szövegrészek tőle, róla)
A poéta közvetítő,/ Hermész,/ átjárókat épít / pokol és menny között,/ megpuhítja/ a fájdalomtól/ kérges bőrt,/ lehalkítja az üvöltést.
*
A Bulgakov Kávézó groteszk Kocsárd,/ itt hiába keressük Jánost vagy Pált,/ tán a Megváltó sem jön idén.
Nihilista szél kólásdobozokat zörget,/ az emberek bevásárolni sietnek,/ takarítanak, ablakot pucolnak,/ a tisztaság a sarokba söpört pormacskáktól/ asztmás rohamot kap, megfullad,/ és nem lehet újraéleszteni.
Hajléktalan koldul a megállóban,/ rálépnek kezére,/ éhes, vagy csak italra gyűjt,/ és túl barna a bőre,/ idős néni a templom előtt ácsorog,/ keze hidegtől és érszűkülettől lila,/ szemében a magány koromfeketéje.
Két bevásárlás között, a báránysült/ ízére várva nincs időnk meghatódni.
*
Költőnek lenni rock and roll, prózaírónak kínszenvedés,/ csupa-csupa munka,/ semmi vagánykodás, csajozó óda, mindig csak a szöszölés,/ az átkozott sziszifuszi mondat!/ Az író hát megirigyli a poéta őrületét, lánggal égő lelkét,/ epikusan ugyan, de elegáns felező tizenkettesben,/ akárcsak Arany a Toldiját, megírja A családi pör költeményét,/ s minő büszkeség, a poéziát le is hozzák,/ nem másutt, mint a Kalligram súlyos rangú s nevű lapban./ A költő, aki úgy néz ki, mint egy prózaíró,/ mert szemüveget visel a sok szöszölés miatt,/ bemegy a helyi Tescóba felvásárolni tucatnyi lapot,/ de kiderül, csak kettő van belőle./ Nemcsak az író, a folyóiratok sorsa sem könnyű/ manapság.
*
szemed színe legyen a ruhám
csókod csipke a rokolyán
Varga Melinda merészen erotikus versekkel és merész képzettársításokkal köszöntött be irodalmunkba, amolyan „feneleányzóként”. De mire beskatulyáztuk volna, gondolati lírával lepett meg bennünket. A polgárpukkasztás továbbra is kedvelt szórakozása maradt, ez a verseskönyv (Sem a férfiban, sem a tájban sz. m.) – immár a hatodik – minden eddiginél több metafizikát és érzelmet hordoz, költőnk legszelídebb, legfájdalmasabb és legszebb sorait. (Orbán János Dénes)
*
a kékszemű férfiak csókja végtelen szerelem
illúziójával festi pirosra szád
hideg azúrcsillámok bontják meg a rendet
az elme logikus építményrendszerében
mérhetetlen földrengést idéznek elő
összeomlanak a tervek csupán a vér óhaja jöhet számításba
csak kékszeműek ölében lehetsz egészen meztelen pillantásuk bőröd kivasalja
összefogod majd elteszed ágyad mellé a kisszekrény kulcsos fiókjába
*
A tájban keresem ma a szerelmet,
dombok hátán kutatom.
Nem talállak a havas, kopasz ormok közt.
Nyár volt, amikor ide rejtettelek,
a tűlevelek közé, hogy rád találjak,
ha egyszer végleg magamra hagysz.
Szakadt télikabátot sem ér az éj,
bőrre fagynak a szikár hajnalok.
Amott, az ösvényen elhagyott gumiabroncsban
fészkelnek az éhes mókusok.
A város miccsszaga kígyózik
a Nyerges-tető fölött.
A Hargita fába szorult féregként üvölt,
bőrét cserzik a tolvajok.
Az Úz-völgyében a brassói medve kukát keres.
A Kelemen-havasok málnabokrai közt
megnyúzott rókatetem.
Sem a férfiban, sem a tájban
Nyugalmat immár nem találok.
*
A szemelvények forrásai: Sem a férfiban, sem a tájban. Kalligram – Irodalmi Jelen; A Pacsirta és a Sas utca sarkán, 2020; A fásult kebelnek nincs költészete. Verses krónikák az erdélyi irodalmi életről, Irodalmi Jelen Könyvek, 2020.
*
Varga Melinda (Gyergyószentmiklós, 1984. március 20.) József Attila-díjas költő, szerkesztő. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Varga_Melinda)
Kevesen tudják, de mi számontartjuk, hogy marosvásárhelyiként a Múzsa oldalain bontogatta szárnyait. Munkásságához, díjaihoz gratulálunk, és olvasói kíváncsisággal, szurkolói szeretettel követjük művészetének kiteljesedését.
