Kisvasút, kerékpárút vagy mind a kettő?

Az olvasó írja

Meglepetésként érte a jelenleg létező kisvasúti egyesületeket az a hír, amely a Népújság július 7-i számában is megjelent, miszerint törvénytervezetet nyújtottak be a parlamentbe, amiben kérik a volt Maros-Tordai HÉV, ahogyan most ismerjük, a nyárádmenti kisvasút tulajdonjogát átruházni a Maros Megyei Tanácsra. Ez eddig nem is volna baj, az a meglepetés, hogy ezzel a törvénytervezettel véglegesen felszámolnák azt a lehetőséget, hogy a közel- vagy távolabbi jövőben kisvasúton utazzunk. Közölni szeretnék az olvasókkal, illetve az illetékes személyekkel egypár adatot, amit szerintem kevesen tudnak.

Miként az újságban is írták, voltak kísérletek 2003-ban a kisvasút üzemeltetésére, de szervezési hibák miatt kudarcba fulladt a terv. 2010 után történt egy elég lényeges változás a hazai vasútüzemeltetési politikában: kisvasúti egyesületek vagy magáncégek kibérelhettek kisvasútvonalakat. Ez történt a vásárhelyi kisvasúttal, a mezőségi vonalakat egy magáncég, a nyárádmenti vonalat egy másik cég bérelte ki. Egy idő után, a 2014-es év folyamán, a mezőségi vonal kezdett eltünedezni, először a Mezőméhes–Mezőbánd közötti szakasz. Mivel a helyi illetékes hatóságok – a polgármesteri hivatalokra, akár a megyei tanácsra gondolok – semmi érdeklődést  nem mutattak, az okos fiúk tovább folytatták a tevékenységet, amíg egypár lelkes besztercei és kolozsvári vasútbarát ki nem hívta a rendőrséget. Most a helyhiány miatt csak pár sorban írtam le az esetet, a lényeg az, hogy közel 110 km sínpár, néhány vasúti híddal egyetemben, szó szerint eltűnt! Úgy, hogy senki sem bukkant a nyomára! A kedves olvasó bővebben tájékozódhat erről, ha megnézi a világhálón is megtalálható Marea abureală (Nagy ködösítés) című tényfeltáró dokumentumfilmet, amelyet 2018 tavaszán forgatott egy kolozsvári tévéstúdió.

Gondolom, a törvénytervezet hírére boldogan mosolyogtak a tettesek, mert ha eddig nem indult semmi hivatalos eljárás az eltűnt vonal és vasúti hidak miatt, ezután fölösleges lesz a nyomozás. Minek is, ha már nincs vasút? Ezért támogatják úgy ezt az elképzelést Bukarestben, mert megszabadulnak egy kellemetlen esettől. A dolog pikantériája, hogy azok a helyi képviselők nyújtották be a törvénytervezetet, akikre a kisvasúti egyesületek nem is gondoltak volna. Főleg nem az RMDSZ képviselői részéről, ugyanis sehol sem található annyi üzemelő kisvasút, mint Magyarországon – így az volt a naiv elképzelés, hogy az erdélyiek – s itt a magyarokra gondolok – jobban ragaszkodnak hozzá, és támogatják a kisvasutakat.

Kedves képviselők – ha olvassák ezt a cikket –, mielőtt a törvénytervezetet benyújtották volna a kisvasút végleges megszüntetésére, miért nem kérdezték meg a helyi közösséget? Miért nem lehetett az utóbbi 23 évben valamelyik hétvégén gyűlést szervezni, mondjuk Nyárádszeredában, mert az a helység van a nyárádmenti vonal közepén, s meghívni a kisvasút iránt érdeklődő személyeket, helyi vezetőket a nyilvános megbeszélésre, hogy van-e jövője, milyen turisztikai lehetőségei vannak a kisvasútnak? Ha a kommandóiban látnak elképzelést a helyi vezetők, s megvásárolták a vonalat, ha a szebeni kisvasutat ipari műemléknek nyilvánították, s ezzel sikerült megmenteni a széthordástól, miért ne lehetne nekünk is helyi vasutunk? Ennyire jelentéktelen lenne? 

A fenntartásához és ahhoz, hogy jövedelmet hozzon, 20 évre kell tervezni, s ezt egyetlen vasúti egyesület magában nem tudja megcsinálni. Oda a helyi közösségekkel és turisztikai cégekkel közös terveket kell kidolgozni, de ha a helyi vezetőség, illetve a hatóság ezt nem akarja, akkor marad az emlék s a csodálkozás, hogy pl. Magyarországon hogy lehet megcsinálni? 

Jómagam, mint tolmács is, a Besztercén megalakult Asociaţia Mocăniţa Transilvaniei egyesület tagjaival tapasztalatcserén voltam a Börzsönyi-hegységben levő helyi kisvasutaknál. Ez az egyesület béreli a megmaradt mezőségi vonalat Teke–Mezörücs között, s mivel itt az országban nincsen egy komolyabban üzemelő kisvasút, jobbnak láttuk, ha a helyszínen tanulmányozzuk a működtetését, hatását a turizmusra, illetve az adott településekre. Ezen tapasztalatok s az ott kapott tanácsok alapján sikerült az elmúlt hetekben három vasúti teherkocsit szerezni Ausztriából (csatolt kép), egy elektromos meghajtású pályakocsit gyártatni a műszaki munkálatokra, s az elkövetkező időben tervben van pályázatok útján vasúti talpfákat vagy aljakat vásárolni. Lehet, hogy most, 2020-ban tréfásan hangzik, de van turisztikai potenciálja a kisvasútnak, tud fejlődést hozni egy vidéknek, s aki kételkedik ebben, annak ajánlok egy hétvégi kirándulást a Börzsönyben. Csak több oldalban tudnám leírni az ott tapasztaltakat.

 Apropó, kerékpárút. Tényleg van igény rá, s nagyon jó ötlet megépíteni, de miért ne lehetne úgy megtervezni, hogy a helyi közösségnek is jó legyen? A vasút nyomvonala egyetlen települést sem érint Teremiújfalu–Nyárádszereda között. Ha csak azért terveznek egy ilyen utat, hogy hétvégén egypár városi kiránduló bringázzon, annak kitűnő, de a településektől elválasztja a Nyárád folyó. Senki nem fog Ilencfalváról lekarikázni Újfaluba, a vasúti nyomvonalon létesítendő úton felbringázni a somosdi úti Nyárád-hídhoz, hogy onnan visszatekerjen Karácsonyfalvára, 5-6 km-es kerülőt téve, ha ténylegesen a fenti községben van dolga, mint ahogy azt sem lehet komolyan venni, hogy ha Pista bácsi Gálfalváról a szeredai vásárba akar menni, átkel az adorjáni úton levő hídon, az új kerékpárúton felmegy Demeterfalvára, s onnan megkerüli  a várost, mert ott van az új kerékpárút. Ez közel 3-4 km kerülővel jár, s nem biztos, hogy Pista bácsinak van felesleges ideje, a tompai elágazás felé 10-15 perc alatt a vásáron van. A legjobb kerékpárút a Nyárád folyó nemrég megépített jobb oldali védőgátján lenne. A folyó minden települést érint, a jobb parton két kemping is található, majdnem minden utca a folyónál végződik, így a helyiek, akár a gyerekek is, bármikor használhatják, anélkül, hogy a megnövekedett kocsiforgalom veszélyének ki lennének téve. Nyáron, 30 fokos melegben kellemesebb a folyó partján bringázni, ahol még egy-egy fa is árnyékot vet, mint a nyílt mezőn tekerni. Ráadásul, ha van egy ilyen út, kevesebb lesz a szemetét kihordó személy, mert bármikor előbukkanhat egy kerékpározó.

Hogy mi lesz a törvénytervezet sorsa, azt eldöntik a fenti hatóságok, de érdemes lenne elgondolkozni rajta, mielőtt beütik a kisvasút koporsójába az utolsó szöget, hogy mindent megtett a közösségünk azért, hogy megmentsük, amit elődeink építettek?

Virág Sándor