Kiszáradó gyökerek

Nem divatszakma a gazdálkodás   

Úgy tartják, hogy Gálfi Ferencz és felesége, Margit a legjobb állattenyésztő gazdák közé tartoznak a Felső-Nyárád mentén. Farmjukat Székelybere és Nyárádmagyarós között a megyei út mellett építették fel, házuk Nyárádmagyarós központjához közel áll. Többször írtunk róluk, mivel történetük egy kicsit tükrözi az 1989 utáni erdélyi gazdasági helyzetet. 

Mindketten olyan paraszti családból származnak, ahol több generációra visszamenőleg állatot tartottak és gazdálkodtak. A nyárádmagyarósi dombok között a kollektív mellett minden háztáji gazdaságban volt egy-két szarvasmarha, sertés. Aztán Gálfi Ferencz 25 évig dolgozott az állategészségügynél, így miután az 1989-es rendszerváltást követő földreformoknak köszönhetően visszakapták földterületeiket, nem volt kérdés, hogy folytatják-e a hagyományt. Néhány szarvasmarhával kezdték, majd növelték a kaszálójukat és a legelőjüket, amelyekből az egyre bővülő állatállományt elláthatták. Farmot építettek, gépeket vásároltak, mindezt önerőből. Jelenleg 60 hektáros földterületük van, ezt legelőként és kaszálóként használják. A takarmánynakvalót nemcsak saját használatra állítják elő, hanem el is adnak belőle. 

– Szeretjük azt, amit csinálunk, gyermekkorunk óta állattenyésztéssel foglalkoztunk, visszakaptuk saját földjeinket, itt vannak a gyökereink, nem akartuk, hogy megszakadjon… csak eltelt az idő – mondja a gazda.

S bár jelentős anyagi segítséget jelent a megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) által biztosított pénzösszeg, nem pályáztak farmfejlesztési alapokra, de bankkölcsönhöz sem folyamodtak. Ez bizonytalanná teszi a jövőt – mondják. A havonta értékesített tejmennyiség és az évi három-négy borjú biztosította a család megélhetőségét. Nem kell több. 

Megtudjuk, hogy tavasszal, amikor a szarvasmarhák a friss, vitamindús fűvel benőtt földterületen legelnek, akkor naponta akár 700–800 liter tejet is fejnek, a havi átlag 20.000 liter. Egy állat naponta 16 liter tejet is ad. Évek óta a nyárádandrásfalvi Csizmadia tejfeldolgozó üzem veszi át a tejet – jelenleg literenként 1 lej 30 baniért –, és rendszeresen havonta fizetik a begyűjtött mennyiséget. 

Gálfi Ferencz tisztában van azzal, hogy az állományt fel kellene javítania nagyobb hozamot hozó állatokkal, de ez újabb befektetést, energiaráfordítást igényel. Több mint 10 éve a farmon egy család lakik, ők gondozzák a jószágokat, de mindenkinek oda kell tennie a két kezét ahhoz, hogy minden működjön. 

– Korban 70 felé tartunk, és azon gondolkodunk, hogyan tudnánk abbahagyni – mondja, amikor a jövő felől érdeklődöm. Gyerekei az egészségügyben dolgoznak, egyelőre nem szándékoznak gazdálkodni. Nemsokára esküvő is lesz a családban – „a fiatalok mással vannak elfoglalva” – mondják Gálfiék. 

Hogy ki folytatja a hagyományt, amelyikről Gálfi Ferencz beszél, azt nem lehet tudni, de tény, hogy az új nemzedék körében falun már nem „divat” a gazdálkodás. Annak ellenére, hogy van hol, van mivel, van támogatás, valahogy a fiatalok nem ezt választják. És az a baj, hogy nemcsak a Gálfi családban, hanem máshol sem. És a jelenség egyre általánosabb. Igaz, vannak kivételek, de egyre ritkábbak. Kiszáradnak a gyökerek?