Nemcsak az elemzői, hanem a politikai közegben is vitát váltott ki a kormány szerdán bemutatott tízéves gazdaságélénkítő terve. A magukat ellenzékbe manőverező, de parlamenti többséggel rendelkező szocdemek szerint a liberális csapat lemásolta az ő kormányprogramjukat, és azzal szeretne ékeskedni. Van is benne valami, mert a két dokumentum számos ponton igencsak hasonlít egymásra. De nem itt van a gond.
Nem így nézne ki ez az ország és az életszínvonalunk, ha a mindenkori kormányok az ambiciózus fejlesztésekben versenyeznének egymással az üres ígéretek helyett. Akár másolta az egyik a másik programját, akár nem, ami bennük van, az kitűnő lenne az adófizető számára. Több ezer kilométer autósztráda, a világ élvonalát szégyenteljes pirulásra késztető egészségügyi ellátás és oktatási rendszer, bőkezűen támogatott vállalkozói szféra, jól fizetett munkahelyek garmadája… álmodni is nehezen lehetne szebbet.
Igen ám, de a mostani ellenzék a törvényhozási ciklus első három esztendejében pénzt csak az állami fizetésekbe és a szociális ellátásba fektetett. A fejlesztéseket, amik ezekhez az egyébként jó kezdeményezésekhez hosszú távon is biztosíthatták volna a fedezetet, szinte teljesen elfeledték, inkább a vezér bőrét menteni próbáló jogi manőverekre fordították az energiájukat, mint utóbb kiderült, hasztalanul. Miután senki nem állta útjukat ennek az elméletben remek programnak a megvalósításában, semmi erkölcsi alapjuk nincs számonkérni másokon az építkezési szándékot.
Már ha létezne ilyen irányú komoly szándék a mostani csapatban. Ha igen, azzal sem mennénk sokra, mert két szempontból is bajos az ötlet. Először, az elődök kormányprogramja egy kedvező gazdasági kontextusban született, és ha nem változtak volna a szelek, lehetne folytatni gond nélkül. Azonban, úgy tűnik, a múzsájuk elfelejtett szólni a kormányosoknak, hogy éppen válság van, aminek a mélységével sem vagyunk még tisztában. Ilyen időkben gyors, azonnal alkalmazható intézkedésekre lenne szükség, mert a bajban levő cégeknek és utcára került embereknek most kell segíteni, nem tízéves viszonylatban. Építkezni majd akkor lehet, ha elmúlt a krízis. Másodszor: ekkora lélegzetű fejlesztésekhez, mint amiket beharangoztak, saját tartalékok is kellenének, és a jelenlegi költségvetésben nemigen látni legalább az első pályázatok önrészének fedezéséhez szükséges alapokat sem, nemhogy többet. Ha nem vették figyelembe az általános gazdasági helyzetet, és az államkassza lehetőségeit, kár volt lemásolni az elődök programját, mert csak azt árulják el vele, mennyire párhuzamosak a valósággal.
Nekünk, adófizetőknek a legrosszabb ebben az egész helyzetben az, hogy itt állunk választási évben, egy még nem tudni mennyire mély gazdasági válságban, és a választások megnyerésére leginkább esélyes két nagy pártnak csak üres lózungjai vannak a helyzethez illő, kézzelfogható program helyett.
