Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Ezzel a címmel tartott a múlt csütörtökön előadást Gyányi Gábor akadémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének kutatóprofesszora. Az előadásra, amely A Kárpát-medence népei című történelmi előadás-sorozat része, a Kultúrpalota kistermében került sor.
Az 1880-as évek és az első világháború közötti néhány évtizedben a Magyar Királyság területéről nagyjából kétmillió ember távozott el az Egyesült Államokba ebben az óriási népvándorlásban, amely nagyon sok nemzeti kisebbséget is magával vitt, mi több, a kivándorlók többsége nem is magyar ajkú volt, mondta az előadó.
A kivándorlás az 1900-as évek elején tetőzött. Ebben az időszakban csupán az olasz bevándorlók száma vetekedett a magyarokéval Amerikában. Az elvándorlás a magyarországi természetes szaporulat kb. háromnegyedét vitte el. Az ország különböző részein eltért az emigrációs arány. Nagyobb arányú volt a Felvidéken, Székelyföldön, illetve a mai Szabolcs–Szatmár–Bereg, Tolna, Borsod és Heves megyékből, ugyanis a gyengébben fejlett területeket többen hagyták el. A kivándorlás folyamatát az is serkentette, hogy az angol és német tulajdonú hajózási cégek kivándorlási ügynököket küldtek az érintett régiókba, akik rábeszélték az embereket, hogy elmenjenek, és megszervezték az utakat Amerikába.
Az Egyesült Államok bevándorlási hivatalának nyilvántartásából, a hajózási társaságok utaslistáiról, illetve az 1899-től vezetett állami statisztikákból kiderül, hogy a Magyar Királyság területéről közel kétmillióan vándoroltak ki Amerikába az első nagy emigrációs hullám során.
Gyányi szerint a tömeges méreteket öltő jelenség nem zavarta a politikai elitet, bár főként a fiatal férfiak vándoroltak el, ugyanis a nemzeti kisebbségek által lakott területekről távoztak a legtöbben.